Körösvidék, 1927 (8. évfolyam) június-október • 140-246. szám
1927-10-22 / 239. szám
Ara ÍO fillér Szombat VIII. évfolyam 239. szám Békéscsaba, 1927 október 22 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba Szent István-tér 18. Telefon 60. fUggeílen keresztény politikai napilap A „Fa 1 u" Szövetség hivatalos lapja Felelősszerkesztő MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 6 pengő. Egy hóra 2 pengő. Egyes szám ára 10 fillér Az ipar békéjéért! Irta Dr. DRÉHR IMRE népjóléti államtitkár. Azok az ipari sztrájkmozgalmak, melyeknek eipihentetése mostanában oly nagymértékben teszi igénybe a népjóléti miniszter ur idejét és odaadó munkakészsógét, ismét rá irá nyitották a figyelmet a problémáknak arra komplexumára, mely oly rég megérett már a rendezésre, vagy legalább is arra, hogy rende zéstiket megkíséreljük. A most folyó tárgyalások során több nyilatkozatban szerepelt a békéltető és döntőbíróságok kérdése és nem kétséges, hogy az élet kényszere ezt a kérdést a sürgős aktualitások pretenziójávai dobja elénk. ' . Ezek és az ipari életnek velük összefüggő problémái nálunk eddig nem igen számíthattak a szélesebbkörü nyilvánosság érdeklődésére, alkalmasint azért, mert Magyarországot jellegzetes agrár államnak tudtuk ós tudjuk^és a közérdeklődést agrárproblémáink dominálták. Ma már alig lehet kétségünk afelől, hogy agiárérdekeink változatlan védelme mellett egyre nagyobb figyelmet kell szentelnünk ipari termelésünk fokozásának is. Európa gazdasági térképe a rendszertelenségnek és rendezetlenségnek ma még oly zavaros képét mutatja és a jövő olyan eshetős4gekre készít elő bennünket, hogy egész gazdasági életünket nem tarthatjuk meg súlyos kockázat nélkül egyetlen pilléren : a mezőgazdasági termelésen. A közgazdaság történelme arra is : megtanít bennünket, hogy a körülmények változása nem egyszer vonta maga után egyes országok gazdasági karakterének megváltozását — junker latifundiumos és földművelő államok vedlettek át kereskedő és iparüző államokká -— nékünk mindenestre a lehetőségig fölkészüiten kell fogadnunk az eljövendő idők kívánalmait. Az pedig máris nem kétséges, hogy a mezőgazdaság egymagában nem elégítheti ki egy modern kulturország éíetigényeit, különösen ha ennek az országnak oly féltékenyen kell őrködoie kereskedelmi mérlegének alakulásán, mint nekünk. Ami már most az ipari termelés érintett problémáit illeti, természetesen mi sem volna könnyebb, mint a külföldi példák dúsgazdag tárházából idetelepíteni azt, amelyet a legmegfelelőbbnek gondolunk. Végre is azoknak a kísérleteknek a története, melyek az ipari békét akarják megteremteni, biztosítani és stabilizálni, az iparüző államokban nagyon is messze visszanyúlik és rengeteg, sajnos többségünkben meghiusult változatot mutat. Ám,. ha vaiahol, itt bizonyára nincs helyén a kopirozás, egyrészt mert könnyen megeshet, hogy amit kopirozunk, az már a saját hazájában is megbukott, másrészt annyira, oly kizárólag a saját körgazdaságunk létfeltételeivel és életformáival kell itt számolnunk, hogy eleve halálra van ítélve minden reform, minden intézkedés, mely nem ennek a talajából sarjadt. Illúziókkal nem áltathatjuk magunkat, semmiesetre sem remélhetjük, hogy megtaláljuk azt a csodaszert, amelyet még sehol sem sike rült megtalálni, nevezetesen, hogy sikerül fölfedeznünk olyan módoza tokát, amelyek