Körösvidék, 1927 (8. évfolyam) június-október • 140-246. szám

1927-09-21 / 213. szám

Ára ÍO fillér Békéscsaba, 1927 szeptember 2 1 Szerd a VÍIL évfolyam 213. szám független keresztény politikai napilap Szerkesztőség és kiadóhivatal: I * „Falu" Szövetség Ql vatalos lapf a r Flfi f, 7B t, a, Arflfe; Npgvpf i, vr p , Bifcéscsaba Szent Tstván-tér 18. Telefon 60. | Felelősszerkesztő MIGEND DEZS Ó j Egy hóra 2 pengő. Egyes szám ára 10 fillér Jog és a politika Milyen lehet a sorsa ennak a pernek, amelybea nem birák, hanem politikasok Ítélkeznek ! Bizonyos, hogy olyan útra terelik a kérdés eldön­tését, amelyik a dolog jogi oldalát tekintve, igazságot nem szolgáltat. Ez az eset forog mo«t fenn a magyar­román birtokperrel kapcsolatban is. Románia addig mesterkedett, amig az egész ügy komplexuma a Nép szövetség tanácsa elé került, ahol igaz ugyan, hogy egy jogi bizottság­gal felülvizsgáltatták a kérdést, de olyan pontokat fektettek le, amelyek •gy később ítélkező bírói fórumnak a kezét annyira megkötik, hogy jogi szempontból igazságot osztaai ezen az alapon képtelenség. A magyar kormány álláspontját csodálatraméltó rendszerességgel, bá­mulatos logikával és szónoki kész­séggel képviselte gróf Apponyi Al­bert, rámutatván a Népszövetség tanácsa előtt arra az igazságra, hogy itt elsősorban nem is a magyar­román birtokper kérdése, hanem a békeszerződések áltel kreált nemzet­közi jogelemek sérthetetlensége és tekiatélye forog kockán. íme eljutot­tunk oda, hogy a triantni békeszer­ződés által megnyomorított Magyar­ország képviselője kénytelen hivat kőzni az őt tönkretevő békére. Gróf Apponyi Albertnek kellett latba vetni ragyogd érvelését, bogy a döntő­bíróság gondolatát sérelem ne érje. Ezt a fórumot a Népszövetség a békeszerződések szellemében azért kreálta, hogy legyen egy hely, ame­lyen a politika nem üthet rést s a biróí ítélet megfelebbezhetetlenül kell hogy érvényesüljön mteden pörös­ködő félre. Románia tisztán látván a hely­zetet, hogy jogi szempontból semmi­féle támogató momentuma nincs, politikai vágányra tolta & magyar­román agrárpert. Természetes, hogy ilyen alapon gróf Apponyi Albert nem fogadhatta el a Népszövetség tanácsának döntését s nagy beszé­dében már annak meghozatala előtt megjelölte azt a fórumot, amelyik illetékes döntésre. Terjesszék ennek a pőrnek minden aktáját nemzetközi törvényszék elé, mert nem politikáról, hanem jogról van sző. Magyarország számára nem elegendő egy formai győzelem, ami­kor lényegileg Románia kénye-kedve szerint kobozhatja el azoknak az erdélyi birtokosoknak földjét, akik nem román állampolgárok. A romá­nok politikai álláspontjának képvise­lője, Titulescu a bolsevista vesze­delemre hivatkozott, ami szerinte feltétlen felütné a fejét, ha aeok a román alattvalók, akik az elkobzott magyar birtokosok földjeiből része­sültek, most arra ébrednének, hogy ajándéktulajdonaikért vagy megfelelő kártérítést, illetőleg árat kell adniok, vagy pedig vissza kell szolgált&tniok régi tulajdonosaik számár*. Nem tudjuk, hogy Titulescuaak ec a be (Bp. Ért.) A népszövetségi tanács a magyar-román vitás kérdésben ho­zott döntését a párisi sajtó vegyes érzelmekkel fogadta. Á lapok rosszal­ják, hogy a francia delegáció a ro­mán törvény egy veszedelmes télelé­nek támogatására vállalkozott, neve zetesen, hogy az állami souverenitás odáig terjedhet, hogy a maga elha­tározása szerint értelmezhesse a tulajdonjog elvét. Páris, szept. 20. (Havas.) Az er­délyi magyar b rtokosok ügyében az >Excelsior< Genfbe kiküldött munka­társa kevésbé valószínűnek tartja, hogy Magyarország és Románia megegyezzék decemberig. A >Petit Parisienc kiküldött mun­katársa azt írja, hogy a határosat rendkívül fontos, mert ssentesiti Románia igazát. Sajnos azonban, állitása mily mértékben hatotta meg a genfi tanácsot, de nyilván ott is akadtak néhányan a delegátusok közül, akik ráeszméltek arra az igaz­ságra, hogy egyetlen államnak sem szabad levezetnie belső életének kilen­géseit olyan alapon, hogy idegene­ket kirabol. Bzt a nyilt utonállást, ha momentán politikai szempontokból el is tudja nézni valamilyen fórum, nem emelheti piedesztálra az igaz­ságszolgáltatás, amelyik ítéletet még mindig tud hozni. hogyan tudott győzedelmeskedni a magyar ellenállás felett. A »Le Matin< genfi tudósítója azt írja, hogy a magyarok követelése a zavarkeltést célozza Románia hátrá­nyára és hozzá tartozik ehhez as az irredenta politika, amelynek elvét Magyarország sohasem ejtette el. London, szept. 