Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) október-december • 220-296. szám

1926-11-17 / 261. szám

4 Körösvidék Békéscsaba, 1926. november 2. jesztésére az országgyűlés mindkét házának tagjait 1927 január 25-ére Budapest fővárosba egybehívom." Amikor a jegyző eddig ér a kéz­irat felolvasában, a kormánypárt tagjai felállnak és percekig tüntetnek a kormányzó mellett. Ezzel szemben a baloldal, főként a szociáldemokra­ták kórusban kiáltják : Éljen az ál­talános titkos választójog. Az elnök csak nagynehezen tudja helyreállítani a rendet, mire a jegyző folytatja a kézirat felolvasását: „Most, hogy a nemzetgyűlés műkö­dése véglegesen befejeződött, őszinte köszönetet mondok az ország érde­kében kifejtett eredményes munkás­ságáért. Budapest, 1926 november hó 16. Horthy s. k" Az elnök kijelenti ezután, hogy a nemzetgyűlés tudomásul veszi a kéziratot. Tökéletes házhelyrendezés A »Körösvidékc vasárnapi számá­ban megjelent cikkemben köteleztem magamat arra, hogy alkalomadtán a házhelyhez juttatottak legnagyobb kon­tingensének, a közalkalmazottaknak építkezési lehetőségérő! a már ismer­tetett legtermészetesebb megoldás mellett lehetségesnek vélt egyéb utak és módok megjelölését is köteleslé­gemnek ismerem. Nem szabad senki­nek véka alatt tartani a gondolatait most, mikor a juttatás kérdése el­dűlőfélben van, mert az építkezés kötelezettségének törvényben meg­állapított ideje a birtokbahelyezés napjától kezdődő öt esztendő, ami beláthatatlanul hosszú idő a cselek­vés számára, de éppen olyan gyor­san múlik el a tépelődő semmittevés kényszerű esetén. Már múltkori cikkünkből kitetszik, hogy mulasztásnak bélyegeztük azt a körülményt, hogy a telekhezjntta­tást magábanállónak és ilyen formá­jában lefolytatva befejezett szociális missziónak tekintik kormánykörök­ben, holott látni kénytelenek, hogy minden anyagi garanciát nyújtó kö­zületeknek (községeknek,városoknak, törvényhatóságoknak) ugyanilyen ké­pességű földbirtoknak, vállalatnak az állami apparátus egész tekintélyére és utánjárására van szüksége, hogy nélkülözhetetlen hiteligényeiket kielé­gíteni képesek legyenek. Nem tudjuk elhinni, hogy akadjon sorsunk inté­zői között egyetlen egy is, aki azt gondolná, hogy a közalkalmazottak bármelyikének, a vegetatív élet szük­ségleteit is csak erősen redukálva juttató legutóbbi tiz esztendő után a puszta életén kivül egyéb átmentett javai is lehessenek. És ha nincsenek ma, mi a garanciája annak, hogy lesznek, mire elmúlik az öt esztendő ? És ha ennek kilátása nincsen, sza­bad-e a telekhezjuttatás szemfény­vesztésnél egyébnek tekinteni ? Meg­oldja-e a lakáskérdés nagy problé­máját és a vele kapcsolatos, minden vonatkozásban nemzetépítő, szociális kérdéseket, hogy öt évig üres telek tulajdonosai leszünk, csak azért, hogy vállalt kötelezettségünk teljesí­tésére képteleneknek bizonyulván, visszaessünk a bizonytalanságnak abba a gyilkos állapotába, amely a korlátolt munkaképesség, a betegség, a kortörténeti dokumentummá lett öngyilkosság melegágya ? Akiket vezető pozícióba emelt a szabad akaratukból is bizonyos mér­tékig befolyásolt sors, bizonyára tu­datában vannak annak, hogy ilyen és hasonló, nemzeti szempontból mindenekfelett jelentős, kérdésekben az erkölcsi felelősség teljes súlyával reájuk nehezedik. Ezért nem tudjuk elhinni, hogy megfontolás tárgyává ne tették volna ezt és tervüknek, szándékuknak — vagy igy, vagy ugy — pusztán véletlen tolmácsolói let­tünk. Mikor azt