Körösvidék, 1927 (8. évfolyam) március-április • 48-84. szám

1927-03-19 / 64. szám

4 Körös vidék Békéscsaba, 1927 március 20 Gép sodronyfonat kerítést, sodronyágybetét jutányosán beszerezhető Mo I lakatos, lemez és sodronyUwll JL dl áru telepén Békéscsabán, Sziktér (Kisgazda telep mellett) Telefonszám 244. Lakatosmühely 269, Friss mandarin, narancs, citrom és egyéb déligyümölcs érkezett! Füszerkereskedelmi Rt. Andrássy-ut 17 1 iiier bor 1 P 28 fill. 1 liter rum 2 P 88 fill. A „Körösvidék" a Körösök vidékének legerősebb, legolcsóbb újságja. Gyógyáruk Kötszerek Vegyszerek Illatszerek Szappanok Száj és fogápoló szerek Fényképészeti cikkek WÉNICH LAJOS drogériájában Békéscsaba, Szent István-tér 16. Értesítjük a nagyérdemű építtető közönséget, valamint asztalos és ács iparosokat, hogy a „Nasici" (Slavoniai) elsőrendű, száraz tölgydesxka és palló, valamint ebből készült amerikai tölgyparketta Békéscsabán és környékén kizárólag csak nálunk szerezhető be. Úgyszintén a tavaszi építkezésekhez szükséges mindennemű fűrészeli és faragott épületfa, deszka, léc, gömbrud, asztalosára a legjutányosabb áron kapható. Terméskő, bányaárban kapható. Telefon : Erzsébethely 14. Tisztelettel Zeisler Cipót. Cégtulajd.: Biró Béla, Kun Jenő Szobafestést szép és jó kivitelben szolid árak mellett készitek. Festékkereskedésemben beszerezhetők festéshez való cikkek, u. m. száraz- és olajfestékek, szobapadozathoz festék ragadás kizárásával felelősség mellett. Privált festésnél utasítással is szolgálok. Kereskedőknek saját készítésű falimintáimat viszonteladási árak mellett szállítom. SZIKORA MIHÁLY szobafestő Békéscsaba, Berényi-ut 13. "HIRDETÉSEKET délután 3 óráig vesz fel a kiadóhivatal. Átszervezett TRAKTOR, AUTÓ, MOTOR, GEP javítóműhely elsőrendű nj szakembereink vezetésével vállal javítást, szerelést szolid és pontos kiszolgálással MOTOR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG BÉKÉSCSABA Műhely Haán-utca 4. szám alatt. Főiizlet Szent István-tér 20. sz. 50 VII. Mikor a vakmerő betyárkirály kiemeltette a pénztárszobából a veszprémi püspök őeminenciájának legsúlyosabb szekrényét, amelyikbe öt nap előtt záratta be pénztárnokával azt a hatszázezer bankóforintot — aranyban —, amit a püspöki uradalom bérlői fizettek és amit az eladott fölös gabonáért adott egy bécsi cég: a szerencsésen elemelt kasszával megindult embereivel a szép holdas éjszakában le a völgybe, onnan fel a dombra, ahol végtére belevágott az ut a kétoldalt lombos, mogyorófacserjékkel szegett völgybe, amely odakanyargott a két nap előtt elhagyott odujokhoz: a bagolyhegyhez. Mikor jó messze értek már a püspöki székhelytől és a körülöttük megfekvő halotti csöndből meggyőződtek arról, hogy nyomukban nem jár senki, hogy a püspök nem üldözteti őket: az eddig hat ember hátán cipelt nehéz szekrényt leeresztették egy kiálló sziklára s ott megpihentek. A vezér leszállt a lováról, a többi három meg követte és ugy a maguk, mint a társaik eddig kötőféken vezetett lovait odakötötték a fák ágaihoz. A nagy bozontos fejű vezér önelégülten legeltette sasszemeit a zsákmányon. Ha annyi van benne, amennyire a súlya után következtetni lehet, akkor esztendeig is elég lesz a dus zsákmány. Odalépett a szekrényhez. Hatalmas somfanyelü kétfontos rézfokosával ráütött a szekrény falára, aztán föl a tetejére, ahol a zár állott. A hatalmas ütéstől megbúgott az erős bordájú alkotmány. Mintha visszanevetett volna. Mintha azt mondta volna: fickók, az én oldalbordám keményebb a paripáitokénál. Az enged a patkós saroknak is, de az én oldalam döngethetitek rézfokossal is, vasbaltával is.. . De ha az uram csak megpiszkál azzal a kis cifra vasdarabbal, amelyikhez hozzáformázták az ajtóm rését, akkor fölpattanok, akkor vájkálhattok bennem. A banditavezér mintha megértette volna a gúnyos választ, haragosan vágta a zár lyukára nehéz fokosát. Aztán odaszólt embereihez: — Kemény dióra találtunk cimborák. Nehezen jutunk a beléhez. De ha már elhoztuk, majd csak föltörjük valahogy. Gyertek ide. Ahova én ütök, üssetek ti is utánam. S a vezér hatalmas ütését követte még kilenc. Aztán újra tiz. Majd ötször tiz. Az erdő csak ugy zúgott a hatalmas csapásoktól. Azt hitte volna az ember, hogy minden ütésre egy tölgy bukik le. De az erős borda, a csalafinta zár nem engedett. — Tüzet rá legények! — kiáltotta el magát dühösen a vezér. Máglyát rakunk rá és megolvasztjuk. A többiek ellenvetést tettek : — Meggyullad az erdő, vezér, aztán kipörköljük magunkat is. De kár volna ezért a sok szép fáért is. — Nem bir ez még ki ötven ütést — mondta a másik. — Huzzunk el rajta még egy nótát, vezér. Akkor azt hiszem, nem fütyül már nekünk. A vezér engedett. Újra rá vert a tiz ember vagy háromszor. Mikor Tandari Jóska, a bikaerejü szálfalegény ráütötte a harmincadikat, az ajtó nagyot reccsent, a zár fölpattant. A püspöki kassza megadta magát. A vezér mohón nyúlt a titok mélyére. Szokva volt pedig a sok pénzhez, mert nem egy kincstári, meg postai kasszában vájkált már. De ennek a püspöki kasszának a tartalma izgatta. Mi lehet benne, mennyi lehet benne? Egy nehéz, tele zacskót húzott ki kezével. Letette a kaszsza mellé. Aztán kihúzott egy másikat . . . harmadikat . . . negyediket. A hatodiknál aztán végeszakadt. De visszanyúlt még hetedszer is. Egy nagy csomó irást mutatott ki. Haragosan vágta vissza . . . Megszólalt Tandari Jóska: — Vezér, kár otthagyni azt is. Ki tudja miről jó az ? — Nem vagyok én iródiák, se prókátor — szólt mosolyogva a bajusza alól, Mit csináljunk vele ? — Elvisszük magunkkal, aztán üres időnkben olvasgatunk belőle. Nincs itt biblia, se más egyéb. Néha pedig jólesnék egy kis lelkitáplálék is. — Vedd magadhoz Jóska és élj vele — mondta a vezér nevetve. Aztán odafurdult a többihez: — Fontosabbak ezek a zacskók, cimborák. Amint látjátok, hatan vannak. Haton bajos osztozkodni tiznek. Ezt az egyet félre tesszük. Majd akad ennek más gazdája — nálunknál is szegényebb ember.