Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1887

18 c. A tanítás harmadik foka a szók olvastatása. A fentebbiek után nem szükséges itt elmondani, mit kell ez alatt érteni. Radloff nem részletezi Salichoffnak — ez a neve a többször említett tanítónak, kinek eljárását ismerteti — módszerét ; az orosz grammatika taglalásába kellene bocsátkozni, ha a tanítás ezt a fokát akarná valaki ismertetni, a mi az olvasót aligha érdekelné, de nincs is rá szükség. Elég azt megemlíteni, hogy ezen a fokon már nem arra fordítják a fő figyelmet, hogyan kell a kimondott szót betűkkel leírni, hiszen erre már elég utasítást adtak az első és a második fokon, hanem a szó hangsúlyos kimondására és a nyelvtanra. Különösen fontos itt a szóknak különféle grammatikai alakjaik és hangsúlyozásuk szerint való csoportosítása. Az ilyen szócsoportoknak az A-B-C könyvekben található hiányos és rendszer nélkül való összeállítása ellen nagyon kikel Radloff, s vádolja az illető könyvek szerzőit, hogy minden nyelvtani érzék nélkül szűkölködnek, kívánatosnak tartja, hogy a tudomány emberei közreműködjenek a gyakorlat embereivel olyan kézikönyv öszeállitásában, mely a kivánalmaknak teljesen megfelel. E sorokkal kapcsolatban dicsérőleg említi March tanár eljárását, a ki nem restelt az angol iskoláknak szánt, phonetikus elvek alapján szerkesztett ABC-Bookot készíteni. A kik e kissé szokatlan és hosszadalmas módszer-ismertetést eddig figyelmökrc méltatták, csodálkozni fognak talán, kivált, ha az u. n. »irvaolvasás« hívei, hogy az irás mesterségének tanításáról Radloff semmit sem szól. Valóban, ő ezt eddig egészen figyelmen kivül hagyja ; mert szerinte ez nem is tartozik az olvasás tanításához; és e tekintetben felfogása eltér a legtöbb paedagogusétól, a kik a mellett vannak, hogy az olvasás és irás tanításának egyidöben kell történni, mert ez a két dolog — szerintök — egymástól elválaszthatatlan. Pedig a dolog talán még sincs ugy. A mondottak alapján tudjuk, hogy más sorrendben kell ismertetni a hangokat a helyes kiejtés és olvasás, és más sorrendben az okszerű irás tekintetében. Ott a könnyebben hallható és létrehozható hangokat kell első sorban ismertetni, itt pedig oly hangokat, melyeknek egyszerűbb és igy könnyebben utánozható jegyeik vannak ; s igy az irva-olvasás módszerénél a betűk sorrendjét tekintve, komprom issumot kell megállapítani, a mely egyezményből sokkal több kár háromlik az alapos olvasás megtanulására, mint a mennyi haszon a kettőnek egycsitéséböl származik. Ezért az említett iskolákban elválasztják az olvasást az Írástól és az irás tanítása az elemi oktatásnak külön ágát képezi, megtartván természetesen itt is a kellő fokozatot a tárgy megválasztásában, a mennyiben először vonások csinálásában gyakorolják a gyermekeket, utóbb könnyebb s végre a bonyolodottabb szerkezetű betűk alakításában. Mihelyt egy irott betű a gyermek előtt készen áll, rögtön melléje állítják a megfelelő nyomtatott betűt s megmondják neki a kettő