Körösvidék, 1927 (8. évfolyam) január-február • 1-47. szám

1927-01-30 / 24. szám

Békéscsaba, 1927. január 30. Ara 8 fillér Vasárnap VIII. évfolyam 24. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60 f (I g g etl e n ái keresztény politikai napilap Falu" Szövetség hivatalos lapja Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN Felelősszerkesztő MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 6 pengő. Egy hóra 2 pengő. Egyes szám ára 8 fillér. Elmegyek (vk) Mélységes meghatottsággal fogom kezembe a tollat, hogy mint a „Körösvidék" főszerkesztője, megírjam utolsó vezércikkemet. Mert ma búcsúzom a Körösvidéktől. Megválók a főszerkesztői hivatástól. Visznek a vágyak, a sok szép reménység csalogatnak a nagy tervek, hívnak uj munkára a szent magyar álmok ... És én megyek azzal az érzéssel, bogy a jó Isten parancsol velem. U küld uj munkamezőre. De bármilyen biztató, ígéretes a jövendő, bármennyire is hajt a férfi karnak munkára vágyása; most a búcsúzás óráiban mégis csak megfog erősen a távozók bús melankóliája. Nem birok előre nézni. Húznak vissza az emlékek. Szüntelenül fülembe mu zsikál a mult. És azzal riaszt, hogy nagyon sokat hagyok itt. Valóban sokat: a gyermekkornak minden drága emlékét; a gyönyörű, poétikus, napsugaras diákéveket; aztán az ifjúkor ezer, visszahozhatatlan szépségét . .. Merész álmok, tiszta boldog órák, fájó csalódások, egy szép régi nóta, gondtalan napok, borús álmát lan éjszakák, dacos megállások, alá zatos, könnyes imádságok, nagy nekilendülések, lázas tevékenység, odaadó munka, jótékooy egyletek izgalmas rendezései, vig, zajos össze jövetelek, bús magányos órák.. . Nagy összevisszaságban kavarognak most emlékemben. És a mult csak tovább duruzsol a távozó fülébe. Beszél a nehéz idők ről, a nagy vérzivatarról, csendes hangokról az Isten házában, nagy éles fájdalmakról, drága baráti szivek kihűléséről, vérehullá-áról... forradalmak megalázások,idegen horda szégyenletes uralmáról, elcsüggedésről, gyötrelemről, kifáradásról... De jön egy uj, bátor, hivő áramlat. És a férfikornak elején nagy erővel ez fcg meg. Uj hit, uj reménység uj munkakedv. Tornyosulnak lelkemben az emlékek. Csupa tettvágy, csupa élniakarás. Ekkor születik meg a „Körösvidék." Menoyi küzdelem! Mennyi meg nem értés I Mennyi gáncs és szidás. Di a munka megy. Mert hit és akarat viszik. Bol dog fejlődés, komoly térhódítás. Az uj hit uj terek felé vezet. Közügyek, küzdelmek, vereségek, diadalok. Uj ifjúság szervezkedik. Művelődési egyesületek, cserkészet. Drága, boldog, ígéretes napok ... Igen, ezek most mind itt vannak. Itt vannak a szivem nyugtalan lüktetésében. És azt mondjak, hogy mindennek most vége. Itt hagyom az emlékeket, drága, öreg szülőket, a jó, megénő eubereket a hiiséges, szerető sziveket, igaz barátokat, ra gaszkodó tanítványokat. .. hogy el merüljek egy nagyváros zavaros forgatagában. Nagy ár az álmokért, a csalóka reményekért! Igen I Igy beszél a mult és gyö tör és vádol a búcsúzás bus óráiban. Da én tudom, bogy a töprengők nem tudnak előrejutni, az ábrándozók, a muít emlékein rágó dók tehetetlenek. Engem pedig már holnap vár az uj munka; holnap már uj feladatok megoldását várják tőlem. Nincsen hát időm merengeni a mult dolgai felett, bármily kedves és vonzó Í3 a távozónak emlékezni a régiekről. Nem is akarok én most már mást, mint bucsuzóul mégegyszer becsületesen belenézni az én kedves olvasóim szemébe, lelkébe, kezet szorítani, számot adni és el köszönni. É^ ugy érzem, hogy bátran nézhetek minden hü olvasóm szemébe. Mert becsüleltel töltöltem be tiszteSzáznyolcvan kommunista tüntető a rendőrség kezén Megkezdték a tüntetők kihallgatását Budapest, január 29. Ma délelőtt kezdték meg a főkapitányságon a tegnap este letartóztatott Vági-párti tüntetők kihallgatását. Tegnap este 7 órától közel éjfélig tartott a tüntetik előállítása. Mintegy 180 embert vett őrizetbe a rendőrség a tegnap esti tüntetéssel kapcsolatban. Ma reggel 8 órakor a rendőrség az egész főváros területén szigorú permanenciába lépett, hogy minden esetleges ujabb tüntetésnek elejét vegye. A kinai csapatok kerülik az angolokkal való összeütközést London, január 29. (Wolff) Sanghaiból jelentik, hogy a kantoni hadsereg taktikai tervét hirtelen megváltoztatta, a nemzeti hadsereg Csekiang tartományt Sanghai tői délre részben már el is hagyta, részben pedig visszavonulóban van. Ha ez a hir megfelel a tényeknek, annyit jelent, hogy a kantoni kormány egyelőre feladta azt a tervét, hogy Sanghaiba vonuljon. Valószínűleg el akarja