Körösvidék, 1927 (8. évfolyam) június-október • 140-246. szám

1927-10-25 / 241. szám

Ára ÍO fillér Békéscsaba, 1927 október 25 Ked d VIII. évfolyam 241. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: »ékéscsaba Szent István-tér 18. Telefon 60. független Keresztény polltllcal napilap A „Fa 1 u" Szövetség & Ív at alo s lap fa Felelősszerkesztő MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 6 pengő. Egy hóra 2 pengő. Egyes szám ára 10 fillér Törvény kerül a Corpus Jurisba hamarosan egy nagy dátumról és egy regyogó név­ről. A képviselőház közjogi ós köz­igazgatási bizottsága foglalkozott március 15 ének, a magyar szabad ságharc ünnepének nemzeti ünneppé való avatásáról és Kossuth Lajos érdemeiről szóló törvényjavaslat tár­gyalásával. A szabadság ünnepét régen egyetemes nemzeti ünneppé avatta a magyar nép érzése. Most törvény készül erről a nagy törté­nelmi napról, hogy a többi magyar törvények sorában március 15 ike is helyet foglaljon a magyar nemzet szabadságküzdeimének örök időkre nevelő és a nemzeti érzést esősitő jelentőségevei, A Trianon utáni állapo oknak kel­lett bekövetkezniük, hogy március hó 15-éből nemzeti ünnep lehessen köz­jogi értelemben is, mert eddig hiva­talosan a dinasztia és az Ausztriá­val való közösségünk olyan szem­pontok voltak, amelyek a magyar törvényhozás gyakorlati szempontjai között mindig számításba kellett, hogy vétessenek. A dinasztiának néha túlzott érzékenysége mellőzte mind­eddig a magyarság nagy történelmi dátumának törvénybeiktatását s ehe­lyett mint hivatalos ünnep ez április 11-e szerepelt, mint a szentesitett törvények emléknapja. Ugrón Qábor szájából hangzott el az indítvány, hogy mikor március 15-ike törvénybe iktatódik, ugyan­akkor ápr. 11-ike töröltessék a törvé­nyes ünnepek sorából, mert az tulaj­donképen ha törvény is, márc. 15-ike jogait bitorolja. Az indítvány ellen senki sem szólt, hiszen ebben a kérdésben magyar ós magyar között nincs különbség, mert minden ma­gyar lélekben él a tudat és érzés, hogy Bécs parancsa sokszor a nem­zeti akarat megmásitáse, vagy eltil­tása volt. Április 11-ike az oppor­tunus álláspont kifejezője volt, mig március 15 ike annak a szakadatlan küzdelemnek a delelőpontja, amelyet r magyar történelemben a Rákócziak, Bethlenek és Kossuthok nevei teste­sítenek meg. Érthető tehát, hogy március 15-ike jogait teljességében akarja a készülő törvény a magyar törvénytárba az időknek és a nemzet emlékezetének megörökíteni. A másik törvényjavaslat Kossuth Lajos érdemeiről kerül a magyar törvényhozás aranybetűs márvány­lapjaira. Minden magyar ember kí­vánságának adott hangot az az indít­vány, amely arra irányul, hogy a magyar törvények közül töröltesse nek mindazok a vonatkozású részek, amelyek Kossuth Lajos nagyságát és nevének varázsát kisebbíteni, vagy homályba borítani akarják. Kossuth Lajos nevének kultusza a mai idők­ben a külföld előtt egyike azoknak az óriási jelentőségű erőknek, ame­lyek a magyar igazságot diadalra fogják juttatni. Az egész müveit világ ismeri s felfigyel e nagy névre s Kossuth Lajos neve és a hozzá kap­csolódó események emléke hatalmas szimpáthiát kölcsönöz a barátságos nemzetek közvéleményében a béle­diktátumok által felnégyelt Magyar­országnak. A