Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1887

13 legalkalmasabbak. Az ilyen elvek nyomán választott szót könnyen bonthatjuk részeire, és a mi itt a fődolog, a kezdő mindjárt a tanítás elején helyes képet alkot magának a hang mibenlétéről, mert maga előtt látja annak keletkezését és maga is tudja létre hozni. 2. Igen czélszerü dolog az ilyen elemzés utján nyert hangokat különféle módon megnevezni : a) az elemeire bontott szóban elfoglalt hely sorszáma szerint; b) a beszéd szerv működése szerint. Ha ez megtörtént, felszólíthatok a kezdő tanulók, hogy vagy az egyik, vagy a másik hangot mondják ki maguk. Ez a gyakorlat kezdetben szükséges is. 3. Csak ezen előző gyakorlatok után következik a hangok jegyeinek, a betűknek, ismertetése. Előjáróban tanácsos, hogy más módon pl. ujjaival, vagy színekkel jelölje meg a hangokat és csak ezután mutassa meg a nekik megfelelő betűt. A fődolog itt a lassú és fokozatos haladás, hogy a kezdő tiszta képet alkothasson magának arról a kölcsönös viszonyról, a mely a hang és a betű között van. A betűk ismertetése után a tanító elővesz egymásután több szót és azokat a gyermekekkel együtt részeikre bontja, s ezen részekből újra alkotja, folytonosan figyelmeztetvén közben a tanulókat arra a különbségre, a mely az irott és a beszélt szó között van, ezáltal jobban emlékezetükbe vésődik a betűk és a hangok között lévő viszony. 4. A szók megválasztásábon a tanító arra fordítson különös gondot, hogy az elemzésül szolgáló szó hangjai olyanok legyenek, melyeknél a hang és betű teljesen megfelel egymásnak, s melyek az összetétel következtében feltűnőbb módon nem változnak. Radloff szerint még ilyen szókat sem szabad választani, mint : ach és ich. Egyátalán csak olyan szók alkalmasok, melyek irása phoneticus. 5. Az olyan hangcsoportot, melyet az irodalmi nyelvben nem jelölnek phoneticus módon, nem szabad elemeire bontani, hanem egyszerűen ki kell jelenteni, hogy ezt a hangcsoportot — szótagot — az írásban igy és igy szokták megjelelni, vagyis a szótagolás módszerét kell ilyenkor használni. Czélszerü az egyenlő hangzású és jegyű szótagokat többféle szóban hangoztatni, hogy igy a tanuló a hangcsoportoknak megfelelő betűcsoportot a gyakori szemlélet folytán annál jobban megjegyezze; ilyen szók pl. a németben: Dach, Bach, Fach, flach — lieb, trieb, sieb s a t. Ezenkívül a tanuló figyelmét mindig arra a különbségre kell irányozni, mely a szó kiejtése és irása közt van; igy tanulja meg legkönnyebben a helyesírás szabályait. 6. A betűztetés és szótagolás csupán bevezetésül szolgál; ezután következik a tulaj donképen való olvasás. Itt már nem szabad megengedni a szónak elemeire való bontását; a tanulónak időt kell hagyni, hogy az egész szót felfogja és ezután azt teljesen, nem betűzve, nem szótagolva, kiejtse.