látjuk, hogy minden társadalmi réteg megtaláljt a maga szószólóját, aki terheinek könnyíté­séért harcbaszállni hajlandó, mikor azt látjuk, hogy a pénzügyminiszter erre hatalmas beszédében a számok beszédes sokaságával konkrét igére, tek formájában kőrvonalozza a jövő programját, ugyanakkor a mi sor­sunkról és a velünk való tervéről csak annyit tud mondani, hogy a mi kérdésünkben még nem hangzott el az utolsó sző; olyan mérhetetlen csüggedésnek a szülőanyja az ilyen nyilatkozat, amely egy évtizedes szenvedés páriáit a reménytelenség sivatagába taszitja. A kétségbeesés­től csak nevelésünk és történeti mul­tunk szabadit meg, ami eddig is minden bajunkban egyetlen, de nagy­értékü erkölcsi alapunk volt. Ezek előrebocsátása után kijelent­jük, hogy a közalkalmazotti lakás­építő probléma megoldásának másik lehetőségét költségvetésünk egyre gyarapodó feleslegeiben látjuk. Hasznosabb beruházásra alig for. dithatnák a milliárdok sokaságát, mint tisztviselőházak építésére! A befektetett tőke pedig tisztességes kamataival együtt megtérülne az annuitások fejében visszatartott lakbérekben. Ez a kérés nem sze­rénytelen, mert miután a közalkal­mazottak illetményeik tekintetében a kormány programjában is célul ki­tűzött békenivó felét sem érték el általánosságban és miután a költség­vetés fölöslegei meg sem közelitik a közalkalmazottak illetményeinek összegét, nyilvánvaló, hogy azok •gész terjedelmükben a közalkalma­zottak illetményein eszközölt meg­takarítás eredménye. Ki vethetné a szemünkre, hogy kölcsön kérjük és becsületesen, ka­matostól visszafizetni akarjuk azt, ami egyébként is minket illetne ? ! Ezek a módozatok lebegaek a szemeink előtt és ezek valamelyike kell, hogy programjában legyen sor­iunk intézőinek. Akár az egyik, akár a másik, nekünk mindegy, mert cél­hoz vezető. Kizárva egy harmadik sincsen, melynek meglátása a mi természe­tesen szűkebbre szabott perspektí­vánkban lehetetlenség. Lennie pedig azért is kell, mert kizártnak tartjuk, hogy a földbirtokreform legfontosabb része, a házhelyjuttatás tekintetében, félmunkát végezzenek. E nélkül pedig bizony csak az volna. Dr. Banner Benedek Borzalmas tűzvész Tokióban huszonhat halottal Tokio, nov. 16. A vasárnapról-hétfőre virradó éjszaka Tokio északi városrészében borzalmas tűzvész pusztított. A szél nagy mértékben elősegítette a tűz terjedését. A hajnali órákban 300 ház állott lángokban. Az anyagi kár több millió yen. A romok alól tegnap estig 26 holttestet húztak elő. November 19-én és 20-án sorsolják ki a házhelyeket Felhívás a még el nem Dr. Szabó István járásbiró, a bé­késcsabai föld- és házhelyrendezéssel megbízott biró az alábbi értesítést adta ki: A még el nem helyezett érdeme­seknek talált földigénylő hadirokkan­takat, hadiözvegyeket és hadiárvákat, nemkülömben mindazokat, akik a kamuti ingatlanról lesznek a kon­dorosi birtokra áthelyezve, valamint a pótlólag jelentkezett, a tegnapi ér­demességi tárgyaláson érdemeseknek talált földigénylő hadirokkantakat, hadiözvegyeket és hadiárvákat érte­sítem, hogy a kondorosi határban levő Réthy—Láng-féle ingatlonok birtokbaadását a végrehajtási szerv főmérnöke /. hó 18-án délelőtt 8 órakor a helyszínen fogja eszközölni. Figyelmeztetem tehát az érdekelteket, hogy ezen birtokbaadáson különbeni mellőzés terhével pontosan jelenje­nek meg. A házhelyigénylőket pedig tájékoz­tatás végett már most értesítem, hogy a házhelyek kisorsolása a végre­helyezett földigénylőkhöz hajtási