Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1891

22 resztjét, nemsokára, 1891. október 27-én kinevezték prímásnak. Mit érezhetett ő akkor ? Ki tudná ezt megmondani ? Azonban megmondja ő maga: „Tetszett a gondviselésnek, hogy életpályámnak ujabban határt vessen és meghívjon egy másikra, mely kihatásainak körével és arányaival, felelossségének nagyságával, gondjainak és terheinek elmétzavarható súlyával annyira meghaladja testi, lelki erőimet, hogy kezdettől fogva a válságnak kitérni elhatároztam. Midőn azonban ezt a körülmények nem engedték, ismét az ima zsámolyán és az oltárnál kerestem erőt és segítséget. Egy gondolat szállta meg enyhítő balzsamként fájó lelkemet : Infirma mundi elegit Deus ! E gondolat tartotta fönn lelkem egyensúlyát és meghajoltam az isteni gondviselés végzései előtt," Mindig ugyanazon szerénység, ugyanazon alázatosság, ugyanazon lelkiismeretes kötelességérzet. Azt mondják, honores mutant mores. Nála ennek semmi nyoma, az ő természete nem változott. Azok a tulajdonságok, a melyek jellemének fő alapvonásai voltak a legszerényebb állásában, most is megvannak benne, a különbség csak az, hogy most még fokozottabb mértékben, egyéniségét még jobban kiemelő alakban. Esztergomi székhelyére éppen oly csendben vonult be, mint 7 évvel előbb a pannonhalmi főmonostorba. Pannonhalmi főapáttá a győri püspök házi kápolnájában benedikáltatta magát s utána elfoglalta főapáti székét minden ünnepiesség kikerülésével. S hogy a várakozásban csalódott szentmártoni Iii veit megvigasztalja, irói díját, 10,000 forintot, a község iskoláira fordította. Az esztergomi székfoglalás hasonló módon történt. A városban termett, mikor senki sem várta, senki sem tudta megérkezését. Primási kápolnájában szentelte fel püspökké Galimberti érsek, ő szentségének bécsi nunciusa, Palásthy és Boltizár felszentelt püspökök segédkezése mellett. A zajos ünnepség itt is elmaradt, helyette 40,000 forintot adott embertársai Ínségének enyhítésére. Hogy mi indítja őt arra, hogy a neki szívesen és önként hódolni kész tisztelet nyilvánulásai elől mindig kitér, azt megtudjuk azon leveléből, a melyet a mult év