Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1893

12 stl). is, a lehető legjobb erkölesüek legyenek. Mert hogy lehetne elképzelni, hogy a gyermek tisztelni fogja vallását s törvényei szerint fog cselekedni, ha mindezt a családban nemcsak hogy meg nem tanulhatta, sőt ép az ellenkezőt látta? llogy volna az lehetséges, hogy a gyermek tisztelni fogja majd hazája törvényeit, szeretni fogja hazáját, ha szülei, nevelői nem voltak áthatva mindezen magasztos érzelmektől? A római család erkölcsi neveléséről Quintilianusnál korántsem találunk annyit, mint Cicerónál De vájjon lehetne-e azt állítani azért róla, hogy ő egészen más véleményben van, mint Cicero? Hisz ő is a dajkától és a nevelőktől nemcsak azt kivánja, hogy a beszéd, vagy a tudomány tekintetében legyenek kifogástalanok, hanem erkölcsi tekintetben is ; ') Nagy Sándort hozza fel példáúl, ki azt a néhány hibát, melyre nevelője Leonidas oktatta még gyermekkorában, mint hatalmas király sem tudta levetkőzni.

2) III. Mit és hogyan tanuljanak a gyermekek a családban? A rómaiaknál a gyermekek már a családban kezdtek egyet-mást tanulgatni és pedig nem pusztán a test s nem is pusztán a lélek érdekében, hanem mindkettő kiművelésében sokat fáradtak. S ez elemi dolgok teszik a rómaiaknál a testi s az értelmi nevelés alapját, melyen a további tanítás, mint jól lerakott alapon tovább építhetett. Tudjuk, hogy az első századokban, a mint Görögországban, vagy mint a középkorban a lovagi iskolákban, úgy Rómában is igen nagyon fontosnak tartották a testi nevelést. Tornázni, lovagolni, úszni, fegyvert forgatni vagy lapdázni, kerekeket hajtani stb. korán megtanult a római iljú, még pedig eleinte magában a családban; később már Cicero, de főkép Quintilianus korában, az iskola is befogadta a testi nevelés ezen eszközeit. S a ki csak egy kissé is belepillant a római életbe, Róma történetébe, nagyon természetesnek fogja találni a testi nevelés eme felkarolását. De nem feledkeztek meg a lélekről sem. Xagyon 1) Qu. I. 1. 4. — 2) Qu. I. 1. 9.