Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1889

47 latin kaptájára idomult.

1) — Nem kerülte el figyelmemet az Utasításoknak ama követelése sem, (65. 1), mely szerint az infinitivusi és participialis szerkezeteket szintén gyakorlati uton kell megismertetni. Utasításaink már a második osztályban (61. lap.) igen észszerű szabályokat nyújtanak a mondott szerkezetekre nézve; mindazáltal tudjuk, mennyi alkalom kínálkozik ismétlésökre ez évben is, úgyhogy alig múlik el olvasó óra, mely alatt tanulságosnál tanulságosabb példákkal ne találkoznánk. Már elődöm is kellő figyelemben részesítette őket, a mit az is bizonyít, hogy az alatta irt dolgozatok közöl kettőnek tárgya mozog az említett körben. Azt is konstatálhatom, hogy mindjárt első gyakorlatait a prosodia és szóképzés köréből merítette ; — szóval nem maradt fejezet, a melyet tanítványaim az utasítások követelése szerint — bár az utasításoknak kevésbbé megfelelő rendszerű kézikönyv fonalán el ne végeztek volna. — Van végül Dávid gyakorló-könyvében etymologiai függelélt is, szintúgy egy kiilöu füzetben nem rég megjelent Synonymik aja, a melyek nagyon jó segítségül kínálkoztak az etymologikus és synonymikus szócsoportoknak időnkhöz inért tanulásában. Húsvét alatt átnéztem Bartalnak Vázlatát, hogy megtudjam, vájjon mennyit ölel föl a harmadik osztály anyagául. Mondhatom, hogy a praepositiók bővebb használatát leszámítva, — nyelvi tekintetben — egy jótával sem tartalmaz többet, mint a mi kézikönyvünk; azokra pedig, főkép mondattani csoportosításukra — azt hiszem — kevés tanító helyez valami különös nagy súlyt, még lia Bartal könyvét használja is. Különben pedig a praepositiók használatára nézve untig elég az, a mit Dávid könyve nyújt 161.—164. §-ai') Nyelvtanaink mindegyike (Szinnyei, Simonyi, Iliász) elmondja az iilök régies használatát. Megjegyzem azonban, hogy sem Írásban, sein beszédben nem tűröm az olyan régieskedést, a milyet llniifalvy Pál „Nyelvtudomány és nyelvtanítás'' cziinü müvében. Szarvas pedig Phaedrus-kiadásábau óhajt. Nem türöui továbbá a latin igeidók liosszn elnevezéseit sem, részint azon oknál fogva, melyet Pirchala mond nyelvtana első részének előszavában, részint azon meggyőző okoknál fogva, a melyeket Kovács .Menyhért hoz fel a Nyelvőr hasábjain (X. és XI. kötet.) megjelent kitűnő c/.ikk sorozatában. — A tényleges használatot különben szépen feltárja Sziuuyeiiiek intézetünkben is használt rendszeres nyelvtana.