Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) október-december • 220-296. szám

1926-11-17 / 261. szám

4 Körösvidék Békéscsaba, 1926. november 2. jesztésére az országgyűlés mindkét házának tagjait 1927 január 25-ére Budapest fővárosba egybehívom." Amikor a jegyző eddig ér a kézirat felolvasában, a kormánypárt tagjai felállnak és percekig tüntetnek a kormányzó mellett. Ezzel szemben a baloldal, főként a szociáldemokraták kórusban kiáltják : Éljen az általános titkos választójog. Az elnök csak nagynehezen tudja helyreállítani a rendet, mire a jegyző folytatja a kézirat felolvasását: „Most, hogy a nemzetgyűlés működése véglegesen befejeződött, őszinte köszönetet mondok az ország érdekében kifejtett eredményes munkásságáért. Budapest, 1926 november hó 16. Horthy s. k" Az elnök kijelenti ezután, hogy a nemzetgyűlés tudomásul veszi a kéziratot. Tökéletes házhelyrendezés A »Körösvidékc vasárnapi számában megjelent cikkemben köteleztem magamat arra, hogy alkalomadtán a házhelyhez juttatottak legnagyobb kontingensének, a közalkalmazottaknak építkezési lehetőségérő! a már ismertetett legtermészetesebb megoldás mellett lehetségesnek vélt egyéb utak és módok megjelölését is köteleslégemnek ismerem. Nem szabad senkinek véka alatt tartani a gondolatait most, mikor a juttatás kérdése eldűlőfélben van, mert az építkezés kötelezettségének törvényben megállapított ideje a birtokbahelyezés napjától kezdődő öt esztendő, ami beláthatatlanul hosszú idő a cselekvés számára, de éppen olyan gyorsan múlik el a tépelődő semmittevés kényszerű esetén. Már múltkori cikkünkből kitetszik, hogy mulasztásnak bélyegeztük azt a körülményt, hogy a telekhezjnttatást magábanállónak és ilyen formájában lefolytatva befejezett szociális missziónak tekintik kormánykörökben, holott látni kénytelenek, hogy minden anyagi garanciát nyújtó közületeknek (községeknek,városoknak, törvényhatóságoknak) ugyanilyen képességű földbirtoknak, vállalatnak az állami apparátus egész tekintélyére és utánjárására van szüksége, hogy nélkülözhetetlen hiteligényeiket kielégíteni képesek legyenek. Nem tudjuk elhinni, hogy akadjon sorsunk intézői között egyetlen egy is, aki azt gondolná, hogy a közalkalmazottak bármelyikének, a vegetatív élet szükségleteit is csak erősen redukálva juttató legutóbbi tiz esztendő után a puszta életén kivül egyéb átmentett javai is lehessenek. És ha nincsenek ma, mi a garanciája annak, hogy lesznek, mire elmúlik az öt esztendő ? És ha ennek kilátása nincsen, szabad-e a telekhezjuttatás szemfényvesztésnél egyébnek tekinteni ? Megoldja-e a lakáskérdés nagy problémáját és a vele kapcsolatos, minden vonatkozásban nemzetépítő, szociális kérdéseket, hogy öt évig üres telek tulajdonosai leszünk, csak azért, hogy vállalt kötelezettségünk teljesítésére képteleneknek bizonyulván, visszaessünk a bizonytalanságnak abba a gyilkos állapotába, amely a korlátolt munkaképesség, a betegség, a kortörténeti dokumentummá lett öngyilkosság melegágya ? Akiket vezető pozícióba emelt a szabad akaratukból is bizonyos mértékig befolyásolt sors, bizonyára tudatában vannak annak, hogy ilyen és hasonló, nemzeti szempontból mindenekfelett jelentős, kérdésekben az erkölcsi felelősség teljes súlyával reájuk nehezedik. Ezért nem tudjuk elhinni, hogy megfontolás tárgyává ne tették volna ezt és tervüknek, szándékuknak — vagy igy, vagy ugy — pusztán véletlen tolmácsolói