Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1887

6 mondatot alkotnak. A sinai iràst olvashatjuk a nélkül, hogy annak hangjairól magunknak képet alkothatnánk. A sinai ember, ha ir, a mondat egyes szavainak megfelelő képeket egymás mellé teszi ; ellenben, ha olvas, az egyes képnek megfelelő szóra, vagy fogalomra emlékszik és ezekből képezi a gondolatot kifejező mondatot. Egészen máskép jár el, a ki betü-irást használ. Itt minden betű egy-egy hangnak a jele, vagyis jele azon akustikai hatásnak vagy nevezzük izomtevékenységnek, mely az illető hang keletkezésekor nyilványul ; csak több betű együtt véve fejezi ki a valamely szónak megfelelő hangcsoportot. Ezen több jegyből álló szókkal alkotjuk a mondatot, melylyel a gondolatot kifejezzük. A ki betü-irást használ, azt a hangcsoportot, melyből a szó áll, felbontja az egyes hangokra s minden egyes hangnak megfelelő jegyet leir, ezen jegyekből állítja össze a szó jegyét, s az így alkotott szókat irja egymás mellé, mint a sinai az ő képeit. A ki pedig betü-irást olvas, az minden egyes betűnél ráemlékezik valamely izomtevékenységre és az ezt követő akustikai hatásra, ezen egyes elemekből alkotja azt a hangcsoportot, melylyel a feljegyzett fogalmat kimondjuk; ezeket a hangcsoportokat, illetőleg szókat egymás mellé állítja s igy mondja ki az egész mondatot. A kép-irás olvasása és alkalmazása sokkal egyszerűbb eljárás, mint a betü-irásé, s ezért egyrészt könnyebb is volna a megtanulásra, ha az annyi szónak megfelelő kép rengeteg száma a megtanulást nem nehezítené. A betü-irásnak csak néhány jegye van, megtanulásuk nem sok időbe kerül ; a főnehézség itt azon ügyesség elsajátításában áll, mikép kell a szókat, mint hangcsoportokat, elemeikre, a hangokra bontani, s mikép kell ezekből szókat alkotni; vagyis azon kölcsönös viszony felismerésében, mely a hangok és a nekik megfelelő jegyek, a betűk közt létezik. — Azonban még más dolog is van, a mi az olvasás és irás megtanulását hátráltatja; és ez a tájszólások és tájnyelvek sokfélesége, mely minden nyelvben előfordul. Ezen tájnyelvi elágazásokból az irodalmi nyelv csak keveset vesz fel. Továbbá az is nehezíti az olvasás megtanulását, hogy az élő nyelv lassú bár, de folytonos változáson megy át, míg az irodalmi nyelv legtöbbnyire megmarad a megállapított határokon belül, s igy sokszor megesik, hogy nem ugy ejtjük ki a szót, mint a hogyan irjuk. Ide járul, hogy a betűk sem felelnek meg teljesen annak a hangnak, melyet jelölnek, mert a hang, melyet valamely betűvel jelölünk, más és máskép hangzik, a mint más és más hangok társaságában fordul elő, de azért mindig ugyanazzal a betűvel jelöljük, mely valóságban nem egy hangnak, hanem az egynemű, de külön árnyalatú hangok egész csoportjának a jele. *) *) Nagyon hosszura terjedni" ismertetésein, lia minden állítás megbisonyitására példákat sorolnék fel. A kit e tárgy érdekel, oNnssa Techmer, Sievers va^y Balassa munkáinak ide vonatkozó rés/.ét. s meggyőződik a mondottak igazságáról.