Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1889

42 torság behozatala és a Regillus tó mellett vívott csata. 496." czimű darabot végeztük el. — Elődöm a „Dactylusi versekéből néhányat, az „Összefüggőbb költői szemelvények

Ä (1.) jó részét, Phaedrus meséiből az 1., 3., 4., 7., 12., 13., 15., 22. és 23. számuakat, — a prózai olvasmányokból az első három fejezetet, vagyis az első darabot, — az Ovidius-féle szemelvényekből pedig az ötödik (= Gabii capti) és hatodik (—Fabiusok) számuakat fordíttatta. Ezeket azért említettem föl, mivel az utolsó időszakban, a mennyit csak birtunk, átismételtünk belőlök. Utasításaink azt kívánják, hogy három órát szenteljünk az olvasásra. Ide járul még a gyakorlat-irás egy órája; e szerint hetenkint négy órát fordítunk a latin nyelv gyakorlati elsajátítására: — elég idő, hogy az ifjakkal mind a két nemű fordításban kellő biztosságra és ügyességre juthassunk .... A fordításban követett elveimet jórészt már föntebb elmondtam ; itt tehát csak néhány toldalékos észrevételre fogok szorítkozni. Legfőbb elvem volt: hogy lassan haladjunk s a menynyire csak leiiet, magát a latin szöveget kicsinyenként majdnem teljesen magunkba szijjuk. Tudnia kell a növendéknek, hogy, ha latinul akar érteni, arra a legbiztosabb szer, lia magukat a klasszikusokat eredetiben olvassa s főkép az alsó osztályokban lehetőleg ragaszkodik ahhoz a szóhoz és kifejezéshez, melyet a római irók müveiben olvas. Ennélfogva felelet közben folytonosan sürgetem ezt vagy azt a szólamot latinul, úgyhogy deákom kényszerül otthoni készülete közben a feladott néhány sort el-elmondani, hogy kérdéseimre megfelelhessen. — Kezdetben mindig csupán annyit adok leczkére, a mennyit megelőzőleg az iskolában együttesen praeparálunk ; csak később adok fel néhány sort otthonra is. Itt, a harmadik osztályban, már nem szorosan a grammatika kedveért fordítunk (latinból magyarra), hanem a nyelvbeli készség és szaporább olvashatás érdekében; úgyhogy a nyelvtan csak utólag jöhet számba abból a czélból, hogy