Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1887

12 tatásnak az irás és olvasás tanítása a középpontja. E végből felvesznek különféle képeket az »A-B-C« könyvbe, ezeket a szemléltető oktatásnál minden oldalról megmagyarázzák, a kép nevét megmondják, hangjaira osztják és eközben a hangoknak megfelelő jegyeket, a betűket — irott és nyomtatott betűket egyszerre —, a tanulóval megismertetik, olvasva és írva begyakorolják, azaz olvasni és írni tanítják egyszerre. Nem tekintve, mondja méltán Radloff, a paedagogika ellen való nagy hibát, melyet a normal szavakkal kezdő olvasás-tanitás elkövet a legkülönbözőbb dolgok egy kalap alá való vételével, hibáztatnunk kell azt és az előbbihez képest rosszabbnak nyilvánítani azért is, mert itt a betűk sorrendjének megállapításában egy ujabb körülménynyel kell számot vetni, t. i. a szemléltető tárgyakkal, a melyek megválogatásában okvetetlenül szem előtt kell tartani azt a paedagogikai elvet, hogy csak ismeretesről szabad az ismeretlenre átmenni. Csakhogy ezen elvnek szemmel való tartása sokszor ártalmára van azon törvényeknek, melyeket a betűk ismertetésénél, nevezetesen azok sorrendjének megállapításában követni kell. Vegyük csak szemügyre a Böhme-féle olvasókönyvet, s látjuk, hogy az ilyen szavak, mint Ei, Hut, Maas s a többi épen nem alkalmasok arra, hogy a betű ismertetésnél alapul szolgáljanak. Az Ei szóra ugyan az áll, a mit a Lüben-féle módszer ismertetésénél említettünk; a Hut szónál sem a szókezdő gutturalis spiráns, sem a szó végén levő dentalis explosiva néma jellegénél fogva nem alkalmas arra, hogy a kezelő tanuló fogalmat szerezzen magának az illető hang mivoltáról, minthogy mindakettő a neszes hangok rovatába tartozik s vocalis nélkül nehezen lehet kiejteni. A harmadik szóban diphthongus van, melyet szintén nehéz elemeire bontani, mert a két hang az a és az u nem két külön, hanem együttvéve egy hangot alkot. Az s sem alkalmas hang a tanítás kezdeténél, s igy az elsorolt szókban előforduló hangok egyikét sem lehet alkalmasnak mondani, az egy m hangot kivéve. Radloff ezek után elsorolja azokat a szempontokat, melyekből kiinduljon az, a ki hangtani tekintetből helyeselhető módon akar eljárni a betűk ismertetésénél. Szerinte az első és fődolog, hogy minden távol legyen, a mi a czélhoz való jutást hátráltatja. Azért: i. kötelessége a tanítónak a kezdőnek felfoghatóvá tenni a hang mivoltát valamely, előtte ismeretes szónak hangjaira való elem-zése utján; — e végből oly szókat választ, mely csak zengő hangokból áll. Ennek következtében az első órákban csak zengő consonansokat szabad felvenni. Czélszerü ezen kivül a consonansok választásában leginkább azokra tekinteni, a melyek kimondásánál a kezdőnek azonnal szembe ötlik, hogy a beszéd-szervek melyik részével képezzük az illető hangot, épen ezért a labialisok (m, b) és a dentalisok (n, d) erre a