messze időkre és minden körülmények közt biztosítják az ipari viszályok, munkaadók és munkások egyéni és kollektív kontroverziáinak, a tőke és a muoka örök harcának békés elintézését. De mindenesetre vannak feladatok, amelyek megoldhatók, mert függetlenek a piac alakulásától, a kínálat és kereslet ingadozásaitól. Föltétlenül csökken a szembeállásnek az sz éle. csökken a bizel matlanság, mely a munkaadó és a munkás mai viszonyát jellemzi és amely jelentékeny mértékben elfő gultságból és tájékozatlanságból ered: — ha minél több és minél nagyobb érintkezési felületeket teremtünk közöttük. Azok a munkaközösségek, melyek munkások és munkaadók részvételével a nyugati államokban alakultak, ezt a kívánatos hatást lényegesen megközelítették és nálunk is kell, hogy mindkét tényező he lyezkedjék annak ez igazságnak az elvi alapjára, hogy az ipari termelés zavartalansága és fokozása egyképen érdeke a munkásnak és a munkaadónak. Hogy a sztrájkot vagy munkáskizárást megelőző békéltető vagy döntőbírósági eljárás, vagy mindkettő, hogy alakuljon nálunk, arról bajos és kockázatos volna határozott véleményt mondani mindaddig, mig a kérdés előkészités és tanulmányozás alatt áll. A külföld gyakorlatában vannak biztató de nem kisebb számban riasztó példák és valósággal tragikus han guiatot kelt, ha megismerkedtünk az angliai, francia, vagy németországi kísérletek tömeges bukásának történelmével. A fiaskót előidézhetik szervezeti hibák, de rendszerint előidézi az, hogy hol a munkásság, hol a munkaadók azok, akik biztosabb nyeregben érzik magukat a piac helyzete szerint és inkább érdekükben állónak tartják a békéltetés elhúzását, vagy meghiúsítását. A döntőbíráskodás bukását leggyakrabban az idézte föl, hogy igen nehéz a határozatnak vagy döntésnek érvényt szerezni, még akkor is, ha az ítélet paritásos testület müve, Végre is, ha pl. egy országban döntőbírósági haA Népszövetség sem tndja megakadályozni nj háború kitörését London, október 21. (Reuter,) Chamberlain Colchesterben mondott beszéde során kijelentette, hogy nevetséges volna azt hinni, hogy a Népszövetség lehetetlenné teszi uj háború kitörését, tény azonban, hogy máris igen megnehezítette. A Népszövetség — mondotta — mind több befolyásra tud szert tenni s ezáltal mind kisebb a lehetősége annak, hogy valamely állam a Népszövetség részéről jóváhagyott feltételek mellett is háborút viseljen. •aniugna rasuama A W• •• MÁS rmamaamm ANAAUBM •••• ««•• WUNU ÜOSBIIBI HUHII esm INU URA aanona Kemal pasa hat nap alatt mondta el beszámolóját Angóra, október 21. (Török Távirati Iroda ) Kemal pasa a néppárt nagygyűlésén tartott beszédét 36 és tél óra alatt mondotta el. A beszéd elmoodá.ea hat napot vett igénybe. Amikor Kemal pasa befejezte minden részletre kiterjedő beszámolóját, a gyűlés közönsége lelkesen ünnepelte. A gyűlés egyhangú határozatot fogadott el, amelyben helyeslését fejezi ki a beszéd tartalma felett és hálás köszönetet mond a« államfőnek beszámolójáért. ümenna raaraam* HManeaiciBaimnBmaNn»nHBBHna JÜUUBOTUKI unaauBsau aausua anamaai aauMiBanaa aauBwaa^aaMMunm ••MMBB Korszakalkotó találmány a repülőforgalom biztonságának fokozására London, október 21. A repülőgépbaleseteket 95 százalék erejéig az a körülmény okozza, hogy lebuknak a gépek, ha nem haladnak elég gyorsan. A >Daily MaiU jelentése szerint most eredményes kísérletek folynak egy uj angol találmánnyal, mely megakadályozza ilyen esetekben a repülőgép lezuhanását. Handley Page brit repülőgépgyáros kijelentette, hogy Wright találmánya óta még nem volt ilyen fontos találmány a repülőgép épitése terén. MIIII IIIBI II I LLLLL ||-|,| I .H....II ••••II..II. .11.1 !