Körösvidék, 1927 (8. évfolyam) június-október • 140-246. szám

1927-10-23 / 240. szám

Békéscsaba, 1927 október 23 Körösvidék Segesvári sírmezőn Andalgók itt a sírmezőn, régi csatatéren, Minden sírdomb néma, csendes ezen a réten, Fájdalmaim lehatolnak sírok fenekéig, Könnyezik a szemem olvasva emiékit. Hol vagy nagy Petőfi, szabadság bajnoka, Segesvár örökké élő hős halottja? Kis csalogányt hallok, sírodon kesergi: „Gyászol itt mindenki, árva itt mindenki." Áldjon meg az Isten, sírhantok titeket, Hullajtom könnyeim, azzal öntözgetlek, Vissza fordulok még, de nem utoljára, Hiszem, hogy üt még a boldogság órája! (Gerendás) Rávay-Rafael István. Fejedelmeit illatszerei Az illatszerek használata nem ujkeletű, már a legrégibb történeti időkben ismerték azokat. Az egyiptomiak, görögök, perzsák, rómaiak nagy tökéletességre vitték az illatszer készítését. Az ókor előkelő hölgyei mesterségesen előállított illatos, nehéz légkörben éltek, a jóillatu balzsamokat, kenőcsöket valósággal pazarolták. A középkorban ellenben nem használtak nyugateurópai hölgyek illatszereket, de amikor a keresztes hadjáratokból megtérő lovagok keletről finom, illatos olajakat hoztak magukkal szivük hölgyének, nagyon divatba jöttek Európaszerte az illatszerek. Medici Katalin mindenhova magával vitte kedves illatszerkészitőjét, Renét; XIII. Lajos udvarának hölgyei a mósusz- és pacsuli- illatot kedvelték. XIV. Lajos saját felügyelete alatt készítette illatszereit. XV. Lajos udvarát joggal nevezték el „illatszertár"-nak, mert Pompadour marquisette maga félmilió frank értékű illatszert használt el egy éven belül. Josephine császárné is sokféle parfümöt szeretett és emiatt többször támadt perpatvar férjével. Napóleon ugyanis csak a kölnivizet tűrte, a többi illatszert hóditó természetének megfelelően száműzni akarta, Viszont a kölnivizet valóságosan pazarolta. Udvari szállítójának kimutatásai bizonyítják, hogy 6—7 száz üveg kölnivíz kellett évente. A szerencsétlen orosz cárnak, II. Miklósnak felesége 50 ezer aranykoronát költött évenként illatszerekre és kozmetikai cikkekre. Vilma hollandi királynő naponta féllíter kölnivizet használ el, Krisztina, az egykori spanyol anyakirályné desztillált vizzel mosakodott. Mindenesetre ez a luxus került a legkevesebb pénzbe és a legegészségesebb volt. Az utóbbi időkben már annyira fellendült a parfőmipar, hogy gyártmányainak sokasága és azok elnevezésének nyelvtörő volta miatt bajos Volna a bankfejedelmek és más pénzmágnásokhölgyeinek kedvelt illatszereiről statisztikát készíteni. Annyi bizonyos, hogy ha ezek is rátérnének egy szép napon az egykori spanyol anyakirályné módszerére s csak desztillált vizben mosakodnának francia parfőnök helyett, ez tetemesen megjavítaná külkereskedelmi mérlegünket. WAGNER JÓZSEF: Pihenő halászok. (A művész sajátja.) A TRÜKK Irta: Segesdy László. — Halló!... halló!-- halló!-. — Halló. * — De kérem, közel negyedórája várom, hogy jelentkezzék. Belátja, hogy ebben a helyzetben indokolt a türelmetlenségem. — Parancsoljon... — Azt akarom megmagyarázni, hogy a tegnapesti kellemetlen helyzetnek miképen lehetne magyarázatát adni. Trükköt eszeltem ki és mit gondol, mi az alapja ennek az egyszerű, elfogadható és ötletes fogásnak. Ugy-e, nem tudja? — Őszintén szólva -. — Fogalma sincs. Hát ezt sejtettem. Nos idefigyeljen és jól jegyezze meg, amit most mondok. Az egész incidensnek a telefon az oka. Persze ezt nem érti, magyarázat kell. Figyeljen tehát, A tényállás az, hogy tegnap este a mulatóban együtt voltam egy hölggyel. — Igen. — Igen, igen... csakhogy ez nem olyan egyszerű nekem, mint magának. Az a hölgy tudniillik, nem volt a menyasszonyom, holott annak kellett volna lenni, de mivel én nem akartam, hogy ő legyen, a fatális véletlen folytán ugy alakult a helyzet, hogy a menyasszonyom helyett egy másik hölgy WAGNER JÓZSEF: Csabai csendélet. (A debreceni kiállításon elkelt) jelent meg a páholyomban és ennek oka a telefon... — Persze... — No jó, eddig rendben is volna, de hát hogyan is került a páholyomba az a hölgy, akivel aztán közös ismerősök megláttak, akik természetesen azonnal visszamondták a menyasszonyomnak, miáltal szakítás és harag következett be... Ezt akarom most megokolni, hogy tudja magát mihez tartani. — De kérem... — Szóval szükségem van a trükkre s ez a trükk pedig a következő: a megállapodás az volt, hogy én tegnap délután felhívom a menyasszonyomat telefonon és közlöm vele, hogy hol foglaltam le estére a páholyt, ahol találkoznunk kellett volna. Nos, amint tudja, a menyasszonyom száma 1000-14. Én tehát — mondjuk — délután fölhívtam ezt a számot s mivel még számtalan más elintézni valóm volt, a nagy sietségben semmi mást nem mondtam a jelentkezőnek, mint azt, hogy este hol találkozunk. — Rendben van. — Fenét van rendben. Este ugyanis a páholyomban megjelent egy ismeretlen hölgy, aki a legnagyobb meglepetésemre azt állította, hogy én invitáltam meg erre az estére. — Hogyan? — Nehéz a felfogása. Hát ez csak a beállítás a mennyasszonyom részére. Valójában tény az, hogy nekem tegnap avval a hölgygyei volt randevúm és ezért kénytelen voltam a mennyaszszonyomat mellőzni, de a dolgot ugy kell beállítani, ahogy mondtam, mivel közös ismerősök megláttak. — Ahá, igen... — Na, végre ! Szóval az eset magyarázata az, hogy a központ mondjuk 1000-14 helyett, 1000- 17-et kapcsolt s én nem a menyaszszonyomnak adtam a randevút, hanem egy idegen hölgynek, aki a véletlen folytán szintén várt egy ilyen telefonüzenetre. Igy történt tán afnagy sietségben és a fatális véletlen, satöbbi folytán — mondjuk — a kellemetlen találkozás. — Bravó! — No látja. Belátom, hogy kissé komplikált a dolog, de örülök, hogy végre megértette. Az ön feladata tehát most az, hogy azonnal fölkeresi a menyasszonyomat és közli vele ezt a történetet Az eset egészen valószínű és ugy kell beállítania, hogy élénken fel voltam háborodva magam is, de a botrány elkerülése céljából, kevés ideig kénytelem voltam az illető ismeretlen nővel együtt maradni. Ha aztán a magyarázat sikerült, a kibékülés további részét tessék csak rámbizni. Remélem megértette ? — Meg. — Tehát mikor indul? — Hová ? — Az ördögbe is, hát a menyasszonyomhoz. — De uram, kicsoda az ön menyasszonya és miért bizza éppen rám ezt az ügyet ? — Hallja ne vicceljen, hisz abban állapodtunk meg, hogy a háza