lettünk. Mikor azt látjuk, hogy minden társadalmi réteg megtaláljt a maga szószólóját, aki terheinek könnyítéséért harcbaszállni hajlandó, mikor azt látjuk, hogy a pénzügyminiszter erre hatalmas beszédében a számok beszédes sokaságával konkrét igére, tek formájában kőrvonalozza a jövő programját, ugyanakkor a mi sorsunkról és a velünk való tervéről csak annyit tud mondani, hogy a mi kérdésünkben még nem hangzott el az utolsó sző; olyan mérhetetlen csüggedésnek a szülőanyja az ilyen nyilatkozat, amely egy évtizedes szenvedés páriáit a reménytelenség sivatagába taszitja. A kétségbeeséstől csak nevelésünk és történeti multunk szabadit meg, ami eddig is minden bajunkban egyetlen, de nagyértékü erkölcsi alapunk volt. Ezek előrebocsátása után kijelentjük, hogy a közalkalmazotti lakásépítő probléma megoldásának másik lehetőségét költségvetésünk egyre gyarapodó feleslegeiben látjuk. Hasznosabb beruházásra alig for. dithatnák a milliárdok sokaságát, mint tisztviselőházak építésére! A befektetett tőke pedig tisztességes kamataival együtt megtérülne az annuitások fejében visszatartott lakbérekben. Ez a kérés nem szerénytelen, mert miután a közalkalmazottak illetményeik tekintetében a kormány programjában is célul kitűzött békenivó felét sem érték el általánosságban és miután a költségvetés fölöslegei meg sem közelitik a közalkalmazottak illetményeinek összegét, nyilvánvaló, hogy azok •gész terjedelmükben a közalkalmazottak illetményein eszközölt megtakarítás eredménye. Ki vethetné a szemünkre, hogy kölcsön kérjük és becsületesen, kamatostól visszafizetni akarjuk azt, ami egyébként is minket illetne ? ! Ezek a módozatok lebegaek a szemeink előtt és ezek valamelyike kell, hogy programjában legyen soriunk intézőinek. Akár az egyik, akár a másik, nekünk mindegy, mert célhoz vezető. Kizárva egy harmadik sincsen, melynek meglátása a mi természetesen szűkebbre szabott perspektívánkban lehetetlenség. Lennie pedig azért is kell, mert kizártnak tartjuk, hogy a földbirtokreform legfontosabb része, a házhelyjuttatás tekintetében, félmunkát végezzenek. E nélkül pedig bizony csak az volna. Dr. Banner Benedek Borzalmas tűzvész Tokióban huszonhat halottal Tokio, nov. 16. A vasárnapról-hétfőre virradó éjszaka Tokio északi városrészében borzalmas tűzvész pusztított. A szél nagy mértékben elősegítette a tűz terjedését. A hajnali órákban 300 ház állott lángokban. Az anyagi kár több millió yen. A romok alól tegnap estig 26 holttestet húztak elő. November 19-én és 20-án sorsolják ki a házhelyeket Felhívás a még el nem Dr. Szabó István járásbiró, a békéscsabai föld- és házhelyrendezéssel megbízott biró az alábbi értesítést adta ki: A még el nem helyezett érdemeseknek talált földigénylő hadirokkantakat, hadiözvegyeket és hadiárvákat, nemkülömben mindazokat, akik a kamuti ingatlanról lesznek a kondorosi birtokra áthelyezve, valamint a pótlólag jelentkezett, a tegnapi érdemességi tárgyaláson érdemeseknek talált földigénylő hadirokkantakat, hadiözvegyeket és hadiárvákat értesítem, hogy a kondorosi határban levő Réthy—Láng-féle ingatlonok birtokbaadását a végrehajtási szerv főmérnöke /. hó 18-án délelőtt 8 órakor a helyszínen fogja eszközölni. Figyelmeztetem tehát az érdekelteket, hogy ezen birtokbaadáson különbeni mellőzés terhével pontosan jelenjenek meg. A házhelyigénylőket pedig tájékoztatás végett már most értesítem, hogy a házhelyek kisorsolása a végrehelyezett