Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1887

17 elő és különféleképen helyezi őket valamely erre alkalmas szerre, hogy az egész osztály láthassa. Elöször igy rendezi : ma ma, végül : mama, és gyakorolja a gyermekeket ezek olvasásában. Miután az egész szót már ismerik, más módon gyakorolja őket. Elveszi az utolsó betűt és a mam-szótagot olvastatja, majd az utolsó előtti betűt: ma-, az utána valót: m-. Újra hozzá teszi az a betűt: ma-, továbbá az m betűt: mam-, végre az a-t, és lesz: mama. Erre elveszi az első betűt: -ama, a másodikat: -ma s igy halad tovább. Igy gyakorolja a gyermekeket ezen szó olvasásában mig valamennyi nem tudja a szót elemeire felbontani és az elemekből ismét összeállítani minden fennakadás nélkül. — Ezután más szókat keres, melyek hasonló szerkezetűek s melyekben az m hangot egy másik szintén tiszta zengő hang váltja fel. Tehát m helyett 1, e helyett az r betűt veszi fel. A sonoresek után előveszi a spiransokat (s, sz, s 'a t.); és csak akkor, midőn a gyermekek a hangösszetételben teljes jártasságot birnak, szabad az explosivákra (k, p, t, g, b, d.) átmenni s végre az összetett jegyű consonansokra. Miután a gyermekek a consonansokat igy mind ismerik, kezébe veszi a tanitó az ezen czélra szerkesztett A-B-C könyvet és olvastatja az eddig elemzett szókat. Ezen gyakorlat után következik sorban a többi vocalis (az a-t már ismerik) ismertetése s az eddig követett mód szerint mindig nyilt szótagu szókat vesz az elemzés alapjául, mert ezek segítségével legbiztosabban lehet a gyermeket a helyes kiejtésre, a hangok mivoltának megismerésére vezetni. Csak, mikor már a hangok összekapcsolásában teljesen jártasok a tanulók, szabad előfordulni olyan szónak is, a melyben zárt, vagy csak egy vocalisból álló szótag van. b. A betű ismertetés előhaladottabb foka a szótagolás, a melyet csak annyiban nevezhetünk igy, amennyiben akkor nem egyes hangokra és ezeknek megfelelő betűkre irányozzák a gyermek figyelmét, hanem a tanító mindig teljes szótagot alkotó hangcsoportot említ és rögtön utána megmutatja azt a betűsort, a melylyel a kimondott hangcsoportot megjelelni, azaz kiírni szokták. Itt tehát olyan szótagokról (szókról) van szó, a melyeknél az irás és a kimondás közt feltűnőbb eltérés van. Radloff a fentebb emiitett tanítónak eljárását hosszasabban ismerteti, a miben nem követhetem, mert oroszul nem értek, és abból is, a mit már említettem, eléggé kitetszik, hogy a ki az eddig vázolt módszer alapján szerkesztett A-B-C könyvet akar készíteni, az teljesen jártas legyen a hangtanban, annak ismernie kell a phonetika megállapított igazságait ; mert csak igy ismerheti a hangok sajátságát, a létre hozásukkor felmerülő kisebb-nagyobb nehézségeket; következőleg csak igy tudja megítélni milyen sorrendben kell egymás után következniük az első tanításnál, melynél sohasem szabad szem elől téveszteni azt az elvet, hogy először a könnyebbet, azután a nehezebbet, kivált akkor, midőn annak követéséből a következő évek nyelvtanítására annyi haszon háromlik 3