sság megkötéséig ön fogja intézni az ügyeinket. Miért kapná különben a províziót? — Biztosítom uram, hogy téved. Azt hiszem, hogy az emiitett fatális véletlen a jelen esetben is képviselteti magát. Kivel óhajtott ön beszélni ? — Hát dr. Bernáttal, az ügyvédemmel. — Akkor engedje meg, hogy bemutatkozzam. Itt Fekete Péter sajtkereskedő beszél. Örvendek uram a szerencsének. — Hogy az a... Hát nem a a 126-47 beszél? — Nem uram, hanem a 126-44. Egy kis tévedés történt. Biztosítom azonban, hogy csöppet sem haragszom, sőt hálás vagyok, hogy a trükköt közölte velem. Alkalommal felhasználom a feleségemmel szemben. Hála és köszönet. Egész ügyes dolog. Mulatságos és ötletes, amellett egészen elfogadható. Még egyszer köszönöm. Apropó, szereti ön a sajtot? Ha most megmondaná a nevét és cimét, küldenék valami finom dolgot kóstolóba. Trappistát, óvárit, parmozánt, vagy pálpusztait, ha kedveli az erős illatokat... Amit parancsol... Halló ... halló... hm ... igazán kár, hogy letette a kagylót... ELMÚLT TAVASZ Tavasz ébred. Madár dalol. Valaki csókot kap valahol. Száraz virág a kezembe s halvány fakó képed. ...azt az elsőt valamikor leborulva kérted. Harsányi Ilona.