Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1880

o becsülésére kaptuk : mindahárom alapjában egyre áhítozik. Már ezen kölcsönös viszony követeli, hogy összhangzatosan míveltessenek; és mi ezen a többi két tehetséggel összhangzatos mivel és által veszszük elejét annak, mitől a szigorú pessimista erkölcsbarátok tartanak. Vájjon a szabadjára hagyott érzőtehetség-e vagy az, melyik megfékezetten, de helyes irányban, nemesen működik, szolgáltat-e aggodalmakat az erkölcsök iránt? — Hirdetitek a vészt, a nélkül, hogy elhárítani segítenétek; hagynátok magának féktelen utat törni, ha mások oda nem sietnének. Melyik rész jár el üdvösebben, és melyik igazságosabb a nevelendő iránt, könnyű belátni. A czélszerüen müveit szépérzék csak olyanba merül el gyönyörködve, mit az értelem helyeselt, lelkiismerete meg nem tiltott. Viszont a szépben való kedvtöltés nemesiti érzésünket, gondolkozásunkat, erkölcseinket. „Emollit mores, nec sinit esse feros." Nem adja elő a logikát, mégis az igazság útjára vezérel, mert a képtelenséget, visszásságot félrelöki mint Ízléstelenséget; nem hirdeti a tiz parancsolatot, mégis példás nevelő, mert a rossztól elriaszt mint rúttól, az erényt pedig, Plató óhajtása szerint, megszeretteti mint szépet. Ha az ízlést ferdén nevelik, s az ész szava megszűnt parancsolni: ez bizony nem vezet jóra; de az ész uralma mellett a szépérzék megfinomitja a külső erkölcsöket, féken tartja a durva állati ösztönöket s igy bár természetére egészen más, egy czélra működik az erkölcsi érzelemmel. És bizonyára, ha a nevelés annyira viheti dolgát, hogy a növendék minden iránt fogékonynyá lesz, mi összhangzat, nagyság és tökéletesség által elbájol, akkor oly embert képezett, ki az erény felfogására és kivitelére hasonlíthatatlanul ügyesebb, mint az, ki erkölcsös ugyan, de a szép iránt nem fogékony. A többi tehetségekkel összhangzatosan nevelt szépérzék legjobb befolyást gyakorolhat az erkölcsi életre. Teremteni ugyan nem teremthet erkölcsöt, hanem előmozdíthatja azt. Ugyanis gyöngíti és kevesbíti az erkölcsi rútnak kisérteteit, midőn mérséklést és illemet követel; midőn elfordul attól, mi aljas, erőszakos, durva; midőn — bár eleinte csak puszta élvezetből — megszabadítja az embert az ösztönök nyers hatalmától, kény-