Körösvidék, 1927 (8. évfolyam) november-december • 247-297. szám

1927-12-11 / 280. szám

Békéscsaba, 1927 december 11 KOrVvlöéU 3 " A LÁDÁNYI UZÖNC Irta vecsei Nagy Gusztáv Ereszd csak szépen vissza, nyá­jas olvasó, a szemöldöködet a hom­lokod közepe tájáról, ahová olvas­ván a rejtelmes cimet," csodálko­zásodban fölszalajtottad. Mi az, hogy „űzönc", szólsz ma­gad elé. Ugy-e nem tudod a szó értelmét? Legfeljebb annyit sejtesz, hogy egy nyelvújítás korabeli szü­löttel állasz szemben. És mit akar 1 a tollforgató ezzel az erősen neolog­izü szóval? hangzik a második kérdésed. A tollforgató, íme mind­kettőre hiven megfelel neked: „űzönc" annyi, mint gyakornok, cimbe pedig azért fogta, mert be akart csalni a cikkébe. Egy öreg magyar-német szótár került a kezembe. 1848-ban jelent meg „a legújabb helyesírás szerint minden elfogadott uj magyar sza­vakkal bővítve". Ebben a szótár­ban találtam az űzönc szót sok más, egyéb érdekes szóval egye­temben, mint például: vaklandos, porhonrojt, nyerkém, íridom, nyá­mándi. Természetesen ezeknek a szavaknak sem tudod' az értelmét. Ugyan honnan is tudnád, hogy a „vaklandos" rosszul látót, a „por­honrojt" lobéliát, a „nyerkém" (van ratio a szóban !) spekulánst, az „íridom" stílust, a „nyámándi" pe­dig butát jelent. Se szeri se száma a mi fülünknek immár mulatságo­san hangzó ilyen szavaknak a szó­tárban, de viszont vannak olyan szavak is, amelyek megérdemelnék azt, hogy újra használatba, vagy talán, hogy egyáltalán használatba vétessenek. Itt van mindjárt három: gyámur, nyaksi és érzike, A gyámur kitűnően helyettesit­heti a Maecenas szót, mert értelme azzal analóg s előnye, hogy köny­nyebben is akárki által érthető. A nyaksi szót is életképesnek iteli a nyelvérzékem, jól hangzik, nem idegen a fülnek minden neologsága mellett sem. Értelmét csak két szó­val lehet kifejezni : rövid nyakú. A harmadik, érzike pedig a mimóza virág neve, amely kifejező, kedves hangzású s valahogy virágtestvér­í kéjét, az estikét juttatja eszembe. Igazi virágnév. Ugy hiszem, a fenti i három szó megérdemli, hogy fel­ujitsuk őket, mert használatuk két idegen szót szőrit ki a magyar szavak szótárából s egy — nekünk már és még uj — szót hoz vissza az idegenek által amúgy is nagyon megritkított magyar szavak sorába, Hogy azonban, kedves olvasó, ne bosszankodjál a tollforgató ra­vaszságán, amely érdekességet igérő cimmel egy — sajnos, a mai idők emberének kissé száraz témák vi­lágába csalt be, itt következik vé­gezetül a ládányi űzönc históriája, nemcsak azért, mert a tollforgató i politikus s a gáncsoskodások elől azon közmondás asylumába me­nekül, mely igy szól: „Minden jó, ha a vége jó!", hanem azért is, mert jutalmazni kivánja azon ne­mes lelkeket, akik ez írást győz­ték figyelemmel és türelemmel vé­gigolvasni. Időt és nevet nem említek a his­tóriával kapcsolatosan, mert előbb­revalónak tartom az atyafiúi sze­retet és jóviszony csorbitatlansá­gát, mint azt, hogy időpont és név megjelölésével a történet valódibb­nak, vagy, ahogy mifelénk mond­ják, igazándibbnak lássék. Az űzöncnek azon nevezetes szokása, illetőleg szavajárása adja a történet alapját, amely abból állt, hogy a patikába befordult magya­rok illedelmes köszöntésére