Körösvidék, 1927 (8. évfolyam) június-október • 140-246. szám

1927-09-25 / 217. szám

2 KBrmvm&te Békéscsaba. 1927 szeptember 25. Napi jegyzetek Mi történt a pécsi kurtakorcsmában ? Esztergályos Jánosról köztudomásu, hogy nem csupán egyszerű szociáldemokrata képviselő, hanem a szeszt is fölöttébb kedveli. Ragaszkodik nagyon az igazsághoz, de — leginkább csak a borban keresi. Megtanulta ugyanis, amióta kikeresztelkedett és a rokoahangzásu (?) Epstein nevet az „Esztergályos" sal cseréíte fel, mondom, megtanulta, hogy borban az igazság. Hétfalura szólt a csornai, no meg a budai mulatozása is nemrégiben. pedig mindez úgynevezett kismiska volt ahoz, amit Esztergá lyos népképviselő felebarátunk a na dókban a pécsi kurtakorcsmában müveit. Ott ugyanis sokat beszélt nép jogról, szipolyozásról, nyomorúságról és kizsákmányolásról a bánya-, munkásságnak egy délutánon át, nem csoda, ha igy kiszáradt a torka és — szegényseg ide, elnyomottság oda — jó pár üveg pezsgővel nedvesít gette meg világos virradatig. Ez még csak a kisebb hiba. A hosszú dáridónak azért kelt országos hire, mert Epstein ur, ugy is, mint Esztergályos elvtárs, hajnal táján a mentelmi jogra hivatkozva agyba főbe sérte gette a Szcitovszky-féle erkölcsvédelmi rendeletet. Mondják, hogy éktelenül szidta a zsidókat is. Ezt ugyan a „Népszava" erélyesen cáfolja, mert a zsidók szidása nincs benne a szociáldemokrata párt programjában, azt azonban még a „Népszava" sem tagadja, hogy Esztergályos János nagyon éktelenül és hosszasan káromkodott. Ugy látszik, Esztergályosék nem élhetnek káromkodás nélkül. Nagyon sajnálnók, ha őket nem fogná az a Szcitovszky féle rendelet, mert ha a hosszú parlamenti szünet alatt igy begyakorolják magukat, a közelgő őszi ülésszakban majd a parlamen tet tévesztik össze a pécsi kurtakorcsmával — amint az már a boldogult nemzetgyűlés korában is megtörtént. A genfi siker. Apponyiék üdvrivalgások közepette robognak be várva-várt vonaljukkal a budapesti nyugati pályaudvarra. A magyar igazság átüthetetlen páncéljával vért szett olyan kiváló férfiúnak, amilyen Apponyi Albert gróf, minden tudását, minden ékesszólását latba kellett vetnie, hogy a magyar—román birtokper valószínű elvesztését ujabb három hónapra elhárítsa, Amig ilyen eredményekért, ilyen kegyért, i yen jóindulatért kell hálálkodnunk a népszövetségnek, addig még Rothermere lord akciója is ugy tűnik fel, mint egy jőindulatu „ne hagyd magad!' kiáltás a biztos partról az örvényben fuldoklónak. Fáj ilyenkor emlékezni rá, hogy Predeálon, a címeres sisaku, zsinó ros dolmányu magyar határcsend őrök laktanyája előtt állt egy fehér kőoszlop ezzel a felírással: lOrszághatár. Nagyvárad 457.49 km. Brassó 24 km.< És most? . . . Most, mintha fej. jel lefelé fordították volna a határkövet. Nagyvárad alig néhány kilométer és Brassó ? . . . Brassó elvész szemünk elől a nagy trianoni messzeség ködében. Hálás köszönetet mondunk Appo nyi grófnak sikeréárt, hálás köszönetet a nemes Rothermere lordnak támogatásáért és köszönetet a Népszövetségnek megértő jóindulatáért, azután várunk tovább, várjuk az ítélet idejét. Nem is csak azét az ítéletét, amelyet a birtokperben hoznak, hanem várjuk a nagy ítéletet, amelynek órájában — ha kell — tűzokádó fergeteg dübörög majd végig