Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1876

21 ölte ; a katona, ki sajátkezüleg nagyszámú ellenséget ölt meg, dísz­jelvényt kap, és nemcsak hogy nem büntetik, de jutalmazzák is. A vad embernél ezen fogalom még sokkal rugékonyabb. Reá nézve minden idegen egyszersmind ellenség : azonkivül a boszuállás nála erény, s ha valamely gyilkosság visszatorlásáröl van szó. nem so­kat törődik avval, hogy magát a gyilkost sújtsa ; akkor is sikerült boszuja. ha a gyilkos családjának vagy törzsének valamely tagját sújthatja. Innen származott a sok félreértés az európai utazók és a polynésiak közt. Ezeknek igen gyakran alapos okuk volt panasz­kodni az amazok által ellenük elkövetett zsarolások miatt, melyekért közvetlenül nem lehetett boszut állaniok. A vad ember leselkedett az utánuk jövő európai utazóra, s tőrt vetvén neki meggyilkolá. A polynesiaiak erkölcsi elveiket alkalmazzák, s mi elszörnyedünk. De ne feledjük el a középkort, mi is csak ilyképen viseltük magunkat, és napjainkban is mennyi fáradságában kerül a kormánynak Cor­sikában és Sicilia szigetén a vendettát korlátolni. Különben is ezen kérdés feszegetése csak szégyenünkre vál­hatik. Látjuk, hogy a fehér faj majdnem az egész földtekén ural­kodik, de tudjuk egyszersmind, hogy nyomdokait mindenhol pusz­tulás és véres öldöklés követte. A fehér faj, ugylátszik, szellemi felsőbbségét csak arra használta föl, hogy a testvérfajokat megsem­misítse és romjaikon uralkodjék. 3. Az önbecsülés érzete. — Megmutattuk eddig, hogy bennünk is meg van egynemi rosz, miről a vad népeket szokták vádolni ; mutassuk meg most, hogy őbennök is van sok jó, mire a polgárisult nemzetek külön kiváltsággal birni dicsekszenek. A becsület, a szégyen és szemérem érzetei bizonyára az ön­nön tiszteletnek legnemesebb s leggyöngédebb nyilvánulásai. Es e két érzetet igen tisztán látjuk kifejlődve a legműveletlenebb nép­ségeknél. Világos, hogy a szemérem és szégyen eszméje a lakhely sze­rint változik, nem lehetvén ugyanaz olyan népekél, melyeket az ég­hajlat kényszerit ruhát viselni, és olyanoknál, melyek a ruházatot nélkülözik. Nem is akarunk ez iránt részletekbe bocsátkozni ; elég megjegyeznünk, hogy már több utazó fejezé ki csudálkozását a fö­lött, hogy meztelenül járó vadaknál több valódi szemérmetességet talált, mint úgynevezett művelt és ruhában járó népségeknél. A becsület érzete azonban legfeltűnőbben van kifejlődve az

Next

/
Thumbnails
Contents