•••. IH.... H Március idusát törvénnyel avatják nemzeti ünneppé (Bp. Ért.) A képviselőház igazságügyi bizottsága ma délelőtt tiz órakor tovább folytatta a tárgyalást a jelzálogról szóló törvényjavaslat felett. Ugyancsak ülést tartott a munkaügyi bizottság is és együttes ülésre ült össze a közjogi és közigezgatásügyi bizottság is a március 15-nek nemzeti ünneppé nyilvánításáról szóló törvéayjavaslat tárgyalására. tározat ellenére is sztrajkba lép az egész munkásság, vagy aonek jelentékenyebb része, azzal szemDen eljárni módfela t nehéz volna, amint hogy az angol kormánynak is le kellet arról modania, hogy egy ilyen esetből kifolyólag magyar koronákban százmilliárdokra menő büntetést rójjon ki a munkásokra. Hasonlóképen a fiaskó csiráját rejti magában, ba ezek a reformok bár koncepciózus és körültekintő, de kizárólagosan jogászi alkotások és minden részükben nem szükségszerű gazdasági és szociális konzekvenciái az adott viszonyoknak. Es a közvetlen látás, erős gazdasági érzék és szerves fejlődés jellemzi az eredményesebb angol kísérleteket, szemben a franciák pompás jogászi alkotásaival és a németek merev és doktriner hivatalaival. Nékünk is tehát elsősorban a saját viszonyaink pozitív ismerete alapján kell eljárnunk é3 főképpen attól kell tartózkodnunk, hogy teóriákat ültessünk át, vagy utánozzunk hatalmas iparosállamokat, melyek rég kialakult, szilárd piacokra támaszkodnak és a melyekben ugy a munkaadóknak, mint a munkásoknak helyzete, erőviszonyai, hagyományai, életstandartje mások, mint nálunk. E pillanatban kívánatosnak tetszik, hogy mint némely más államban, más elbírálást tanusitsunk a magánüzemekkel és azok munkásaival, valamint azokkal a vállalkozásokkal szemben, melyek közüzemeknek minősíthetők. Az utóbbiakra vonatkozóan feltétlenül helyénvalónak látszik ugy a munkáskizárások tilalmának kimondása, valamint a kötelező döntőbírósági el járás, mig a magánüzemeknél megfontolható, vájjon a fakultatív döntőbiráikodás is nem vezetne e célra. A külföldi példák arra mutatnak, hogy az egész eljárás illuzorissá válik, ha a döntőbíróságok határozatai nem birnak törvényes erővel és megfejelő szankcióval, — természetesen ez u óbbi csak azok között a valószínű keretek között, amelyeken belül nem volna akadálya a végrehajtásnak és azok nem járnának nagyobb érdekek veszélyeztetésével. Ami ezt megelőzően a békéltetés ügyét illeti olyan szervek utjáo, melyekben egyenlő számbáo foglalnának helyet a munkások és a munkaadók megbízottai, — ennek rendezésével karöltve feltétlenül tisztázásra szorul ugy a kollektív szerződések ügye, valamint azoké a munkásszervezeteké, amelyek ilyeneket jogérvényesen kötni szoktak. Mint e vázlatos sorok is mutatják, a kérdés meglehetősen sokoldalú és rendezése nagy körültekintést igényei. De a fejlődő magyar élet megkívánja, hogy foglalkozunk vele és ezzel is jelet adjuk annak, hogy a kibékülés a megértés, a társadalmi szolidárizmus gondolatának talaja bővebb és áldásosabb termést ad, mint az egyoldalú önzés, vagy az osztályharc meddő kősziklája.
