Körösvidék, 1927 (8. évfolyam) március-április • 48-84. szám

1927-04-12 / 83. szám

4 Körösvldélc Békéscsaba, 1927 április 12 Á II I I I I I I I I Húsvéti öntözi illatszerek legjobb minőségben és legolcsóbban minden illatban (úení ch Lajos tfrofiénálában Békéscsaba, Szent István-tér 16. Viszonteladóknak nagy árkedvezmény. Jó 1 szép | és divatos 1 CIPŐK u szép és divatos Húsvét előtt legolcsóbban Deutsch testvérei! cipő- és divatáruház főtéri üzletében szerezhetők be. ss Fiatal pénzintézeti tisztviselőt azonnali belépésre keres egy helybeli pénzintézet. Cim a kiadóhivatalban. liiíííiQiííííiiia SS EZ Értesítjük a nagyérdemű építtető közönséget, valamint asztalos és ács iparosokat, hogy a „Nasici" (Slavoniai) elsőrendű, száraz tölgydes&lca és palló, valamint ebből készült amerikai tőlgyparKetta Békéscsabán és környékén Kizárólag csak nálunk szerezhető be. Úgyszintén a tavaszi épiíkesések^es ssüKséges mindennemű fűrészelt és faragott épületfa, desszKa, léc, gömbrud, asszialosúru a legjutányosabb áron kapható. AKácoszlop kapható. Telefon: Erzsébethely 14. Tisztelettel Zeisler Lipót. Cégtulajd.: Biró Béla, Kun Jenő Erzsébethelyen a nagy vasúti híd mellet. Békéscsabai Kisgazdák Szövetkezete Főüzlet Szt. István-tér 18. Telefon 173. I. számú fióküzlet Berényi-ut 29. II. sz. fiók Horthy M.-u. 24. Telefon 132. Iroda Kazinczy-a. l/a. Tel. 73. Ajánlja dúsan felszerelt raktárait húsvéti különlegességekben, borokban, likőrökben, dessertekben és egyéb csemegeárukban Húsvéti bor literje 1*10 pengő Tekintse meg kirakatunkat ÉAAAAtáÉAAAÉAéAAÉMMÉAá IX. A veszprémi püspök őeminenciája hálóköntösét tépte, mikor az éjjeli neszre fölébredvén nyugtalan álmából, a folyosóra lépett és a hálószobája mellett lévő pénztárszoba ajtaját nyitva találta és valamennyi hajaszála égnek meredt, mikor a pénztárszoba legértékesebb szekrényének hűlt helyére esett kétségbeesett tekintete. Papjai szörnyűködve vették körül s némán, szótlanul nézték urukat a nehéz érvágás után. Alig melegedtek meg nála százai meg ezrei a szürke és sárga csikóknak, amelyeket adósai s bérlői tereltek kasszájába néhány nap előtt, már is megfosztották azoktól vakmerő, istentelen banditák. S ő ugy áll most ott, mint egy megkoppasztott egér. Aki azt sem tudja, a szőre után nem-e következik majd a — bőre? Akik olyan vakmerők és erősek voltak, hogy a saját palotájában meg tudták őt koppasztani, azonkép akár meg is nyúzhatják. Papjaitól kisérve támolygott be szobájába. Nem hívogatta vissza a vetett ágya. Alá s följárt a szobájában. S mikor elküldötte magától papjait, leült ágya elé s azon töprenkedett, miképen mentesítse magát hasonló s ujabb rablótámadások ellen ? Mindenesetre a hatóságokhoz kell fordulnia legelőbb. Akik ilyen vakmerő rablótámadást követtek el háza ellen, azok elkövethetnek ugyanazt holnap mások ellen. A közbiztonságnak érdeke az, hogy a Dunántúlra átcsapott betyárvilágnak vége vettessék itt és az egyesek és összesek vagyon- és életbiztonsága a jövőben megőriztessék az által, hogy a félelmetes és vakmerő banditák, akik alig néhány nap előtt az apátot támadták meg útjában és kényszeritették megadásra — a Bakony ból ktüzettessenek és ártalmatlanná tétessenek. De hogyan? Erre a kérdésre őeminenciája sem tudott megfelelni. Hátha a bakhuszárok okosabbak lesznek nála. Azokhoz fordul hát. S hogy jelentésének és kérelmének nagyobb nyomatékot adjon — azt gondolta magában, jutalmat tűz ki a banditák fejére. Ezt átadja a hatóságnak, az meg vagy megtartja, vagy oda adja annak, aki rászolgál. Akkori68 ban még a püspök szekere se ment, ha nem kenték a kerekít. Mikor másnap felkelt ágyából s elvégezte legszükségesebb dolgait, befogatott és lehajtatott a bakhuszárok hivatalába. A veszprémi nagy bucsu utáni vásár még mindig tartott. Nyüzsgött, mozgott még a tarka népvegyület az utcákon, a piactereken. A vásáros bódék előtt hullámzott a tömeg, az üzletek ajtainak kilincsét egymásnak adogatták az emberek. Egyik szíjgyártó előtt éppen akkor állt meg négy alföldi öltözetű ember. Odébb meg másik hat ődöngött, nézegetve a bódék kirakatait. A négy ember nyergekre és kantárokra alkudott. A legszebbet, meg a legdrágábbat válogatták. Nem az alku tartotta őket, hanem a portéka megválasztása. Mikor megtalálták a maguknak valót, benyúltak pitykés mándlijuk zsebébe. Kihúztak onnan egy-egy akkor divatos sallangos bőrerszényt és mindegyik leolvasta a! magavette portéka árát ezüst tallérokban. Mikor odébb álltak, ujabb három ember ment oda. Azok is egykettő készen voltak a vásárral. Utánuk megint három másik lépett a nyerges elé. Soha sem volt még olyan bucsus vásárja a veszprémi szíjgyártónak. Ezek már nem is ezüsttallérral, hanem vadonat uj aranyforintokkal fizettek a szép portékáért. Közülük egy, olvasásközben még el is hibázta a számot -— talán éppen ugy akarta — eggyel többet talált a nyerges markába csúsztatni. A nyerges jó kalmár lévén, nem vette észre a botlást. Gondolta, jó lesz a többlet bucsufíának, a hat gyereknek. Aki arannyal fizet, nem rövidül az meg, ha el is vét egy számot. A nyerges vevői elhagyván az árubódét, távolabb kezdtek egybeverődni. Mintha ismerősök lettek volna. Mindegyik kezében ott volt a csillogó uj nyereg, körülcsavarva a sallangos kantárszárakkal. Nem messzire tíz ferencreiKÜ barát ballagott a megkésett búcsúsok és vásárosok között. Éppen szembe tartottak a nyerget cipelő vásárosokkal, egyik az ut egyik felén, a másik a másikon. A barátok lassan, lehajtott fővel ballagtak előre, alig váltva egymással néhány szót. A nyerges atyafiak meg egész fennhangon beszélgettek. Majdnem átellenbe értek már egymással, mikor fölülről prüszkölve, ficánkolva vágtatott a veszprémi püspök kocsija lefelé. A kocsirobogásra fölütötte fejét a tiz barát és a robogókocsi felé tekintett. Majd a másik oldalra esett a tekintetük.