Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1888

24 lennünk. Az ifja, aki érzi. hogy tanítója az ő lelki állapotára való tekintetről kimélőleg, szelíden bánik vele, nagy hálával telik iránta és higgadtságban lassan-lassan utoléri a többieket. Legjobb, ha a gyermek szivében fölélesztjük a bizalmat önmaga iránt és nem fog csüggedni; tanulja meg ismerni saját tehetségeit s elég bátor lesz félelmét leküzdeni. Nagyon erősíti a félénk természetűt s nem sokára bizonyos nyugodtságra tesz szert, lia kissé magasabb pontról, p. o. a kathedráról többször szavaltatunk vele társai előtt. A félénkség legyőzésére mindenesetre igen hatásos eszköz azon kényszerűség, hogy a növendéknek tevékenységéről, munkájáról mindig az egész osztály előtt kell beszámolnia. Ebből egyúttal a nyilvános iskoláknak a magán intézetek fölött való elsőbbsége is kitűnik. 13. Vannak lassu-gondolkozásu, nehéz felfogású tanulók is. Ez tulajdonképen nem az akarat rossz irányban való tereléséből, vagy az akarat-erő csekély fokából származó hiba, mint inkább természeti hajlandóság. És lia itt mégis megemlítjük, oka, mert e természeti gyöngeség nem ritkán vagy jeles erkölcsi tulajdonságoknak, vagy nagyobb fogyatkozásoknak lehet forrása. A tudat, hogy szellemileg valamit nem tudunk végrehajtani, gyöngíti az önbizalmat, de a szellem gyorsaságának hiányát nem ritkán annak mélysége s a tudás tartóssága pótolja. E természetgyöngeség néha a gyakorlott nevelő figyelmét is elkerülheti s ugy tűnik föl, mintha hanyagságnak vagy az akarat lomhaságának volna következménye. Ebből láthatjuk annak fontosságát, hogy az emberismerő, különösen a nevelő főfeladatának tartsa a természetest a szándékostól megkülönböztetni, mert nagyon könnyen megeshetik, hogy igazságtalanságot követ el; már pedig az igazságtalan bánásmódban részesült tanuló szivében mély és nehezen gyógyítható sebet ejtünk, melynek fájdalma alkalom-adtán meg-megujul. A tapasztalt, óvatos nevelő sohasem hibáztatja az oly itjut, akinek fogyatkozásai kivüle eső körülményekből származnak ; ilyenek p. o.