Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1889

7 napjainak fölcserélését — kísérlettem meg az iskola érdekében és saját háztartásom megkönnyítése czéljából. Miután pedig értesültem mindenről, a mit szükséges és hasznos volt tudnom, szóval az új rendezkcdést elvégeztem, — belekaptam tanítványaimmal a megkezdett munka folytatásába és befejezésébe. Mindenekelőtt tartózkodtam attól, a szerintem rossz szokástól, hogy elsőben is — mint mondani szokták, — a mult vagy harmad éve elvégzett anyagon fussunk át; — hanem egyszerűen ott folytattam dolgomat, a hol elődöm elhagyta volt. Gondoltam magamban : év végéig úgyis elegendő idő leszen, hogy a végzett anyagnak az én felfogásom és szájam ize szerint való ismétlését is megejtsük. Elődöm épen a genetivusba kapott ; azért én is ott vettem föl a haladás fonalát. Az olvasó könyvből pedig a „Porsenna király és a rómaiak. 508." czimű darabba kezdett; tehát a latinból való fordítást is onnan folytattam tovább. Föltettem magamban, hogy egészen könyveink nyomán haladok ; mert azt gondoltam : csak így biztosíthatom legkönnyebben azt az eredményt, melyet a miniszteri "tanterv és utasítások megszabnak és követelnek. — Egyebet tehát, mint az eljárást, a módszert, vagyis tanításomnak lelkét, szellemét, — semmit nem vettem az utasításokból. Az anyag úgyis meg van irva könyvünkben is — épen a miniszteri tanterv alapján ; — minek kellene tehát az utasításokban olvasható anyag-felosztást, illetőleg §-sorozatatot is követnem, mely esetleg más könyv §-ainak felel meg, mikor semmi bünt nem követek el azzal, ha saját könyvünk rendje szerint tanítok, s mikor ugyanarra az eredményre jutok, akár más könyv rendjéhez igazítom saját kézikönyvünket, akár szorosan a magunkét követem? Könyvünk szerzője, Dávid István, régi, kipróbált tanító : csak tudta, mit és mennyit kell adnia ! Miért legyek tehát okosabb nálánál?! .... Különbeu is, tanításom eredményére nézve úgy sem a könyv a fő, hanem a módszer, mely szerint eljárok; mert ez adja meg tanítá-