kijelölt utuakon, hogy száguldó szélvászszárnyaira vegye és szerteszaggassa szemeink elől a brassói messzeségnek ma még átláthatatlan fekstegyász ködét! M. >«anmiiis «••••••• mmau miuBn Dullien Klára hangversenye Ostóber 1 én városunk közönsége egy uj hegedü-fenoménnel fog megismerkedni. A fiatal művésznő Dul lieo Klára, aki csak 1924 ben tünt fel budapesti első hangversenyével, de hamarosan megismerték őt Európa valamennyi zenei centrumában. Bécs, München, Berlin, Hdga, Milánó meghódoltak tüneményes játékának. A tavalyi szezonban csupán Olaszországban, a hegedű klasszikus hazájában 20 hangversenyt adott és a lelkes olaszok meleg ovációban részesítették a nagynevű művésznőt. Dullien Klára vidéken még nem szerepelt és mi is csak a művésznő itt lakó rokonságának köszönhetjük, hogy hozzánk ellátogat. A hangverseny rendezését az Aurora Kör vállalta magára. Jegyek elővételben Gosmeynél kaphatók. jl Főtéren egy vagy két szoba irodának vagy rendelőnek assonnal Kiadó, Cím a kiadóban, %%%%%%%%%%%%% Az Erzsébet Sósfürdő egész télen át nyitva marad. Penzióárak: lakás és háromszori étkezéssel naponta 7 pengőtől 9 P-ig. rn r >•< r Tanacsules Békéscsaba r. t. város tanácsának 1927 szept. 23-án tartott ülésében a következő ügyeket intézték el : Iparengedélyt kaptak: Kociszki Mária női kalapkészitő, Nyilas és Tsa cipész, Odzé Igcácné nőiszabó, Csótó Kálmán vendéglős, Herskovits baromfi tojás stb. Bródi Gyula szatócs, Sugár Károlyné fehérnemű keresk. Dobrovolszki Pál vaj, tejfel stb. ker. Tevan Hona iparművészeti cikkek készítése ós eladására. Elutasította a városi tanács Bayer Lajos lőporáruíitás iránti kérelmét, valamiat az Ipartestület korcsmai ipar iránti kérelmét. Vasárnapi nyitvatartásra engedélyt nyert ifj, Gazda Márton, Szadik Jujsuf helyfoglalási kérelmét a tan&cs elutasította. Építési engedélyt kaptak : Csicsely János, Macák Mihály, Sajben Pál építési kérelmét elutasította a községi Iskolaszék épitési engedélyt nyert, Babinszki Pál és Timkó György telekeldarabolási engedélyt nyert, épitési engedélyt nyertek még özv. Propper Gézáné, Ozgyin András, Huszár András, Zsíros Pál, Pataki Pál, Vlcskó János, özv. Korcsok Pálné, elutasította a tanács az ipartestület építés iránti kérelmét. A Szr. István téri városi bérház renoválására beárkezett ajánlatok közül Valasiyán János ajánlatát fogadta el a városi tanács. Guha József altábornagy A 35-ös, úgynevezett „Sturm divisio", amelyikben én szolgáltam, színtiszta erdélyi ezredekből állott. Olyan ezredekből, amelyek máig sem alapíthatták meg itt, a csonka hazában bajtársi egyesületeiket. Nem, mert kevesen vetődtünk erre belőlük és talán ezért is van, hogy örömtől csillan fel tekintetünk, ha a régi, nevezetes sasok közül egyik másikkal nagynéha találkozunk, vagy ha akár csak nevüket is 'felfedezzük valamelyik újságban. Nekünk egyegy ilyen találkozás sokkal többet jelont, mint az itthoniaknak. Nekünk minden kedves régi név egy egy aranyos napsugár, amely belevilágit a daliás múltba, hires sziklakövek bársonyos zöld moháját simogatja végig, baglyos bástyatornyok ablakában csillogtatja meg az ezüst pókhálót, rámosolyog a nektáros szőlőhegyek lankáira, végig csókolja a kék bércek taraján sorakozó fenyő szálak csúcsát, amelyek ugy strázsálnak ott, mint