Körösvidék, 1927 (8. évfolyam) január-február • 1-47. szám

1927-01-07 / 5. szám

6 Körösvidék Békéscsaba, 1927 . január 9 . A Petőfii Társaság jubileuma Budapest, december 7. A Petőfi Társaság csütörtökön délelőtt a Magyar Tudományos Aka­démia dísztermében tartotta alakulá­sának 50-ik évfordulója alkalmából rendezett jubiláris ülését, amelyen megjelentek József és József Ferenc kir. hercegek, a kormány képvisele­tében Klebelsberg Kunó kultusz­miniszter, a főváros részéről Sipőc Jenő polgármester és rajtuk kivül még az előkelőségek egész sora. Az iinnepi megnyitót Pékár Gyula mon­dotta. Lampert Géza főtitkári jelen­tésében ismertette a társaság 50 esz­tendős történetét. A még élő alapítók közül ketten szerepeltek a műsoron. Torkos László gyengélkedése miatt személyesen nem jelenhetett meg, de verset irt az ünnepi ülésre, amely nagy hatást keltett. Utána a másik élő alapitó, Erődi Harrach Béla mondotta el vissza­emlékezését. Szatmári István olvasta fel ezután ünnepi ódáját, majd Fe­renci Zoltán olvasta fel ünnepi el­mélkedését. Végül Herczeg Farenc mutatta be egy igen kedves elbe­szélését. A jubiláris ülést a Ritz Szállóban ünnepi lakoma követte, amelyen az első felköszöntőt Pékár Gyula mondotta a kormányzóra, majd felavatta azt a serleget, ame­lyet 1841-ben Egressi Gábornak, a nagy színművésznek ajándékoztak tisztelői. mion «*•• • ••• Hinni •••••••• •••••nb •••• imiiu A kommunisták elj&agyták Bangkaut London, január 7. Reuter. Hang­kau városát teljes rendben üritetették ki a lázadók. Kínai csapatok szál­lották meg a főhadiszállást és ők gondoskodnak a rend fenntartásá­ról is. Beszámoló A levente egyesület azon céljá­nak elérése érdekében, hogy nemze­tünk erejét — testben és lélekben erős, tisztaerkölcsü ifjak nevelése által — fokozza, egy uj intézményt létesített. Ennek az uj intézménynek a ke­letkezésében egy nagyon örvendetes tényről kell beszámolnunk, neveze­tesen arról, hogy annak létesítését az érettebb ifjak maguk javasolták. E javaslattal az egyesület vezetősé­gének egy állaadó, de eddig be nem váltható törekvése valósult meg. Ez az esemény látszólag jelenté­keny, pedig nem az. Ez az esemény beszámoló a levente egyesület mű­ködéséről. Beszámoló arról, hogy az egyesület oktatói a helyes uton vannak, beszámoló arról, hogy azoknak a lelkében, aki­ket a leventeintézmény hozzánk kö­tött, a jóindulat, az oktatás és ne­velés már felébresztette a nemesebb törekvések, nemesebb szórakozások iránti vágyakozást és ennek a betel­jesedéseért szükségesnek látják az egyesülést. Jelentős e mozgalomban még az is, hogy nagy számmal ta­lálhatók a levente ifjaink között, már férfísorba számítók is, akiket a testnevelésről szóló törvény már nem köt hozzánk. így született meg a leventeegye­sület keretében a laventeifjak ön­képző- és olvasóköre. Az egyesület vezetősége örömmel veszi tudomásul és pártfogásába az ifjak javaslatát, készséggel vállalko­zik arra, hogy ifjaink nemes törek­Gyönyörü ünnep Sokáig emlékezetes, felejthetetlenül szép bensőséges ünnep keretében történt meg vasárnap délután a Polgári Kör illusztris, köztiszteletben és szeretetben álló kiváló elnökének, Uhrin Károlynak arcképleleplezési ünnepélye. Az ünnepség alkalmával a Kör nagytermét és mellékhelyiségeit dí­szes közönség töltötte meg zsufolá­sig, úgyhogy sokan a folyosóra ki­szorultak. A diszes közönség sorai­ban ott láttuk a város képviseleté­ben Korniss Géza dr. kulturtanács­nokot, Jánossy Gyula főtanácsost, a rendőrség vezetőjét, az egyházáV, iskolák, testületek és társadalmi egye­sületek küldöttségeit, a Kör tagjait csaknem teljes számmal, a jóbarátok, a tisztelők sokaságát. A közönségnek ezen szépszámú megjelenése gyönyörű megnyilatko­zása volt az Uhrin Károly iránti őszinte ragaszkodásnak. Az ünnepség díszközgyűlés kere­tében ment végbe, melyet az Iparos Dalárda által gyönyörűen elénekelt Hiszekegy után Saguly József al­elnök az alábbi tartalmas, gondola­tokban gazdag beszéddel nyitott meg: Tisztelt Díszközgyűlés 1 Kedves Vendégeink 1 Ki tudná csak halvány képét is megrajzolni annak a millió meg millió embernek, akik itt, a mulan­dóságnak e szegény völgyében verí­tékeznek, ugy verítékeznek, mintha örökké itt akarnának élni ? Ki tudná megfejteni azt a kérdést, miért ez a nagy tülekedés, miért az irigység az emberek szivében, miért a gyűlölet, miért a káröröm ? Miért olyan az ember, hogy a maga érvényesülését még mások boldogsága árán is biz­tositani akarja ? Az egyik — és ez talán a legtöbb — vagyona szaporításában látja éle­tének legfőbb célját és ezért csal, lop, sikkaszt, rabol, gyilkol. A másik megtagadja önmagát, bebörtönzi ön­érzetét, keresve keresi másoknak a kedvét, hízelgővé lesz, hogy előbbre jutásának útját egyengesse. A har­madik szerénynek mutatkozik, ugy tesz, mint aki önzésből semmit sem tesz, minden tettével a közérdeket vését siker koronázza. A levente­egyesület azonban maga is minden oldalról a legmesszebbmenő támo­gatásra szorul, Szükségünk van arra, hogy ne csak a hivatalos hatóságok támogassanak, hanem a közönség támogatását is kérjük. Nem sokból áll az egész, csupán egy kis jóindu­latot és elfogulatlanságot kérünk, akkor bizton remélhetjük a szebb jövőt. a Polgári Körben szolgálja, voltaképpen azonban csak ugródeszkának használja fel a köz­érdeket, A negyediknek van ugyan tiszta meggyőződése, képes lemon­dani az anyagi haszonról, sőt áldozni is kész elveiért, de meggyőződését takargatás nélkül, nyíltan kimondani nem meri, mert félti népszerűségét. így jellemezhetném sorban az emberek rikító gyarlóságait, mig nagysokára elérkeznék azoknak a ritka jellemképéhez, akikben több az erény, mint a gyarlóság. Hála az Isten bölcs gondviselésének, vannak még közöttünk olyan férfiak, akik nem rabszolgái, hanem urai az em­beri lélekben élő fattyuhajtásoknak. Bölcs átlátással megvédik elvitázha­tatlan egyéni érdekeiket. Maguknak, családjuknak nyugalmas családi jó­létet biztosítanak. Sem testi, sem lelki táplálékukról meg nem feled­keznek. Jogtalan támadások ellen megvédik magukat és házuk népét. Ami őket megilleti, ahoz ragaszkod­nak, másokat nem háborgatnak. íme, itt a nemes önzés. De ezekben az emberekben a nemes önzés frigybe lép, testvérül szövetkezik a köznek önzetlen szol­gálatával. Mikor valamely közügyben felszólalnak, cselekszenek, nem szá­mítanak jutalomra. Ha a közérdek ugy kívánja, lemondanak egyéni elő­nyükről. Meggyőződésüket nyíltan kimondják, még érvényesülésük ká­rára is. Amit egyszer igaznak ismer­tek fel, attól nem tágítanak. Törnek, de nem hajlanak, elveiktől nem tán­torodnak el. így szolgálják a köz­ügyet, jutalom várása nélkül. Ezek közé a kiváltságos emberek közé tartozik a mi szeretett elnö­künk : Uhrin Károly. Ha valaki, hát nagy darab földön ő igazán önzet­len, közérdekű munkásságával szol­gált rá a legmagasabb helyről eredő kitüntetésre. Ezért határozta el kö­rünk választmánya, hogy elnökünk iránt való