Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1891

9 vélemény is gyakran megzavarja a pályátválasztó ifjút elhatározásában, mert a papi állást mint olyant rajzolja, mely az embernek gondnélküli életet, biztos jövőt nyújt. Mintha ezen állásnak csak örömei volnának, kötelességeiről, áldozatairól semmit sem akar tudni a világ. Kétségen kiviil vannak ennek az állásnak örömei, de ezek olyanok, a melyek nagy küzdelem, teljes, odaadó feláldozás utján érhetők el. Olyan öröm ez, mint a milyen a harctéren megsebesült katonaé, a ki elfelejti az ellenség vágta sel) fájdalmát azon tudatban, hogy győzött és hazáját megmentette. A ki ily örömért tud lelkesedni, a kinek szive hevesebben tud dobogni azon tudatban, hogy Istenért, egyházának terjesztéseért, az emberiség üdvösségeért lemond a világról, s áldozatul hozza ifjúságát, minden tehetségét, egész életét, az válaszsza a papi pályát, célját eléri. Boldog lesz és másokat is fog boldogítani. De a ki csak kényelmet, gondnélkül való életet, fényes állást keres, az csak keressen magának más pályát, ne a papi pályát, mert arra nincsen hivatása. Az ifjú Vaszary a papi pályát választotta s belépett a pannonhalmi szentbenedekrendbe. Hogy nem tires ködképekért való lelkesedésből, hanem valódi hivatásból lépett a papi pályára, azt az ő egész 44-évi szerzetesi életével bebizonyította. 1847-ben, szeptember 15-én felöltvén a szentbenedekrend ruháját, elkezdette a noviciusi évet vagyis a próbaévet. A rend szabályai értelmében a növendék, a ki a rendbe lép, egy évig tanulja a rendalapító szabályait, megismeri a szerzetes élet mivoltát, lényegét. Ez évben eléje adják, mi lesz a kötelessége, miben áll a szerzetes élet hivatása. Megtanítják szerénységre, alázatosságra, engedelmességre. Mert valamely szerzet csak ugy felelhet meg a hivatásának és rendeltetésének, ha az egyes tagok lemondanak a maguk akaratúnak érvényesítéséről s alávetik magukat főnökük akaratúnak, a ki a rendalapító szabályai értelmében kinek-kinek kijelöli a működési körét, melyet az Isten dicsőségére, az egyház és a haza javára az egyes tagnak betölteni kell. Nem vak engedelmesség ez, mely a lelkiismeretet lebilincseli, hanem az egyház és a haza javára törekvő rendfőnök lelkiismeretes intézkedéseivel való együttműködés.