szerv által kiküldött Földes főfelügyelő ur közbenjöttével /. hó 19. és 20. napjain fog megtörténni. Békéscsaba, 1926 november 16. Dr. Szabó István közp. kir. járásbiró a tárgyaló bizottság vezetője. A békési választókerület állásfoglalása Békés és mezőberény egyhangnan Moldoványi főbirót óhajtja jelölni (A „Körösvidék" békési szerkesztőségétől) A politikai arénában nemsokára elkezdődik a gladiátori küzdelem. Az előkészületek egész lendülettel meg­indultak. A porondot már gereb­lyézik : küldöttségek mennek, jelöltek jönnek, a helyi korifeusok fejüket összedugva tanácskoznak; kaszinói megbeszélés, pártértekezlet, bizottsági ülés egyik a másikat éri. A nagy nekikészülés indokolt is: sohasem volt még olyan fontos, hogy kit vá­lasztunk képviselőnek. A konszoli­dáció útjára tért Csonkamagyaror­szágnak magához méltó parlamentre van szüksége, amely betölti hivatá­sát azoknak a súlyos feladatoknak megoldásában, amelyeket a közel­jövő fog eléje állítani. Az előttünk álló választás tehát súlyos probléma és sulyo3 lelkiismereti kérdés minden magyar előtt, aki hazája sorsát szivén viseli. Ez a súlyos probléma kétszeresen nehezedik a békési kerület válasz­tóira. Békés nemrég tért rá a reális politika útjára. Talán megunta az örökös ellenzékiség keserű kenyerét, talán be is látta, hogy Magyaror­szág mai helyzetében csak egy ut van nemcsak az ország, de Békés község jobb jövője felé is : oda állni amellé a programm mellé, amelyet gróf Bethlen István képvisel. Ennek a belátásnak kifejezést is adott nem­rég azzal, hogy Bethlen István grófot Békés képviselőtestülete egyhangúan díszpolgárává választotta. Nagy szó, a lelkek jobbrafordulásának hatalmas megnyilatkozása volt ez Békésen, amely a parlamenti kormányrendszer fennállása óta mindig ellenzéki kép­viselőt küldött az ország házába. És ennek a belátásnak eredménye az is, hogy ma Békés választóinak 80 százaléka az egységespárti program­mot vallja magáénak. A két nap óta folyó megbeszélé­sek és értekezletek mind egyöntetűen az egységospárti programm mellett foglaltak állást és egyhangúan Mol­doványi János főszolgabíró jelölt­ségében állapodtak meg. Soha szerencsésebb választás, mint ez. Moldoványi szeretetreméltó egyé­nisége, intellektuális és etikai súlya, a közigazgatás egész széles terüle­tére kiterjedő nagy szaktudása, szó­noki képessége: mind hivatottá teszik őt arra, hogy városát képviselje a parlamentben, melynek bizonyára kiváló és neves tagja lenne. Kiváló egyéni tulajdonságai szerezték meg neki azt a közszeretetet, amely most ilyen impozáns módon nyilvánult meg iránta. S hogy ezt a közszere­tetet osztatlanul birja járása egész területén, jele az, hogy Mezőberény is őt jelölte egyhangúan. Az egységespárt zászlaja tehát a legjobb kezekben volna, mely bizto­san vinné azt győzelemre, ha — vállalná a jelöltséget. Ámde Moldo­ványi, amilyen meghatva állt a sze­retetteljes közbizalom e megnyilat­kozása előtt, olyan határozottan el is hárította azt magától, súlyos, el­háríthatatlan okokra hivatkozva. Az egységespárt, bár még mindig reménykedve, hogy e súlyos akadá­lyokat végre is sikerül elhárítani, fájdalommal vette tudomásul Moldo­ványi válaszát és elhatározta, hogy küldöttséget meneszt az egységespárt vezetőségéhez és tőle kér jelöltet, olyat, aki itt a küzdelmet győztesen fogja megvívni. Szőrmebundát, boát a legolcsóbban Pongráez szűcs­nél uehet. Urszinyi Dezsőné-u. 15. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents