Körösvidék, 1927 (8. évfolyam) március-április • 48-84. szám

1927-03-29 / 71. szám

f^Btftaeczftba. 1927 március 29 KBrttovidéto „Egy hét múlva meleg idő lesz" Sxlrtnsz mesternek konkarrense akadt Békéscsabán Beacsik János békéscsabai, Bemutcai lakos lopás és hitelezési csalás vádjával terhelten állott a minap a csabai járásbíróságon dr. Romváry büntetőbiró előtt. A lopást március 15 én körétté sí, amikor is a „Föld gyomra" cimü vendéglőben ez ittasan elaladt Zahoran György zsebéből elemelt egy acélórát aranylánccal és egy tárcát iratokkal. A hitelezési csalás valamivel korábban, február 26 án'történt. • Bencsik ugyanis ezen a szép pisci napon hitelbe megvásárolt Ozgyin János csízinadiamestertől egy pár akkurátusan lábára iliő csizmát, az árát azonban (25 pengőt) nem fizette meg, hanem csak ígérte, mondván, hogy a Rosenthal-maiomban dolgozik és futja a csiztnsvásár & szombati fizetésbői. Ozgyin később utánajárt a dolognak és megtudta, hogy Beacsik már majdnem egy é?e nscu dolgozik a malomban. Nem is voit semmi fedezet a csizma árára, tehát a bírósághoz fordult s magát a csizmát követelte vissza. A bíró együtt tárgyalta a két ügyet s a nyomós enyhítő körülmények mérlegelésével enyhe büntetésül összesen kétheti fogházra ítélte Bencsiket, aniből a leült vizsgálati fogsággal egy hetet kitöltöttnek vatt. Zahorán óráját már visszajuttatták volt a detektívek láncostól, hanem a csizma körül igen nehéz kérdés merült fel. Ozgyia ugyanis minden áros élni akart tüstént azzal a jogával, hogy a csizmát visszakapja, viszont Bencsik kijelentette, hogy nincs más lábbelije s ha ezt elveszik tőle, mezítláb marad. A birő méltányosságból azt a Kedden és szerdán Fél 7 és fél 9 órakor 5ZERELEZVVK0RBÁC5A (PÁRBAJ A PUSZTÁN) Dráma 10 felv. Rendeste: Fred Mibló, a Ben-Hup zseniális rendezője. Irta; Blaseo lbanes. Főszereplők: Greta Garbó, Antonio Moreno, tionel Barrymore, E filmet azok a ragyogó nevek jellemzik és adják meg az érté- Ssombaton két, akik vonatkozásban állnak és uasárnap a képpel. Egy olyan ragyogó film, mely méltán fog feltűnést kelteni s a közönség osztatlan tetszését fogja kiérdemelniCsütörtökön és pénteben Rin-Tin-Tin Nnfct 1 7 felv. Viharos házasság Siee és Ámor 2—2 felvonásos bohózat. Gaumont Hiradó Amerika Éposz a szabadságról 12 felv" Az Egyesült Államok függetlenségének 150. évfordulójára alkotta D. W. Griffith UíH+MÍAVJ• <• »>*«»«»»»•*».•.«« Ht . MII'IHIIiHltllll,H.HllM<,l közvetítő indítványt kockáztatta meg a hideg időjárásra tekintettel, hogy adjon Ozgyin a csizma helyett valami más, elnyűtt lábbelit Bencsiknek. Ozgyin erre sem vállalkozott s igy Bsncsik atyánkfia aaár igen közel állott ahoz, hogy „oJcsóa" szerzett lábbelijét már möst, a kora márciusi időben azzal a legolcsóbbai cserélje fel, amelyiknek a kopása mindenkor kitelik a maga foltjából. Ácn megszólalt ezenközben a fa ketebajussiu fogházőr, aki feltűzött szuronnyal állott a hátamegett • kijelentette, hogy arra az időre, amíg Bencsik fiz ő vendége lese, ad neki valami rossz bakkancsot, hogy ne kelljen mezítláb dideregnie, azután meg — úgymond — amikor majd kiszabadul, ugy is meleg idő lesz már . . . Tiszteli olvasóink és a társadalmi egyesületek sxives figyelmébe í Tisztelettel közöljük, hogy a jövőben nem lesz módunkban műsorokat és terjedelmesebb kommünikéket kétszer, vagy többször is leközölni, amiért is ajánljuk t. olvasóinknak, hogy az egyszer közölt műsorokat (műkedvelő előadások, teaestek, műsoros délutánok, gyűlések, összejövetelek, stb.) szíveskedjenek kivágni és megőrizni, ha szükségesnek találják. Lapunk továbbra is örömmel áll a nemescélu társadalmi egyesületek szolgálatára s csak hosszabb közleményeiknek ismételi elhelyezésére nem vállalkozhatunk f>elysxilKe miatt. 