Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1888
8 kos fegyver ele. A családi nevelésnek legszorosabb összhangzásban kellene állania az iskola nevelésével. — És ha a jónevelésü fővárosi gyermek féken tartása is nehézséggel jár, mit szóljunk azokról, kik a vidékről, a falvakról kerülnek a városi iskolákba? — Az bizonyos, hogy míg a gyermeket otthon a legcsekélyebb vétekért is néhol jól elverik, az iskolában pedig a legnagyobb bűnért sem alkalmaznak testi fenyítést, addig az iskolától nincs jogunk megvárni, hogy irányzó befolyással legyen a gyermek nevelésére. Azonban bárminő a büntetés, a túlságos szigorúság épen ugy kerülendő, mint a büntetés gyakori alkalmazása ; ritkább büntetés hatásosabb. Annak, hogy az iskolában gyakrabban kell büntetést alkalmazni, mint otthon a családban, egyik oka valószínűleg az, hogy a szülő-házban aránylag kevesebb gyermek van, az iskolában ellenben mindig nagyobb csapat. Ha már most a tanuló érzi, hogy egyedül vau a nevelővel szemben, érzi egyúttal teljes gyöngeségét és függő voltát ; a tömegben ellenben nő bátorsága; és a gondolat, hogy mások is vannak hasonló sorsnak alávetve, könnyebben elviselhetőbbé teszi a netán bekövetkezhető büntetést Figyelemre méltó az a hiba is, melybe némelykor, különösen a fiatalabb nevelő esik. Megtörténik ugyanis, hogy egyik-másik neveletlen gyermek pajkos magaviselete miatti fölhevülésében az egész osztályt itéli el ; ez által elkeseríti a jobb érzésüeket, s midőn amaz látja, hogy kihágása miatt a többiek is bűnhődnek, vakmerőbbé, kihágóbbá válik. Utoljára is lábra kaphat emiatt az egész osztályban az elégedetlenség, és kész — a fegyelmetleuség. Az iskolában való rend fentartására igen alkalmatos a: divide et impera-féle elv; a tanító u. i. megjegyezvén magának a rendetlenkedésre hajlandókat, a többiekben pedig többé-kevésbbé megbízván, ügyeimét különösen amazokra fordíthatja. Hatalmas tényező a növendék vonzalmának megnyerésére : a gyermeket megillető tisztelet. Maxima debetur puero reverentia — mondja Juvenalis. Szó szoros értelmében csak ugy nevelünk, ha nem erőszakosan, hanem észszerűen kormá-