a mi szuronyaink strázsáltak, amelyekkel hősi viadalokra keltünk útra onnan ... és amelyekkel oda soba, soha többé vissza nem térhettünk 1 . . . Átkozott I . . . nem, nem átkozó dom. hiszen az is nekem fáj inkább. Csak nézdegélek nyájasan, nézem mosolygós arccal a mohás sziklát, az ódon bástyatornyot, az áldott szőlőhegyet s a kék bércek taraján strázsáló kemény fenyőszálakat. Nem rontom el haraggal a csendes őszi emlékezés édes izét, amelyet egy ismerős név adott a számba. Olvasom, hogy Guha József tábornokot a kormányzó altábornaggyá nevezte ki. Guha József ezredes az én katonaidőmben a 69 ik Infanteríe Brigád parancsnoka volt. Sok színes, ma már kedves patináju kép elevenedik meg emlékezetemben nevének olvasásakor. Ezek közül rajzolok ide egyet kettőt. * Milyen könnyű már ma itt, a csendes szerkesztőségben pennával papirosra irni, hogy ,áttörtük az Isonzó frontot és lementünk egy szuszra a Tagliamentoig." Bezzeg, több időbe és törődésbe került, amig ezt a két müveletet szuronnyal csináltuk végig a való ságban. Az már a jobbik része volt, amikor elhagytuk a karsztos, ködös, olmoseső verte kietlen szirteket és leereszkedtünk a napsütötte mezős dombokra, amelyeken sima utak fe. hérlettek s az utak mentén öreg gesztenyefák pergették szelíden barnult levelüket. Itt már csak Cadorna menekülő hadainak hátvédjével csatároztuak és a legtöbb községen olyan ferge teges gyorsasággal ütöttünk rajta, hogy amire megfőtt a talián vitézek nek szánt polenta és megsült a nyúlpecsenye, mi ültünk asztalhoz a meglepett polgárok házaiban a szivesebben látott fajtájukbeli katonák helyett. Egyik éjjel foglyokat ejtettünk (naponta kétszer is megtörtént ez akkoriban) és én, mint öckéntes káp lár parancsot kaptam, hogy kisér jem hátra a megijedt dígókat a bri gádkommandóhoz, ami a parancs szerint egy jó félnapi járásnyira lehetett — ha jólemléksxem, valami Mortegliano nevű talián faluban. Nagyon eltörődtünk volt az erői teteit tempójú olaszüldözésben és emlékszem, kissé nehezemre esett, hogy amig bajtársaim legalább csak előre mennek, nekem egy egész na pot kell hiábavaló hátramenésben elvesztegetnem a 40—50 talián fo goly miatt. Alig mentünk azonban egy óra hosszat, amikor lódobogást hallottam és nem sokkal később kis csapat szilüő'je bontakozott ki az ut távoli kanyarulatánál az éjszakai sötétségből. Előző napon csúnya találkozásunk volt portyázó olasz lovasokkal és most is eltévedt olasz járőrre gondolva letértem szállítmányommal az útról a bozótba. Meglepetten ismertem fel néhány perccel később a lovasok között a brigadérost az ezred néhány tisztje társaságában. Nyertem a találkozással, mert a brigadéros a foglyokat a legközelebbi megszállott majortól ordonáncokkal vitette tovább. • A Deuxaouds i halálut és útkeresztezés, amelyen át 1918. októberében végrehajtottuk a st.-mihieli zsák kiürítését, örökké emlékezetes marad a 69 es brigád minden katonájának. A st. mihieli állásokból, amelyek a Cot Lorrain tetején mélyen bele fúródtak Verdun felé a franciák testébe, egy éjjílen és egy egész napon át fedeztük testünkkel a német csa patok elvonulását és a mi állásaink által határolt zsák kiürítését. Este felé, amikor ezredeink már majdnem teljesen elvonultak s a két TELEFON: 310. AUTÓTAXI TELEFON : 310.