Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1888

11 izzasztó nagy munkájában néha vissza-vissza gondolnak talán már porladozó nevelőik emlékére. — Tudván a tanító, hogy jó akarói mellett megtalálja ócsárlóit is, keresse fáradtsága jutalmát az öntudatban. Vagy nem jutalom-e már magában véve a jól teljesített kötelesség édes érzése ?! Ez a nevelő dicsősége, legszebb jutalma! Végre a nevelés munkájában kiszámíthatatlan haszonnal jár az egyesekre nézve mint az összesre a türelem, a szeretettel párosult, megmérhetetlen, kiapadhatatlan türelem. Ezek a vezérlő szempontok általánosságban. Lássuk röviden, minő legyen magunktartása a tanulók egyes hibáival szemben. Ezek részint a tudományokban való előmenetelre, részint a viseletre vonatkoznak. A főbbek a következők : 1. A lustaság. A szenvedéllyé vált nyugalom ösztöne, ha munkakerülésben nyilatkozik: lustaság; lia a munkától való irtózásban: henyélés; lia munka halogatásban: restség; a dolognak felületesen vagy csak képtelenségből való elvégzése: tunyaság. Látjuk tehát, hogy e hiba a passiv részvétlenségben és minden rendű megerőltetés ellen való activ ellenmüködésben áll. Csak folytonos ellenőrzéssel segíthetünk e bajon, arra törekedvén, hogy a lusta kénytelen legyen érezni, hogy reá nézve sokkal jobb a munka, a dolog, mint, a folytonos zaklatás; így kénytelen-kelletlen alávetvén magát a munkálkodásnak, remélhetjük, hogy a szorgalom szokásává, második természetévé válik. — A lomhát óra alatti tétlenségéből gyakori s egészen váratlanul hozzá intézett kérdések által ki kell zavarni; minden tettét éber szemmel ellenőrizni s minden alkalmat fölhasználni annak kimutatására, hogy kötelességei elmulasztása nem kerülte ki figyelmünket. A henyéléshez igen gyakran a ravaszság is társul szegődik; lia a rest tanuló betegséget hoz föl mentségül, mutassuk ki képzelt betegsége színlelt voltát.