Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1891

20 num! És Ö, a gyöngék segítsége, a benne bízók támasza, a liozzá fordulók menedéke .... reám tekintett irgalmasságának szemével, megacélozta összes erűimet céljaim és szándékaim megvalósítására; megszilárdította óhajaimat, legalább is füntartani szent rendünket minden életnyilvánulásában azon színvonalon, melyre azt boldogemlékű nagy elődöm fölsegítette!! — A kiben bizott, abban nem is csalódott. Az Isten oltalmába vette hű szolgáját. Mert bár gyenge szervezeténél fogva kímélnie kell magát s csak folytonos óvó intézkedéssel és a legkimértebb életrend követésével háríthatja el magától a komolyabb bajt, azért mégis ott volt mindig, a hová őt a kötelesség hívta. És ha gyenge volt is a test, annál élénkebb volt a lélek. A pannonhalmi szent benedekrendet nemcsak föntartotta azon a színvonalon, a melyre elődje emelte, de még magasabbra emelte. Rövid ideig tartó kormányát maradandó emlékű alkotások örökítik. Az utódok büszkén forgatják majd a rend történetének azon lapjait, a melyek tanúságot tesznek azon dicsőségről, a melyet rendjének szerzett. Mindjárt kormánya kezdetén csatolták a zalavári bencés apátságot a pannonhalmi főapátsághoz; ő alatta épült a modern követelményeknek teljesen megfelelő győri főgymnasium ; fölépült a radai templom és plébániaiak ; több helyen uj népiskolát létesített; a nőnevelés előmozdítása céljából több apácaiskola keletkezett. Mig a rend történetének lapjai hirdetni fogják az egyház és a hazai tanügy előmozdítására irányzott nemes törekvéseit, az Életkönyvének lapjai a jótékonyságának lesznek tanúi az élő s mindenttudó Isten előtt. Már tanár korában is nagy gondja volt a szegényekre; sokszor erejét meghaladó mértékben gyámolította, segítette őket. Pénzét, ruháját odaadta, hogy mások nyomorát betakarja. Követvén az idősebb Tóbiás tanácsát: „Ha sok jószágod lesz. bőven osztogass segedelmet", főapát korában, mert jobban tehette, még inkább igyekezett Ínségben levő embertársainak baját enyhíteni. Magára nagyon keveset fordított, e helyett azt, a mit magára fordíthatott volna, a szegényeknek adta. Jószívűségének hírére távol vidékről