Körösvidék, 1927 (8. évfolyam) január-február • 1-47. szám

1927-02-22 / 42. szám

Békéscsaba, 1927február 22 Ara S fillér Kedd VIII. évfolyam 42. szám &*ctn>suí.iöstg es Kiadóhivatal: 3-i*csaba. ^zení István-tér 58. Telefon: 60 Fal n" Szövetség fjlvatalos lapja Felelfisszerkesrtó MIOEND DEZSÓ Előfizetési árak: Negyedévre 6 pengő. Egy hóra 2 pengő. Egyes szám ára 8 fillér Ne iéltsék az autonomiát! Irta: dr. SCITOVSZKY BÉLA m. kir. belügyminiszter Az egyes adók és illetékek mérsékléséről stb. szóló törvényjavüs latnak egyik fejezete az önkormány zati testületek háztartásának hatékonyabb ellenőrzéséről rendelkezik. Amióta a pénzügyminiszter ur ezt a javaslatot a képviselőház elé terjesztette: az önkormányzati testületek úgyszólván napról-napra panaszaikat és aggodalmaikat fejezik ki ezzel a törvényjavaslattal szemben. Azt mondják, hogy ez a törvényjavaslat sérti az autonómiát, hogy alkotmányunk sarkalatos in tézményét alapjában támadja meg. Aggodalmaskodnak, hogy a kormány tetszése szerint teljhatalmat fog gyakorolni az önkormányzatok háztartása felett, hogy egy lelkiismeretlen kormány a törvényjavaslatban biztosított jogokat kihasználhatja ugy is, hogy az autonómiát akár teljesen meg is semmisítheti. Es igy tovább. A sok panasz és aggodalom teljesen alaptalan. Ugy érzem tehát, hogy nekem kötelességem ezea a téren minden félreérteit eloszlatni. Hiszen épen én vagyok a leghivatottabb őre és felelős irányitója az önkormányzati igazgatásnak. Nyíltan szembe kell tehát néznem a vádakkal és le kell szegeznem ebben a kérdésben az álláspontomat. Ami mindenekelőtt azt a panaszt illeti, hogy az emiitett törvényjavaslat sérti az autonómiát, meg kell ál lapítanom, hogy ez a kifejezés jogi képtelenség. Az autonómiát ugyanis csak a kormány sértheti meg akkor ha túllépi azt a hatáskört, amelyet ez önkormányzat felügyeletére nézve a törvény a kormány részére megszab. Maga a törvényhozás azonban az autonómiát sohasem sértheti. Mert hiszen az önkormányzati közületek magától a törvényhozástól kapták az önkormányzat jogát, ezt a jogot tehát a törvényhozás bővítheti, vagy szűkítheti a legjobb belátása szerint. A törvényhozás az autonómiát csak akkor sértheti meg, ha elismernék azt az elvet, hogy az antonomia az önkormányzati közületeknek (község, város, vármegye, tartomány stb.) velük született joga. Ezt az elvet azonban a magyar alkotmány nem ismeri. És erre jól vigyázzanak azok, akik — megen gedem, hogy a legnagyobb jőhisze müséggel — az „autonómia sérel mérői'* beszélnek. Mert az az elv, hogy az autonómia az önkormányzati közületeknek velük született, természetas joga, forradalmi tantétel, a szó legszorosabb értelmében, amely a francia forradalom idejében keletkezett. Ezt az elvet az 1789. december 14-iki francia törvény mondotta ki. A gyakorlatban azonban ez az elv sem Franciaországban sem sehol a világon nem valósult meg. És természetes, hogy nem is valósulhatott meg soha, mert az önkormányzat nem lehet külön független jtest az állam testében. Az önkormányzati igazgatás minden megnyilvánulása érinti egyúttal az egész állam igazgatását is. Szükséges te hát, feltétlenül, hogy a kettő között a harmónia meglegyen. Eit a bar móniát minden államban a törvények biztosítják, olyan rendelkezésekkel, amelyek a kormánynak felügyeleti és általában beavatkozási jogot biztosítanak az önkormányzati igazgatással szemben. Ennek a felügyeleti jognak a terjedelme az egyes államokban a legkülönbözőbb, Azoknak, akik most nálunk az autonómia sérelmérői beszélnek, csak azt ajánlom, hogy nézzék meg az öszszes európai államok jogrendszerét. Nem is hivatkozom másra, csak Angliára, amely államot mindig mint az önkormányzat hazáját szokták em legetni. Találhatnak ott még szigorúbb rendelkezéseket is az ön kormányzattal szemben. Azt hiszem, ezekután minden higgadtan gondolkodó embernek be kell látnia, hogy az »autonómia sérelmet olyan esetben, amikor a törvényhozás módosiija az önkormányzati hatáskört, csak felkapott jelszó, amelynek azonban komoly alapja egyáltalában nincs. Lássuk már most a dolog lényegét, vagyis azt, hogy mennyiben alaposak azok az aggodalmak, amelyeket a törvényjavaslattal