földigénylőkhöz hajtási szerv által kiküldött Földes főfelügyelő ur közbenjöttével /. hó 19. és 20. napjain fog megtörténni. Békéscsaba, 1926 november 16. Dr. Szabó István közp. kir. járásbiró a tárgyaló bizottság vezetője. A békési választókerület állásfoglalása Békés és mezőberény egyhangnan Moldoványi főbirót óhajtja jelölni (A „Körösvidék" békési szerkesztőségétől) A politikai arénában nemsokára elkezdődik a gladiátori küzdelem. Az előkészületek egész lendülettel megindultak. A porondot már gereblyézik : küldöttségek mennek, jelöltek jönnek, a helyi korifeusok fejüket összedugva tanácskoznak; kaszinói megbeszélés, pártértekezlet, bizottsági ülés egyik a másikat éri. A nagy nekikészülés indokolt is: sohasem volt még olyan fontos, hogy kit választunk képviselőnek. A konszolidáció útjára tért Csonkamagyarországnak magához méltó parlamentre van szüksége, amely betölti hivatását azoknak a súlyos feladatoknak megoldásában, amelyeket a közeljövő fog eléje állítani. Az előttünk álló választás tehát súlyos probléma és sulyo3 lelkiismereti kérdés minden magyar előtt, aki hazája sorsát szivén viseli. Ez a súlyos probléma kétszeresen nehezedik a békési kerület választóira. Békés nemrég tért rá a reális politika útjára. Talán megunta az örökös ellenzékiség keserű kenyerét, talán be is látta, hogy Magyarország mai helyzetében csak egy ut van nemcsak az ország, de Békés község jobb jövője felé is : oda állni amellé a programm mellé, amelyet gróf Bethlen István képvisel. Ennek a belátásnak kifejezést is adott nemrég azzal, hogy Bethlen István grófot Békés képviselőtestülete egyhangúan díszpolgárává választotta. Nagy szó, a lelkek jobbrafordulásának hatalmas megnyilatkozása volt ez Békésen, amely a parlamenti kormányrendszer fennállása óta mindig ellenzéki képviselőt küldött az ország házába. És ennek a belátásnak eredménye az is, hogy ma Békés választóinak 80 százaléka az egységespárti programmot vallja magáénak. A két nap óta folyó megbeszélések és értekezletek mind egyöntetűen az egységospárti programm mellett foglaltak állást és egyhangúan Moldoványi János főszolgabíró jelöltségében állapodtak meg. Soha szerencsésebb választás, mint ez. Moldoványi szeretetreméltó egyénisége, intellektuális és etikai súlya, a közigazgatás egész széles területére kiterjedő nagy szaktudása, szónoki képessége: mind hivatottá teszik őt arra, hogy városát képviselje a parlamentben, melynek bizonyára kiváló és neves tagja lenne. Kiváló egyéni tulajdonságai szerezték meg neki azt a közszeretetet, amely most ilyen impozáns módon nyilvánult meg iránta. S hogy ezt a közszeretetet osztatlanul birja járása egész területén, jele az, hogy Mezőberény is őt jelölte egyhangúan. Az egységespárt zászlaja tehát a legjobb kezekben volna, mely biztosan vinné azt győzelemre, ha — vállalná a jelöltséget. Ámde Moldoványi, amilyen meghatva állt a szeretetteljes közbizalom e megnyilatkozása előtt, olyan határozottan el is hárította azt magától, súlyos, elháríthatatlan okokra hivatkozva. Az egységespárt, bár még mindig reménykedve, hogy e súlyos akadályokat végre is sikerül elhárítani, fájdalommal vette tudomásul Moldoványi válaszát és elhatározta, hogy küldöttséget meneszt az egységespárt vezetőségéhez és tőle kér jelöltet, olyat, aki itt a küzdelmet győztesen fogja megvívni. Szőrmebundát, boát a legolcsóbban Pongráez szűcsnél uehet. Urszinyi Dezsőné-u. 15. sz.