Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1891

Midőn a múlt év januári us havában Iii re ment Simor János kárdinális-hercegprímás halálának, s országszerte oly számosan és megható módon osztoztak a veszteségen. a mely a magyar egyházat érte, intézetünk a boldogult lelke nyugalmáért bemutatott engeszteli) szt. mise áldozaton vett részt és igy tanúsította kegyeletét ez elhunyt egyházfejedelem iránt, igy vett részt az országos gyászban. Miután elhangzott a „requiescant in pace" mélabús dallama, mindennapi teendőinkhez fogtunk, legtávolabbról sem sejtve, hogy a primási szék betöltése bennünket oly közelről fog érinteni. — Azonban kifürkészhetetlenek az isteni gondviselés utjai. Szentséges Atyánk, a dicsőségesen uralkodó XIIl. Leo pápa és Ferenc József apostoli királyunk közös megállapodás után a pannonhalmi szentbenedekrend főapátját, intézetünk kegyurát helyezték Pázmány Péter székébe. Mi természetesebb, mint. hogy kétszeresen is kivettük részünket azon örömből, a melyből e hazában, rang és felekezetkülönbség nélkül. annyi nemes érzésű kebel át volt hatva. Ürültünk, mert e szokatlan kitüntetésben a szerény alázatosság felmagasztalását láttuk; mert e felmagasztalt férfiú a mienk volt. Ez örömünket csak egy gondolat lmntotta, hogy ezután nem lesz alkalmunk hallani közetlenül jóra buzdító szavát, nem épülhetünk szelid és alázatos magatartásán.