magyar képviselőház közjogi és közigazgatási bizottsága e két tör­vényjavaslat tárgyalásával kát tör­ténelmi tartozásnak tesz eleget, ami­kor külön választja a szabadságharc emlékének és Kossuth Lajos érde­meinek törvénybeiktatását s azokról külön külön iktat törvénycikkeket a Corpus Juris lapjaira, hogy a magyar törvény erejének íennségével hirdesse a nemzet becsülését, küzdelmes múltja és nagyjai iránt. A három magyar Elzász-Lotharingia „Ujabb világkrizis fenyeget, ha a trianoni igazságtalanságokon nem változtatnak" (MTI) A „Sunday P;ctoria"-ban, lord Rothermere képes hetilapjában, Dudley Heathcote éles szavakkal os­torozza a trianoni felháborító igaz­ságtalanságot, amellyel szemben a frankfurti béke egészen enyhének nevezhető. Trianonban három El­zász Lotharingiát teremtettek és az idegen uralomnak kiszolgáltatott, ma­gyaroknak olyan szörnyű üldözést kell elszenvedniök, hogy ujabb világ krízis kirobbanása fenyeget, ha ezen a legrövidebb időn belől nem segi teneir. Ezután behatóan ismerteti a magyarságnak csehszlovákiai e'nyo matasát, ahol elkobozzák a megver birtokokat, bezárják a magyar isko­lákat s a magyarokat kisebbségi jo gaiktól és nemzetközi kultúrájúktól megfosztják, ugy, hogy végül elül dözik őket. Romániában emellett még feneketlen korrupció is uralko dik, mely a török rezsim visszaélé­seit is felülmúlja. Ezután jellemzi a cikkíró a román választási terrort. A trianoni békeszerződés — irja to­vább — Magyarországot 11 millió lakosától fosztotta meg, amelyből több, mint három millió tiszta ma­gyarszármazásu s legalább 2 millió ez utódállamok érdekeinek minden megsértése nélkül Magyarországnak maradhatott volna. Igy pedig évszá­zadok sem fogják az elkeseredést lecsillapítani. Ha a Népszövetség de cemberben sem birna ennyi határo­zottságot mutatni, hogy a magyar nép érdekeit döntőbíróság által biz­tosítsa, ugy a kilátások a jövőre igen sötétek. Községek egyezkedése a bíróság előtt Gerendás sem tnd megegyezni Békéscsabával Pusztaföldvár község tavaly tudva­levőleg 2COO hold földet kapott a sámsoni határból. Most a sámsoniak azt kérik, hogy ennek a területnek terheit is vállalja át Pusztaföldvár, amely azonban hallani sem akar erről. Ebben az ügyben a közeli napok­ban dr. Hoffmann Károly vármegyei tiszti főügyész elnöklete alatt tárgya­lás lesz a helyszínen és amennyiben megegyezni nem tudnak, ez az ügy a bíróság elé kerül. Itt emiitjük meg, hogy Békéscsaba és Gerendás hasonló ügyében már közeledés történt, azonban valószínű, hogy ott is a bíróságnak kell az utolsó szót kimondani. Izgalmak az egyetemek körül a numerus clausus megváltoztatása miatt (Bp. Ért.) Ma délelőtt ugy a Páz­mány Péter tudományegyetemen, minta József Műegyetemen a hall gatók nagy csoportosba verődve tár­gyalták a legutóbbi napok esemé­nyeit és izgatott hangulatukban in­zultálták néhány hsllgatótársukat, a mi véres verekedéssé fajult. Az ut­cákon a diákok kisebb csoportokban tárgyalták az eseményeket. Itt a rend őrség többeket előállított. (Bp. Ért.) Ma délelőtt fél 12 óra­kor a rendőrség értesítést kapott, hogy a Központi Egyetemen, ugy a bejövő, mint a kimenő diákokat az egyetemi ifjúság egy része igazol­tatja. Az egyetem falai között meg­támadják a