Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1888

26 hogy az intés jó indulatú és nem czél- és szeretet nélküli gúny. És szerencsés az a fiatal ember, kinek darabosságát a nevelő még a fiatal korban csiszolja, köszörüli, mert később megvetés, gúny lesz osztályrésze még az ifjú korban mintegy második természetévé vált rossz szokásaiért. 2. Mindig vannak nagyobb számú tanuló ifjak között, kik hajlandóbbak a merészségre, a szerénytelen pajzánságra, mint a szerénységre. A merészség könnyelműség eredménye; a merész ifjút elhamarkodva elitélni s róla kárhoztató véleményt mondani, sok esetben tapintatlanság, hiba volna; mert szülő anyja a könnyelműség lévén, sokszor csak a fiatal tüzes kedvnek, vagy mondjuk hát pajkosságnak nyilvánulása. Ily esetben a szende szerénység szépségének összehasonlítása a pajzán szemtelenség rút voltával gyakran többet ér a szigorúságnál. Ha pedig a növendék a tanító szelid, gyöngéd bánásmódját félreértvén azt gyöngeségnek tartaná, um tassa meg a nevelő azonnal érezhető módon, hogy soha semmiféle körülmények között sem tűri az iránta való kötelező tisztelet megsértését. Különösen kezdetben, midőn a növendékek vezetését átveszszük, vagy egyes esetekben az óra elején, nem szabad ilyesmit eltürnünií, hanem már a legelső percztől kezdve kellő komolysággal kell föllépnünk, mert lia e tekintetben csak legkevesebbet is engedünk, a pajzán tanuló rögtön kész a nevelő tekintélyének csorbítására; ellenkezőleg áll azonban a dolog, ha az osztályt már eleve azon üdvös gondolat hatja át, hogy olyan emberrel vau dolga, aki semmi rendetlenséget, zabolátlanságot sem tür el, hanem lia kell, a nevelés legszigorúbb rendszabályait is érvényesíti. ó. Megtörténhetik, hogy növendékeink között makacsok is vannak. Hogy ezekkel nagy vigyázattal kell eljárnunk, természetes; s minden természetesség daczára is könnyen megesik, hogy nem találjuk el a velők való bánásmódot. S miért? Mert érezzük, hogy a hatalom s tekintély birtokunkban van; aki pedig ezt birja, nem igen tűri, hogy alárendeltje makacs-