a kö­vetkezőképen válaszolt: „Jónapot adjon Isten! Mit kiván?" Akár pendelyes gyerek, akár kétfogu öregasszony volt az illető, egyazon szavakkal köszönt neki vissza s érdeklődött szándéka felől Történt, hogy egy éjjel, amikor a gyógyszerészgyakornok ur, alias űzönc, egy éjféli recept elkészíté­sének fáradalmait pihente s jóizü hortyogásban élvezte az ébren nemlét erőttermő óráit, egy legény, aki valami házibálból keveredett kissé kapatosan hazafelé, útjába esvén a patika, hosszas kísérlete­zés után ráillesztette táncoló ujja­hegyét arra a kis fehér c-sont­gombra, amely az „éjjeli harang" megszólaltatását célozza és várt. Nem az a fiu volt azonban a gya­kornok ur, aki holmi pár perces csengőszótól zavartatja magát. To­vább aludt. A legény, látván, hogy nem nyílik az ablak, újra belefe­küdt az „éjjeli harang"-ozásba s olyan ambícióval, hogy az ered­mény nem is maradhatott el. Ki­nyílt az ablak, hallani lehetett, hogy meglehetős indulattal nyittatott ki s a gyakornok ur borzas feje kényszerült érdeklődéssel fordult az álomzavaró irányába. — Mit kiván ? — kérdez reked­tes hangon. — Jóéjszakát kivártok! — hang­zott a válasz s a legény gyors lép­tekkel beletünt a sötét éjszakába. A LEGSZEBB KARÁCSONYI AJÁNDÉK Most jelent meg a karácsonyi könyvpiac egyik legérdekesebb újdonsága, Migend Dezsőnek „A sao-Matheusi remete" cimü regénye, amelyről a Szent István Társulat „Könyv-Almanach"-ja szószerint a következőket irja: A SAO-MATHEUSI REMETE MIGEND DEZSŐ 192 lap. Sávety D. művészi rajzaival és kétszinnyomású védőboritékával, díszes, tartós egészvászonkötésben 6•— P Migend Dezsőnek „A sao-matheusi remete" cimü könyve abból a fajtából való, amilyenből az utóbbi években legkevesebb jelent meg magyar írók tollából, holott a hasonló tárgyú külföldi müvek beözön­lése bizonyítja, hogy ez a műfaj közönségünk körében nagyon népszerű. Kalandos regény, amelynek minden sora az élő valóság erejével hat. Hősei a délamerikai őserdők exotikus világába vezetik el az olvasót, akit megragadnak az idegen világ elébe táruló érdekességei és elbűvölnek káprázatosan szép, színpompás képei. A regény főhőse Tordai-Trombitás Ger­gely székely ezredes, akit árulók rabságba került hű katonáival együtt kicsempésznek egy bra­zíliai ültetvényre. Az ezredes fiai és hűséges ezredkürtöse ka­landos utazás után ráakadnak az árulók boszorkányvárára és felszabadítják a rabszolgamun­kára eladott regimentet. A ne­mes lelkületű főalakok mind­mind jóbarátaivá válnak az ol­vasónak és bizonyos, hogy ez a barátság keresett és kedvelt marad még nagyon sokáig, nemcsak az egymást váltogató ifjú nemzedékek, hanem a felnőttek körében is. A regény a távoli idegen világban is tőrőlmetszett magyar és tiszta keresztény. Humora a legizgalmasabb mozzanatokat is kellemesen fűszerezi. BEM A*PÓ í/iVJV£P£ Erdély! Ha Bem Apó emlékét idézzük, két fájó seb szakad fel egyszerre szivünkön : Az igába tört magyar szabadság, a vérbe fojtott magyar szabadságharc és Erdély, a bérces, regényes szép Erdély, amely­nek minden kövét magyar hősök vére szentelte meg s amelynek minden váromladékát, minden hegy­csúcsát magyar hősök dicsőséges szelleme lengi körül. Erdély, sasok hazája! Vértanú magyar. Nagyok szülője, magyar