20. (Wolff) A Reu­ter Iroda a román-magyar vitás kér­désről közzétett közleményében eze­ket mondja: Beavatott londoni körök ben remélik, hogy Románia és Magyarország kormányainak sikerül nézeteiket még a népszövetségi tanács decemberi ülésezése előtt közvetlen tárgyalások utján összeegyeztetni. Általános benyomás az, hogy a ma ­gyar kormány némileg tévedésbe esett és ezért hajlott arra, hogy hajthatatlan álláspontra helyezkedjék. elitéli a bisottság javaslatát, de aján­lássá legyengített formájában elfo­gadja Nagybritannia és annak nagy­tekintélyű képviselője, Chamberlain iránti tiszteletből. A tanácsnak nagy zavarában más menekülése nem volt, minthogy a XI. cikk értelmében a békéltetést avval az ujabb ajánlattal további három hónapi haladékkal kimerítse. Ez az eredmény teljesen Apponyi hatalmas beszédének tulaj­donítható, a közönségnek és a sajtó­nak is ez volt majdnem egyhangú véleménye. Az elnök és utána a néhány tanács­tag Chamberlain iránti nagy tiszte­letének adott kifejezést és elismerés­sel adózott az általa végzett önfel­áldozó munkának, amikor újból fel­kérte az előadói tiszt vállalására. Teljesen a brit fairness elvének felelt meg Chamberlain magatartása, amidőn meghajolt a tanács kívánsága •lőtt, megköszönve a bizalmat annak ellenére, hogy olyan határozott állást foglalt el ebben a kérdésben. A tanács és a kötönség azzal az érzéssel oszlott ssét, hogy bár a bisottság súlyos tévedéseket tartal­mazó javaslata eliminálódott, a de­cemberi tanácsülés éppen olyan hely­zet elótt fogja találni a tanácsot, mint a mostani. A döntőbíróság szempontjából min­denesetre nyereség, hogy a tanács nem kötötte le magát végérvényesen ama döntés mellett, amely következ­ményében nemcsak as ügyre, hanem a nemzeti döntőbíróságra s igy a nemsetek szövetségének alapjául szolgáló intézményre is beláthatatlan súllyal birna. Díszpolgár választás Köröstarcsán A >Körösvidék< munkatársa írja: Igen nevezetes, jövendő fejlődésére is kihatással bíró képviselőtestületi közgyűlése volt Kóröstarcsa község­nek f. hó 17 én délelőtt 9 órakor. Ezen a közgyűlésen választották meg ugyanis egyhangú lelkesedéssel az ország talpraállitásában olyan kiváló érdemeket szerzett miniszterelnökün­ket, gróf Bethlen Istvánt és a kerü­let köztiszteletben és szeretetben álló hervadhatatlan érdemű országgyűlési képviselőjét, dr. Temesváry Imrét Köröstarcsa község díszpolgárává, mely határozatával a képviselőtestü­let a lakosság régebbi lelki óhaját vitte teljesedésbe. A képviselőtestület eme határoza­tát a lakosság osztatlan örömmel fogadta. Ismét halasztó határozatot hozott a népszövetségi tanács a magyar-román birtokperben Csak szerény „ajánlásinak minősítették Chamberlain hárompontos javaslatát, amelynek elfogadása Magyarország kijátszását jelentette volna Genf, szept. 20. A tegnap délutáni ülésen, amely Apponyi Albert gróf beszédével kezdődött, a kösönség ngy réssé rokonszenvvel fogadta Ap­ponyi méltóságteljes, mindazonáltal udvarias szavait, amelyekkel Cham­berlain némely állítását helyreigazí­totta. Stresemann közvetítő felszóla­lása alatt érezhetővé vált, hogy egyez­tető megoldás jön létre, mely lénye, gében Apponyi és a magyar állás­pont jelenleg elérhető sikerét jelenti. A tanácstagok közül ez első fel­szólaló Loudon, Hollandia rokon­szenves képviselője igen precis nyi­latkozatban leszögezte, hogy a há­rom pontot csak barátságos javas­latnak tekinti, melyeket a tanács az érdekelt kormányok tregbirálása alá bocsájt, de leghatározottabban állást foglal amellett, hogy ha a felek a javaslat alapján meg nem egyeznek, a hágai állandó bíróságtól tanács­adói véleményt kérjenek arra nézve, hogy a döntőbíróság átlépte-e ha­táskörét. Továbbá, hogy a tanács­nak a trianoni béke érteimébea joga, vagy kötelessége-e pótbiróság kine­vezése. Végül, hogy vájjon a tanács hárompontos javaslata a trianoni békén alapssik e. Ezzel a fenntar­tással hozzájárul a javaslathoz, hangsúlyozza azonban annak aján­lás jellegét. Hasonló értelemben nyilatkozott Finnország és Kuba képviselője is. As egéss vita alatt nyilvánvalóvá vált, hogy e tanácstagok nagyrésze Az ántánt sajtó a magyar-román perben hozott genfi határozatról

Next

/
Thumbnails
Contents