Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1888

28 lekenyerezi az ifjú makacsságát és tervünk így végrehajthatóvá válik, ami különben vagy nem sikerült volna, vagy ha mégis, kölcsönös elkeseredést és kellemetlen viszonyt sziilt volna elöljáró és alattvaló között, ami mindkét részről sok oldalú kellemetlenségnek válhatott volna szülőjévé. Ily módon az egyesek, nem különben az összesek már-már gyökeret verő makacssága lassankint eltűnik, mert a növendékeknek okvetetlen be kell látniok, hogy elöljárójuk nem egyszerűen csak saját akaratát akarja végrehajtatni, hanem magasabb, nemesebb czél : az alattasak haszna, java — lebeg szemei előtt. A nevelőnek mindazonáltal soha sem szabad az egyszer már helyesnek ismert rendszabályt a növendék makacskodása miatt visszavonni. Hát ha a tanító — mert utóvégre ez is megtörténhetik — igazságtalan rendeletet ad ki s később maga is belátja ennek jogtalanságát, mi történjék ekkor? A felelet nagyon egyszerű ; parancsát meg kell változtatnia, sőt azon megjegyzéssel vissza is lehet vagy kell vonnia, hogy a dolog indító okai nem voltak neki elég világosak, midőn végkép elhatározta, hogy a rendeletet kibocsátja, hanem egyik vagy másik módosító körülmény rejtve volt előtte. Az ily eljárás megerősíti a növendékek abbeli meggyőződését, hogy az elöljáró csak a jog és méltányosság utján halad és nem zárja el a szerény és tisztelettel teljes fölvilágosítás útját az elől, aki valamely ügy fölvilágosítására nyomós körülményt tud felhozni. Törekedjünk arra, hogy parancsunk ne szoruljon ismétlésekre, sem erőszakra. Szoktassuk a növendéket, hogy a legelső szóra engedelmeskedjék és engedelmeskedik is, ha látja, hogy daezossága és kérései nem térítenek el jogos és méltányos kívánalmainktól. Az erőszak ellenben megfélemlíti az ifjút és talán meghajol az erőszaknak, de megfosztjuk magunk szeretetétől s ily módon magunk teszszük őt alattomossá, ravaszszá. Érdekes és sokszor bámulatra méltó, hogy a növeudékek az egyik tanító iránt szófogadók, engedelmesek, míg ellenben