Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1874

5 elárulják, hisz régi mondás: „Ars non habet osorem nisi ignorantem", a tanügynek nagy kárt okoznak, sok ifjúnak sikeres előhaladását gátolják : amennyiben sok — különösen középtehetségü — ifjúban ez által valóságos ellenszenvet keltenek ezen igazán hasznos tantárgyak iránt ! Azonban ezen részben kényes dolgot tovább feszegetni és bolygatni nem akarván, csak azt az egyet jegyzem meg : ..A mely ügynek nem használhat valaki, annak legalább ne ártson." Ezek után immár áttérhetek értekezésem sajátlagos tárgyára. A bünbeesett emberiség mindinkább eltávozott az igaz Isten ismeretétói ; mig végre annyira jutott, hogy, az igaz Isten tudata egészen elhomályosulván, a természet tüneményei-, csillagzatok-, emberek- és önkészitett faragványok imádására adta magát. A vallás szükséges kelléke szellemi feji clésünknek és pedig ép oly szükséges, mint testi fejlődésünkre a nap világa és melege. Ezt elismerték a világ legnagyobb és legtudósb férfiai, s ezt bizonyítja egyszersmind a történelem is. „Nincs nép Isten és legfőbb kormányzó nélkül úgymond .Artemidor' (lib. I. c. 9) ama hires álomfejtő; csakhogy némelyek igy inások pedig másképen tisztelik az isteneket." S t az egész világtörténelem a szó szoros értelmében nem egyéb vallástörténetnél ; vagy mint Göthe mondja : „a hit és hitetlenség közötti harcz". A vallás, hit és benső meggyőződés buzdítá a népeket dics < tettekre és a haza védelmére, alapított városokat és megszilárdította az államokat. Történelmi tény az, hogy a mily mértékben csökkent a hit és erkölcsiség, oly ménékben csökkent és tünedezett a bátorság és régi dicsőség is, mint azt a görögök és rómaiak történelme szomorúan bizonyítja. A rómaiak, Róma alapítása után. — (753. Kr. e) 170 éven át bálványképek nélkül, a legegyszerűbb módon tisztelték isteneiket, ugy hogy Li vins*) (Praefat. 11) joggal mondhatta: „Nulla unquam respublica nec maior nec sanctior nec bonis exemplis clitior fuit." Azonban ugyanazon római nép néhány századdal kés >bben, midőn hatalma növekedett, kincsei szaporodtak, oly esztelenségekre vetemedett , hogy magához hasonló halandókat, erényeket és más sokszor ocsmány dolgokat isteni tisztelettel illetett, és magát Rómát, valamint ama roppant római birodalmat undok bálványokkal megtöltötte. Mindezt* szemügyre vévén Nagy Leo pápa (Serm. 1. de 4 tr *) T. Livius, elsőrendű r'mai történetíró, szül Pataviumban (Padua) 58-ban Kr. e., megh. 19-ben Kr. u.