szabadsághősök dicsőséges csata­mezője ! Dés, Vízakna, Piski, Nagy­szeben ! Bem Apó legendás honvéd seregének győzelmi terei! Ti el­árultak, ti elárvultak, ti újra le­igázottak, ti magyar siralmak völ­gyeivé változottak, ma felétek száll ismét minden magyar sziv sóhaj­tása, s ott egybeforr a leigázott testvérek panaszaival! Bem Apót ünnepeljük ma, a jó honvéd tábornokot, a negyven­nyolcas szabadságharc erdélyi se­regeinek parancsnokát, abból az alkalomból, hogy lengyel honfitár­sai hamvait hazaszállítják Török­országból. Bem Apó egyik legkimagaslóbb alakja volt a magyar szabadság­harcnak és nevéhez legendák fű­ződnek. Petőfi Sándor, aki minden nagy csatáján oldala mellett volt, hősi énekeket zengett róla s ott is esett el Bem seregében, a seges­vári csatamezőn, amint megírta: . . . lépésid mindhalálig Követni is fogom, Óh Bem, vitéz vezérem, Dicső tábornokom ! Ünnepeljünk mi is a feltámadt, szabad Lengyelországgal s a hős tábornoknak már nemsokára édes hazai földön domboruló sírjára küldjük el a hálás emlékezés ma­gyar virágait! Özv. Nagy Jakabné fővédőnő, a"bé­késcsabai Stefánia Szövetség kiváló érdemű vezető munkatársa, akit a Ste­fánia Szövetség csabai fiókjának jubi­leuma alkalmából meleg elismerésben részesítettek. Cserkészünnepély A 239. sz. „Munkácsy" cser­készcsapat ma délután fél 4 órai kezdettel műsor keretében ünnepli meg alakulásának hatodik évfor­dulóját a községi iparos tanonc­iskolában levő otthonában. A rég­óta ismert lelkes iparoscsapat Se­bestyén Dénes parancsnok irányí­tása mellett már hetek óta lázasan készül "Egy karácsonyest a nagy magyar télben" cimü irredenta darabra. Minden törekvésük oda irányul, hogy a mai délutánt ked­vessé, kellemessé és emlékezetessé tegyék mindazoknak, akik az ün­nepélyt megjelenésükkel támogat­ják. Reméljük, hogy ez a támoga­tás nem is marad el. Értesülésünk szerint mindenfelé nagy az érdek­lődés az ünnepély iránt és hisz­szük, hogy a derék „Munkácsiak" nem fáradtak hiába. Horthy-ünnepély Gádoroson Hazafias hódolattal ünnepelte meg Gádoros község lakossága Ő Főméltósága nagybányai vitéz Hor­thy Miklós kormányzó névnapját. December 5-én este a főutcát a lakosság kivilágította. A leventék fáklyásmenetet rendeztek, majd a községháza udvarán Benkő Ferenc ref. lelkész szólott az ifjúsághoz. Az esti ünneplés a kormányzó él­tetésével és a Himnusz eléneklé­sével ért véget. December 6-án a templomokban Istentiszteletek vol­tak, ahonnan a közönség a mozi­helyiségbe ment, ahol az áll. el. népiskola tantestülete a gyerme­kek szerepeltetésével hazafias ün­nepély keretében hódolt Magyar­ország kormányzójának névnapja alkalmából. Az ünnepélyen Timár Ernő szép gondolatokban fejtette ki az ünnepély jelentőségét, amely beszédben párhuzamot vont Hu­nyadi János kormányzó és Horthy Miklós kormányzó nemzetmentő országlása között. Az ünnepély Kolbenbauer Kálmán igazgató zá­róbeszédjével, a kormányzó élte­tétésével a Himnusz hangjaival ért véget. A békéscsabai Általános Népegylet ma, vasárnap délelőtt fél 11 órakor rendkívüli közgyűlést tart, amely­nek a programján a közelgő kép­viselőtestületi választásokra képvi­selők jelölése és esetleges indítvá­nyok szerepelnek.

Next

/
Thumbnails
Contents