Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1887

11) között levő viszonyt. Az irott betűkkel (cursiv irás) ép ugy alakitanak szókat, szótagokat, mint előbb a nyomtatott betűkkel, s mihelyt ilynemű szótaggal, vagy szóval megismerkedtek, azonnal felragasztott nyomtatott betűkkel alakítják u. azt a szótagot s így egyszerre gyakorolják a gyermekeket mind a kétféle betű megtanulásában. — Ettől az időtől kezdve az olvasás és irás tanítása össze van kötve, olyan formán, hogy valahányszor valami uj szót, vagy szótagot elemeznek az olvasásnál, azt egyúttal irott betűkkel is leirják, ha az illető betűket már ismerik. Evvel azt érik el, hogy az irás tanítására fordított minden óra, ismétlése mindazoknak a miket a gyermek az olvasás tanításánál tanult. Különösen czélszerü ez a módszer olyan iskolákban, a hol a tanító 2—3 csoportot kénytelen egy teremben összefoglalni; mert mig az egyik csoportot az olvasásban oktatja, a másikat, a gyakorlottabbat, azzal foglalkoztatja, hogy írásjegyekkel leíratja velük mind azt a szót, a melyet a gyengébb csapattal olvastat nyomtatott betűk szerint. — Ez is bizonyítja életre valóságát ennek a módszernek, mert tagadhatatlan, hogy ez uton legjobban vésődik a gyermekek emlékezetébe, mikép kell az egyes szókat irniok, s igy ez a módszer egyúttal biztos ut a helyesírás begyakorlására, a melyre nézve Radloff ajánlja megszivlelésül Borman következő szavait: »Az írásban minden szónak meg van a maga physiognomiája, és a helyesírás tanításának legfőbb feladata, hogy a gyermeknek segítséget nyújtson, mikép vésse jól és hiven emlékezetébe a szó physiognomiáját, a mit csak is szemlélet utján lehet elérni.« Miután Radloff az általa ajánlott és a népiskolákban elterjedt irvaolvasó módszert mégegyszer összehasonlitja, ilyen módon zárja be sorait, a mivel én is befejezem a tanulságos czikk fogyatékos ismertetését : »Az irás és olvasás mesterkélt concentracioját az elemi oktatásban teljesen hibásnak tartom; a jeles tanító ügyes kezelés mellett kitűnő sikert mutathat fel ezen az uton, de eldöntetlenül marad mindig, váljon a tanító ügyességének vagy a módszer jóságának az érdeme az a kitűnő eredmény. Középszerű tanító kezében ezen módszer alkalmazásából a tanításra igen sok kár háromlik, a miről Németországban szerzett tapasztalataim tanúskodnak ; mert a tanítás az ilyen esetben chablonszerü külsőséggé fajul. A tanító az irás és olvasás concentrálását könnyen födolognak tekinti és összekeveri a két külön tárgy módszerét. Az én nézetem szerint azt egészen a tanítóra kell hagyni, hogyan egyesíti e két nemű oktatást. A tanítónak tisztában kell lenni aziránt, hogyan kezelje mindegyik tárgyat, mit kell főkép tekintetbe vennie, hogy tanítványai ismeretei valóban gyarapodjanak, vagy is, hogy őket az olvasásban helyesen tanítsa, jól kell ismernie, mi különbség van a között, ha kimondunk egy szót és ha írásba foglaljuk; jól kell tudnia, melyek azok az akadályok, a melyek az olvasás megtanulásának útját állják; ismernie kell jól, mit kíván mindegyik tárgy módszere, és végre ugy egyesíti e 3*