zsidókinézésü hallgató­kat és megverik őket. Elkeseredett kifogások hangzottak el a numerus clausus módosítására vonatkozólag és az ebből támadi elkeseredésből robbant ki ez incidens. A IV. ke­rületi kapitányság ugy értesült, hogy a Műegyetemen is voltak igazoltatá­sok és verekedések. Ezzel szemben a Műegyetem rektori hivatala kije­lentette, hogy itt már szombaton elrendelték, hogy a kapukat zárják le és csak igazoltatás után léphes­senek be a hallgatók ai épületbe. Az igazoltatást azonban a Műegye­tem emberei végezték és es azért volt szükséges, hogy elejét vegyék az idegen elemek betolakodásénak, akik esetleg az ifjúság nyugalmát meg­zavarnák. A közgazdasági egyetem dékánja azt mondotta, hogy az egyetemen teljes a rend és nyuga­lom. Ma délelőtt mindössze annyi történt, hogy három zsidó hallgató jelent meg ez épületben és ezeket a hsllgatókat az igazoltatás után, csöndben és nyugodtan eltávolították. Napi jegyzetek Szomori darabjának szomorú ügye tartja izgalomban mostanában ország­szerte a kedélyeket. Az embertelenséggel hetáros az az önkényes, kegyetlen eljáráx, amellyel legázoltak ebben az ügyben minden ellenvéleményt. Kinek kell Szomori, a pornográf, a katonaszökevény, aki minden ná­lánál magasabbat megyalázott és mindent lecsókolt a talpakról a ke­gyelemért I Kinek kell a Nagyasszony, a silány fércmü, a magyar nyelv és magyar irásmüvészet kerékbetörése ? A magyar közönségnek nem. Hát kinek ? Klebelsberg Kunó gróf kul­tuszminiszternek ? Vagy a cionista világszövetségnek ? A magyar közönség hangosan mondta meg keserű véleményét erről a darabról, írójáról és minden párt­fogójáról. A magyar közönségnek nem kell Szomori és nem kell a ^Nagyasszony*. Mi lehet, kié lehet az a magasabb müizlés, amelynek parancsszavára rendőrkarddal és rendőrló patájával némították el ebben a kérdésben a magyar felháborodást?! A magyar Nemzeti Színház állami szubvencióját a magyar közönség izzadja ki, nem Klebelsberg minisz­ter, nem is a cionista világszövetség. Ez a magyar adófizető polgárság fogát vicsorgatja és ökölbeszoritja kezét, amikor azt látja, hogy abból az állami szubvencióból, amelyhez ő napi kenyérfalatjainak szakadatlan kisebbítése árán járul hozzá, cionista tüntetéseket rendeznek a magyar fő­városban, pazar rendőri segédlettel. * Feleslegesnek tartjuk vitázni a magyar Nemzeti Színház hivatása fe­iett. Nem hisszük, hogy volna em­ber, aki kétségbe merné vonni, hogy a magyar állami színházban repre­zentáns magyar írókat kell szóhoz juttatni abszolút értékű, igazán ma­gyar alkotásokkal. Hova forduljon a magyar dráma­író, ha még a Nemzett Szinházat is a zsidók számára nyitják ki ? Nem elég, hogy minden magánszínházunk zsidó kézben van s a nemzetközi zsidó „irányzat" nak hódol ? 1 * Milyen nagy volt az öröm a túl­oldali körökben a pénteki bemuta­tón I Büszke lehet rá Klebelszberg miniszter ur, aki a magyar kultura, sőt kultúrfölény apostolává nevezte ki magát I Hogy ünnepelték „ű Szomorít!" Hányszor kitapsolták a függöny elé, holott repriznél nem szokás ki­hívni a szerzőt. Nem is történt meg ez soha még eddig a Nemzetiben. Szomori kijött és hajlongott ötször is. No igen. Szomori zsidó, * A belügyminisztert is elismerés il-

Next

/
Thumbnails
Contents