Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1887

4 balitéletre okot szolgáltatni, sőt, hogy annak elejét vegyem, előre kijelentem, hogy eszem ágában sem volt, bárki ellen vádat támasztani. Igazságtalan dolognak tartom mindig, ha egész testületekre vádakat szórnak, nevezetesen, ha akár a középiskolai, akár a népiskolai tanítókat vádolják a tanítás csekély eredményéről. A tanítás eredménye nagyrészben függ a tanítótól, de kívüle még sok más tényezőtől, melyeket mind számba vegyen az, a ki a tanítás eredményét igazságosan akarja megbírálni. — A legfontosabb tényezők egyike a módszer; különösen áll ez a betű-ismertetésnél, mely magában véve oly csekély dolognak látszik, hogy a legtöbben figyelmökre sem méltatják és minden olvasni-irni tudó embert alkalmasnak tartanak rá. Pedig a dolog nem olyan jelentéktelen. A legkitűnőbb paedagogusok törték fejüket az olvasás tanításának módszerén. Az ujabb tudományos módszer alapját Jacotot vetette meg az ő universalis módszerével, melyből több változtatás utján a normális szók módszere keletkezett, másrészt pedig a jelenleg népiskoláinkban is elterjedt u. n. irva-olvasás módszere. Százados megfigyelés és tapasztalat eredménye ez a módszer, de ki mondhatja, hogy ennél jobb már nem lehetséges. A jónak mindig ellensége a jobb. Ezen megyőzödésem szolgáljon mentségemül, hogy itt e helyen ismertetem Radloff czikkét, a hol a Rendtartás értelmében más tárgyú értekezésnek volna helye. Nem a szülőknek sem a tanulóknak szánt czikk ez, hanem mind a kettő javára azon köröknek, a kik hivatva és jogosítva vannak e téren változtatást létesíteni. — A phonetika ujabb keltű tudomány levén, még nem nyert polgári jogot, nem csak nálunk nem, de még a külföldön sem igen. Pedig életrevalóságát már megbizonyította a nyelvészet terén; sok hamis tant kiirtott, sok kétes dologra világot vetett, az összehasonlításnak biztosabb irányt adott. Hogy grammatikáink hangtani részében, mily változást idézett elő, tudjuk. Igaz, hogy a legtöbb iskolai nyelvtanunk még mindig a régi felosztását követi a hangoknak, még mindig a régi elnevezéseket használják ; de ezek olyan dolgok, melyeken egyszerre változtatni nem lehet. Hogy grammatikáinkban a phonetika megállapított sarkigazságait alkalmazhassuk, előbb a betüismertetést kell phonetikai alapra fektetni; vagyis a betűket azon rendben kell ismertetni, melyet a phonetika, mint legczélszerübbet és legtermészetesebbet megállapított; szem előtt kell tartani azt a viszonyt, a mely a beszélt nyelv és az irás közt létezik. Különösen az utóbbi olyan körülmény, melyet a betüismertetésnél eddig talán kevésbé vettek figyelembe, pedig fontossága nagyon is szembetűnő, a mint alább majd látjuk.