szeretetünk, hálánk, tisz­teletünk jeléül megfesteti Uhrin Ká­roly képmását. A választmányt az a meggyőződés vezette, hogy ez nem­csak elnökünk iránt, hanem önma­gunk iránt tartozó kötelességünk is, mert önmagát becsüli meg az, aki az igaz érdemet megbecsüli. Uhrin Károly pedig valóban méltó rá, hogy az elismerés virágaiból homlokára az ő igaz érdeméért koszorút fűzzünk. Nagy megértéssel fogadott beszéde után javasolta Saguly alelnök, hogy Mé« száros Gyula, Thury Lajos és Kován Endre tagokból álló küldöttség hívja meg a díszközgyűlésre az ünnepeltet. Szűnni nem akaró lelkes éljenzés és taps között lépett a terembe Uhrin Károly elnök, akit Saguly József reálgimn. tanár, alelnök a következő beszéddel üdvözölt: Szeretett Elnökünk! Az a lelkesedés, az az öröm, az az ujjongás, amely téged e terem­ben fogadott, az irántad való tiszte­letnek és bizalomnak, a hozzád való szeretetnek és ragaszkodásnak kere­setlen, vísszatarhatatlan kitörése. Mindig öröm nekünk, amikor köz­tünk megjelensz, de verőfényes öröm­ünnep ma, amikor tiszteletünknek, bizalmunknak, szeretetünknek, ragasz­kodásunknak látható jeléül leleplez­zük arcképedet, hogy a Békéscsabai Polgári Kör lételének utolsó napjáig hirdesse, hogy benned e tiszteletre­méltó hagyományokat ápoló kör meg­találta és nagyrabecsüli hivatott ve­zérét. Ha vannak esetek, amikor egy-egy arcképnek leleplezése puszla forma­ság, állítom, merem állítani, hogy bennünket erre az elhatározásra lel­künknek őszinte sugallata bírt rá. Amikor téged a ma élő legelső ma­"gyar ember, a Kormányzó ur őfő­méltósága kitüntetett, mi is megjele­nünk és tudtodra adjuk, hogy bízunk benned, hogy szeretünk, tisztelünk téged, hogy ragaszkodunk hozzád. Fogadd tőlünk tiszteletünknek e jelét oly szívesen, mint ahogy mi adjuk I Végül engedd meg még, hogy saját személyemben külön is kifejezést adjak annak az őszinte tiszteletnek, nagyrabecsülésnek, amelyet irántad gyermekkorom óta érzek. Te tanuja voltál az én diákéveimnek, én már akkor tisztelője voltam a te nemes egyéniségednek. Már akkor gyökeret vert bennem a tanítói karnak és e kar egyik legkiválóbb tagjának nagyrabecsülése: a tiéd, mert már akkor az voltál, aki most vagy. ' Áldja meg az Isten minden lépé­sedet 1 Őrizze meg testi és lelki egész­ségedet, hogy még soká tisztelhessük benned szeretett vezérünket! Áldja meg az Isten kedves családodat, hogy soká gyönyörködhessetek egymás boldogságában! Ezt kívánja neked e kör minden tagja ! Ugy legyen! * Beszéde végeztével lehullott az arcképről a lepel. A kitűnően sikerült, a legnagyobb gonddal és igyekezettel a legprecí­zebben elkészült élethű, gyönyörii képet Mázán László, a reálgimnázium igen tehetséges, nagyjövőjü fiata rajztanára festette meg. A nagyon szép üdvözlést és ünnep­lést meghatottan köszönte meg Uhrin Károly, majd a Polgári Kór tagjainak köszönte meg arcképének megfesté­Anarchistákat fogtak Olaszországban Róma, január 7. Comóból jelentik, hogy a helység közelében egy csendőrőrjárat három embert tartóztatott le, akiknél semmiféle igazoló okmány nem volt, ellen­ben külföldi pénzeket és anarchista iratokat találtak náluk. Kiderült, hogy előző éjjel jöttek át Svájcból, egy garázsban autót akartak bérelni, bonban elutasították őket. Az olasz hatóságok szigorú titoktartással kezelik az ügyet. .•••M*. II...E.I •••••••• ••»««••• •••• MSHMM ........ HHHM •••••••• «•»••*•« Uhrin Károly arcképleleplezési ünnepélye

Next

/
Thumbnails
Contents