kerülni az angol csapatokkal való összeütközés kockázatát. Bonyodalmak a szerb kormányválság körül Uj választásokat kell kiirni Belgrád, jan. 29. A kormány lemondása után a király magához kérette a radikális párt és a skupsztina elnökeit. Amig a ki rály tacácskozásokat folytatott a kibontakozásról, addig Belgrádban e Radics párt tartott ülést, amelyen egyhangúlag határozati javaslatot fogadtak el, bogy semmi tekintetben sem értenek egyet Uzonovics miniszterelnökkel, akit az alkotmány meg bontójának tartanak. A király ma délelőttre magához kérette Davidov csot, a demokrata párt vezérét. Mioden jel arra mutat, hogy uj választásokat fognak elrendelni. Párisban félnek a német jobboldali kormánytól Vége a locarnoi franciabarát német politikának Páris, január 29. A jobboldali német kormány megalakulása Párisban óriási idegességet keltett. A jobboldali lapok azt írják, bogy a locarnoi politikának egyszer s mindenkorra vége. Borgulya Pál ünneplése Szarvasi munkatársunk irja: A szarvasi kisgazdák és földmivesek pártköre elnökének és vezérének. Borgulya Pál volt nemzetgyűlési képviselőnek tiszteletére Pál napján nagyszabású pártvacsorát rendezett. Az ünnepi vacsora szónoka dr. Mdzor Elemér volt. Borgulya Pál megköszönve az ünnepeltetést, összetartásra és elvhüségre buzdította a kisgazd dákat. Az ünnepélyen jelen voltak a békésszentendrási ós öcsödi kisgazdák is. A szervasi választókerület kisgazdái ezzel megmutatták, hogy Borgulya Pál iránt hűséggel és szeretettel viseltetnek. Megyebixottsági tagok választása Sxarvason Szarvasi munkatársunk irja: Szarvason f. hó 22 én tartott vármegyei bizottsági tagválasztáson a II. kerületben Machan György kisgazda győzött dr. Robitsek Jenővel szemben. A IV. kerületben pedig Lustyik János kisgazdát választották meg. ••••»••• •••••••• •••••Hl GHICIll •••••••••••• Megyegyülés Gyula, január 29. Békésvármegye törvényhatósági bizottsága rendes februári megyegyülését a jövő hónap közepetáján, vagy második felének első napjaiban tartja meg. met. Az lehet, hogy nem volt elég tudásom, elég éles látásom, elég tiszta kritikám. De az bizonyos, hogy mindig igazat irtam. Az én szivemnek igazságát. Lehet, hogy ez az Igazság sokaknak nem volt kedve szerint való, de én — és ezt most a búcsúzás ünnepélyes órájában, mindenkinek bátran szemébe nézve mondom — soha senki kedvéért meggyőződésem ellen egy sort le nem irtam. És ugy érzem, hogy bátran nézhetek mindenkinek a szemébe, aki lelkében reám bízta az eszmét, a melynek zászlaját a Körösvidékben kibontottuk. Soha a nemzeti és keresztény gondolathoz hűtlen nem voltam. A stílus, módszer, változhatott, de a vezérlő elv mellett mindig kitartottam, azért mindenkor boldogan és félelem nélkül sikraszállottam. Lehet, hogy gyengeségem miatt kisebb eredményt értem el, mint lehetett volna, de — bizony mondom — a zászlót egy percre se soha el nem hagytam. Én ugy érzem, hogy azért sem kell magamnak szemrehányást tennem, hogy a főszerkesztői hatalommal visszaéltem volna. Soha egy sort önérdekből nem irtam. Mindig igyekeztem tárgyilagos lenni, komolyan fogván fel azt a felelősséget, amely tisztemmel járt. A köz érdekeinek szolgálatára vállalkoztam. A közt szolgáltam mindenkor. Lehet, hogy ezek a szavak dicsekvésnek hangzanak. Nem azok. Csak számadás ez a reám bízott munkáról. Szivem szerint való, becsületes számadás. ítéljenek hü olvasóim, vájjon jogom van-e mindezeket leírni. Es ha ugy látják, ugy érzik, hogy most is igazat szóltam, nyújtsák felém gondolatban kezüket. Éa meg hálás szeretettel, tisztelettel fogadom mindegyiket. Hiszen én ugy érzem, bogy mi nem most fogunk először kezet. Sokszor éreztem én az én kis táborom meleg kézszorítását. Ez tette bátorrá, ez sokszorozta meg munkakedvemet. Most is ugy érzem, hogy kezet fogok sokezer olvasómmal. Melegen, szeretettel, atyafiságosan. És ahogy itt van a szivemben az ő szivük melegsége, már nem is fáj ugy a bucsu. Mert már tudom, hogy nem is búcsúzom. Csak a főszerkesztői hivatást hagyom itt, de Írásaimmal el-el jövök ezután i«. Mert nekem mindig jól fog esni az a tudat, hogy itt szeretettel fogadnak, meghallgatnak. Igen, ide járok én ezután is. Nemcsak emlékeket keresni, hanem még inkább erőt gyűjteni az uj küzdelemhez. Friss levegőt szívni, szivjóságot, melegséget gyűjteni, felüdülni idejövök én ezután is az én drága, szivemhez nőtt »Körösvidékem«-hez. Nem is mondok hát szomorodott szívvel hü olvasóimnak bucsut, hanem legyőzve minden melankóliát, derülten igy szorítok kezet minden olvasómmal: a viszontlátásra !