Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) július-szeptember • 146-219. szám
1926-07-20 / 162. szám
} íörósvidéTc Békéscsaba, 1926 julius 20. Körősvidék Békésmegyei Keresztény Nyomda és Lapkiadó Rt. BékéscsaH* U Szent István-tér 18 szám alatti I Könyvnyomdájában készülnek a minden fénynek megfelelő üzleti, kereskedelmi, gazdasági nyomhtványok, báli és esküvői meghívók, stb. Könyvkötészetében a legizlésesebb kivitelben készülnek üzletikönyvek, tankönyvek és diszkötések. > I Könyvkereskedésében szerezheti be legelőnyösebben tankönyv, Írószer, könyv és zenemű szükségletét. I Napilapja a környék legelterjedtebb, legjobban informált újságja, s a benne feladott hirdetései biztos sikerrel járnak. földeken, minket azonban nem akartak korán reggel -ben megnyugodva baktattunk a néf> v» tí K között árkon' f>- keresztül az ültetvények fel* A 3~ 4 méter m ag as labirintusában itt-ot+ e$ és z falvacskákra bukkanok azonban ^rendűek voltak a mi cigánysorana illók mind csendeunk szurtos négermajszoltak és ugy y kutyáik, ikor kísérőink egy il, teritett asztallal, ház küszöbét, de s, néhány fatuskó imitiv tűzhely volt szekötözött falairól ső az elmúlt esős épázta a szél. te, bár nem éppen írtelmét nem leheg némi kis kétséazt is csakhamar i, nehéz kapákkal, y irányába, azután 'égén. Előttünk is, i emberek hosszú :s gyomot egy elokrai közül, inkcsapkodott és 'ába fogott öszgelét! lagyarosan mellbe;g estében vastag éleset füttyentett, lt szőrrel, szörnyű 47 vad morgással. A néger egyenesen nekünk uszította őket és jó, hogy az ösvény szélén egy magas, simatörzsü pálma volt, amelyre hirtelenében felkúszhattunk, mert alighanem pórul jártunk volna. így is fogukat csattogtatva, dühös ugatással ugráltak felénk, de persze nem érhettek el. Amikor a világháborúból hazajöttem, azt hittem, hogy akármit érek meg, nem kerülhetek többé olyan nehéz helyzetbe, amilyent már át ne éltem volna. És ime, máris benne voltam nyakig egy olyan szituációban, amelyből semerre sem láttam kivezető utat. Ott lógtam a levegőben egy karcsú pálmatörzsön, mintegy hat-hét méternyire a földtől, mig alattam Sándor kuporgott, térdeivel is, kezével is kétségbeesetten szorongatta a fát, miközben gondosan szemmeltartotta a kutyáknak nadrágja legjobban feszülő része felé irányított sürü ugrásait. Toldi Miklós jutott eszembe a toportyánnal, amelyet acélmarokkal ragodott torkon. Soha nem irigyeltem ugy erejét és ügyességét, mint ezekben a szorongatott percekben. Milyen nagyszerű fordulat lett volna leugrani, egyik kutyát agyonverni a másikkal, azután fejen ütni azt a pimasz feketét, aki a Sándor által utalványozott hatásos mellbeütéstől még egyre jobban feldühödve uszította ránk a kutyákat. A fenevadak háromméteres ugrásaitól egyelőre biztonságban érezhettük magunkat, de mi lesz, ha kezünk, lábunk kimerül a görcsös kapaszkodásban ? Messzi körzetben megállt már a munka és asszonyok, férfiak kapájukra dőlve bámulták a nem mindennapi jelenetet, amikor hahotázva érkezett a helyszínre a szélesvállu ispán. Füttyel és ostorral lecsendesítette, elzavarta a kutyákat, majd intett nekünk, hogy jöjjünk le. Ugy csusztunk lefelé, mint valamikor a gimnáziumban a tornaterem póznáiról. Elégtételt követeltünk sürü magyaros szitkozódást keverve a portugál szavak közé, amelyeket nem tartottunk elég erőseknek jogos felháborodásunk kifejezésére. — Ez pimasz eljárás! Hol van Vándori, hol vannak a ruháink, pénzünk, írásaink! Sándor folyton Ágnest követelte, amig kiáltozásainkat megunva hátralépett az ispán és orrunk alatt megcsattogtatta szíjból font ostorát, majd végigsuhogtatott vele a körénk sereglett munkások hátán, akik egymáson keresztül bukdácsolva rohantak