szemben felhoznak. Kétségtelen, hogy a törvényjavaslat a kormány vagyonfelügyeleti és beavatkozási jogkörét kiszélesíti és több jogot biztosit a kormány részére az önkormányzatokkal szemben, mint amennyit az eddigi törvényes rendelkezések biztosítottak. De miért volt erre szükség ? A pénzügyminiszter ur kijelenti a javaslat indokolásában, hogy nem az önkormányzati közületekkel szemben való bizalom hiánya indította a kormányt a szóbanforgó rendelkezések javaslatbahozására, hanem az a cél, hogy az állami és önkormányzati háztartási igazgatás közötti harmóniát — amelyről fentebb elméleti alapon beszéltem — feltétlenül biztosítani lehessen. Egészen hiábavaló volt a kormánynak és az egész magyar nemzetnek az állami háztartás rendbehozatala végett kifejtett példátlan erőfeszítése akkor, ha nincs rendben az önkormányzati közületek háztartása. Már pedig ez az utóbbi nincs rendben. Az egyes önkormányzati közüLehetetlenné teszik az idegen munkásoknak a Franciaországban való letelepedést Páris, febr. 21. A gazdasági krízis és a francia munkátlanság kérdése a francia közvélemény figyelmét felhívta a munkásbevándorlásnak, a külföldi munkásletelepítéseknek és elfrancíásitásnak még rendezetlen problémájára. A lapok szükségesnek tartják az idegen munkásbeözönlések megakadályozását. Követelik, hogy ezentúl egyetlen idegen munkás se tehesse be a lábát Franciaországba, az illető országban levő francia konzul iráso3 beleegyezése nélkül. Az angolok jegyzékben fenyegetik meg Szo v) et oroszországot London, február 21. A kormány a legutóbbi tanácskozása hir szerint nem vezetett a szovjetkormánnyal való viszony megszakítására, hol ennek a tervnek számos híve volt a miniszterek között. A kormány ugy határozott, hogy Moszkvában ujabb tiltakozást emel az angolellenes propaganda miatt. Alkalmas időben jegyzéket készítenek elő a Moszkvába való elküldésre. Ez a jegyzék erélyes intelmet fog tartalmazni. letek a saját háztartási ügyeiket csakis a saját helyi viszonyaik látószögéből nézik és nem tekintenek egyúttal a nagy egészre, az állam helyzetére. Erre pedig tekintettel kell lenni, mert hiszen az önkormányzati közületek is ugyanabból a forrásból meritgetnek, ahonnan az állam merít, ugyanazokat az adózókat terhelik meg a saját kiadásaik fedezhetése végett, akiket elsősorban az állam terhel meg a saját léte érdekében. Nyilvánvaló tehát, hogy ha nem teremtjük meg a legpontosabb összhangot az állami és az önkormányzati teherkiszabásban, ugy az önkormányzati gazdálkodás felborithatja az egész állami háztartás egyensúlyát. Ezért van szükség a kifogásolt szigorúbb rendelkezésekre s a kormányt akkor érhetné jogos szemrehányás, ha ezeket a rendelkezéseket a törvényhozásnak javaslatba nem hozta volna. Botorság azt hinni, hogy a kormány most már nyaklőcélküli önkényuralmat fog gyakorolni a törvényhatóságok és a községek felett s hogy kénye-kedve szerint fog törölni az önkormányzati költségvetésekből indokolt tételeket vagy pedig, hogy saját tetszése szerint indokolatlan tételeket fog azokba beállítani. Józanul gondolkodó ember ezt, bizonyára nem hiheti. Valószínű, hogy a kormány a részére biztosított joggal csak egészen kivételesen fog élni. Sőt az is lehet, hogy egyáltalában nem is lesz szükség a mélyebb beavatkozásra. Akik pedig attól félnek, hogy egy lelkiismeretlen kormány a részére biztosított törvényes joggal vissza fog élni, azoknak az aggodalma egészen alaptalan. Hiszen a lelkiismeretlen kormány részére nem kell törvényes jogszabály, hogy azzal visszaéljen, azt anélkül is egészen könnyen megteheti, De megnyugtatásul szolgálhat maga az, hogy a törvényjavaslat a szigorúbb rendelkezéseket csak egészen rövid időre tartja hatályban. Ennek a rövid időnek az elteltével — bízvást hiszem és remélem — mindenki be fogja látni, hogy a most felhangzó sok panasz és aggodalom egészen felesleges volt. El fogják ismerni, hogy a törvényjavaslat intézkedései nem csorbították az alkotmányunkat, nem kötötték gúzsba az önkormányzatot, hanem ellenkezőleg üdvösek voltak, mert gazdasági kihatásuk révén hozzájárultak ahhoz, hogy sokat szenvedett hazánk gyorsabb ütemben haladhasson a jobb jövő felé.