35 56 Most is hátralépett, hogy valahogy meg ne riassza őket, valahogy meg ne ijedjenek töle. Csöndesen hátralépett. Puskáját óvatosan odatámasztotta a szikla falához, a fokosát leeresztette mellé, aztán ugy ütötte oda a lábait egymásután a barlangfenékhez, előbb lágyan, aztán mindig jobban-jobban, mintha most jönne kívülről. Nehogy hirtelen érkezvén, megijessze azt a két bűvös tündért. De mégis megijedtek azok, mikor meghallották a lépések neszét s ajkaikat önkénytelenül egy éles sikoly hagyta el. Aztán nyakonkapva futni akaró lélekjelenlétüket, fehér kezeik a töltött vadászfegyverek után kaptak. Akkor tünt elő a nyílásnál a vezér bozontos feje. Keze üres volt. Hogy pisztolyai ne látszanak, a szűrének hátulját tolta előre s mikor belépett a tágas, félhomályban derengő barlang belsejébe, kócsagtollas pörge kalaptát tisztességtudóan emelte le jobbkezével. S bár melle megfeszült, megtelt izmai megnyúltak és sudár dereka kiegyenesedett. Hangjában az alázatosság rezdült meg, mikor kimondta az „adjon Isten jó estét". De eközben nem mulasztotta el balkezével megsimogatni, kétoldalra igazítani dus, tömött bajuszát, amelynek hossza között meg-megcsillant már itt is, ott is egy-két fehér szál. A nők némi fölénnyel, de mégis érezhető félénkséggel feleltek: „Adjon Isten magának is" s közben látható meglepetéssel és félelemmel tekintettek végig a jövevényen, miközben fehér ujjaik idegesen mozogtak a kezükben tartott fegyvereken. A vezér szólalt meg az ő darabos, kimért hangján: — Ha tudtam volna, hogy fegyverrel találom szemben magamat, hát én is azt hoztam volna magammal. De igy csak egymagamban jöttem — fegyver nélkül. De ha ugy akarják, igy is vissza megyek. Nem rossz szándékkal jöttem én, csak azt akartam megnézni, hogy kik vannak a hajlékunkban. Hazaérkeztünk mi is. De ha szállásunkra szükségük volna valameddig, hát mi elleszünk addig odakint is. Szép az éjszaka, csillag is van az égen ezerszáz. Elnézegetjük majd azokat odakint, amig nem leszünk alkalmatlanok számonkérni szegényes hajlékunkat. S mintha már fordult is volna vissza. A két nő bátorságot kapva a zordon képű s mégis minden szavában engedékenységet és bizonyos jóságot mutató idegen beszédére, a grófné szólalt meg elsőnek az ő szép, csengő szólásu hangján s miközben két nagy fekete szeme — mint az oroszlánt szelídítő bűvös szempár — ugy tapadt oda a vezér arcára, mintha le sem akarná azt venni onnan addig, mig Jölényes győzelmének diadalában nem biztos: — Mi, jó ember, eltévedt vadászok vagyunk. Három nap óta járjuk az erdőt, a — magunkét. Hogy most kiében vagyunk, nem tudjuk. Mert egyikünk szarvast, a másikunk őzet hajtott maga előtt s az addig csalt bennünket berken-bokron át, mig elmaradtunk társainktól s eltévedtünk az irdatlan erdőkben. Alkonyatkor értünk ide a vadak nyomában s itt elejtettük azokat. Közben azonban ránkszakadt az éjszaka s igy kénytelenek voltunk menhely után nézni. Igy akadtunk kelmeteknek a tanyájára. Vétettünk a jogaik ellen, hát ezért szíves bocsánatukat kérjük. Ha egyszer ugy jönne sora, a szállást szállással fizetjük vissza mi is. Én T... grófné vagyok, ez itt W... hercegnő fensége Bécsből. De hogy szállásaikból ki ne turjuk kelmeteket, már megyünk is ... S miközben ezt mondta a grófné, már előbbre is lépett, a hercegnő meg utána, hogy távozzanak. Mégis csak jobb lesz odakint bújni meg az erdőt virradatig, mint betyárbarlangban, betyárok társaságában tölteni el egy éjszakát. Mert hogy a jövevények nem mások, azt már kétségtelennek tartották. Ám a mogorva vezér, mikor meghallotta a beszédet s megtudta az idegen nők kilétét, egyet hátralépett s mint valami illemtanonc, esetlenül hajtotta meg fejét, aztán tagbaszakadt alakja kiegyenesedett s arcából valami rátarti büszkeség tükröződött ki, hogy ilyen magas és előkelő vendégek szállottak meg tanyájukon és — tisztelték meg hajlékukat jelenlétükkel. Nagy megtisztelésnek vette ezt a vezér. S azok a bocsánatkérő szavak is olyan szépen voltak mondva, olyan szívhez szólóan, mintha csak szívből fakadtak volna. Nem volna az férfi, ha betyár is, hogy ennek hallatára föl ne ébredne benne a jobbik, a gyengébbik érzés, ha nem is a nő, de a segedelemre szorultak iránt. Az ő hazájuk a puszta volt eddig is, ágyuk a pázsitos gyep, fejükalja a rét zsombékja, vagy az erdő fáinak elhullott levele, takarójuk a csillagos ég. Miért ne lehetnének el az éjszaka is odakint, a csillagos ég alatt, az erdő lombsátora alatt. Ezek a finnyás, fényes uri dámák meg idebenn a védett helyen, mig megvirrad ? Amig elmennek ... Á gondolat szavakat adott az ajkára s a szavakat kimondta ugy, ahogy tudta: — Kegyelmes úrnők ! Nem volnék betyár, magyar,betyár, ha kiűzném menhelyükből magukat éjnek idején. Érezzék magukat továbbra is ugy itt, amint eddig érezték. Én embereimmel elleszek odakint. Á bejáratnál én őrködök. Bajuk, amig itt lesznek, nem fog esni. De ha azt gondolják, hogy jobfe lesz otthon és el akarnak menni éjnek idején, magam kisérem