Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1883

— 12 ­első imát tanítja elrebegni. Van-e a ki meghatottság' nélkül tudná szemlélni azt a jelenetet, midőn az anya a jó Istenről, az őrző angyalokról beszél a kisdednek, s ennek kezei önkéntelenül imára kulcsolódnak össze, ártatlan arczán az áhítat vonásai lát­szanak? Természetes itt olv anyákról van szó, kik felfogva ma­gasztos hivatásukat, a természet szavát nem igyekeznek magok­ban elfojtani, s gyermekeiket nem bizzák kizárólag másokra, kik­nek jóakarata soha sem pótolhatja az anyai szeretet önfeláldozó működését, A gyermekek növekedtével az an} ai befolyás is nö­vekszik, de természeténél fogva inkább a lányok, mint a ti gyer­mekek felé fordul. A íigyermekek nyelvén nem tud úgy beszélni mint a komoly atya, de szemrehányó tekintete és aggodilmas arcza elárulja anyai szeretetét, és ez sokszor csodákat mivel s nagyobb hatással van mint bármily más feddés, sőt büntetés. Az atya hivatalánál vagy más életmédjánál fogva nincs mindig a háznál, de őrködő szelleme ott lebeg a család felett; az anya mint a ház lelke ott lakik kicsinyjei között s azért folytonos fi­gyelme és jelenléténél fogva közvetetlenebb a nevelő hatása, kü­lönösen a kisebb gyermekekre, mint, az atyáé. Az atya az élet gondjai közt sokszor nem ér rá gyermekeinek tüzetesebb vallási nevelésével foglalkozni, ő csak átalában képviseli a vallásos szel­lemet a családban, de az anya hivatásához tartozik a gyermekek valláserkölcsi nevelésével tüzetesebben foglalkozni. Az atya pél­dája és az anya szavai csepegtessék a gyermekbe a valláser­kölcsi életet, melynek nem szabad puszta formalitássá törpülnie, hanem igazi bensőségtől legyen áthatva, hogy az élet minden kö­rülményei közt biztos vezetőül szolgáljon. Ha a család valamely fiatal tagja botlik, a világ siet rá követ dobni, csak az anyai szív nem tagadja meg magát; oda menekül a vétkes legelőször, és ha tökéletesen nincs elromolva, az anyai sziv szereteténél fölmelegszik a jónak szunnyadó magva és sokszor még dús gyümölcsöket hoz a család örömére. Ha a fiatal ember az élet viharai közt elveszíti boldogító hitéi, meg­marad neki a boldog gyermekkor emléke, mikor együtt imádko­zott még édes anyjával, és mily boldogan hajtotta le fejét álomra

Next

/
Thumbnails
Contents