Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) július-szeptember • 146-219. szám

1926-07-18 / 161. szám

2 KörösvitléJe Békéscsaba , 1926. julius 20. Elszakította a töltést az árvíz Budapest, jul. 17. A MÁV igaz­gatóságától vett értesülés szerint a jugoszláv államvasutakon a Dálya— zombori vonalon töltés átszakadás miatt a személy- és áruforgalom szünetel. Hősök emléke Szentetornyán A „Körösvidék" munkatársa irja: Augusztus hó 22-én leplezik le a hősök emléktábláját. Szentetornya község emléktáblán örökiti meg a világháborúban hősi halált halt fiai­nak emlékét. A leleplezési ünnepélyre lejön a magyar honvédejt dicsőséges vezére, szerető atyja : József főher­ceg is. Az ünnepély sorrendje teljes részletességgel össze van már ál­lítva. Augusztus hó 22-én délelőtt Pusz­taföldváron avatják fel a hősök em­léktábláját, délután 2 órakor Szente­tornyán lesz a szépnek, magasztos­nak Ígérkező leleplezési ünnepély. Az ünnepély sikerének biztosítása érdekében már most serényen buz­gólkodik, fárad Ulmer Tibor, a köz­ség közsze retetnek örvendő agilis birója. Modern felszerelés kell a békéscsabai tűzoltóságnak Pótolni kell a hiányokat — A lakosság érdeke a tűzoltóság fejlesztése — Lehoczky tűzoltóparancsnok nyilatkozata Lehoczky László Békéscsaba vá­ros tűzoltóparancsnoka, akit egy hó­nappal ezelőtt választott meg erre a fontos tisztségre a képviselőtestület, azonnal elfoglalta állását és azóta szakadatlanul dolgozik azon, hogy a kissé elhanyagolt békéscsabai tűzol­tóságot a lehetőség szerint a meg­felelő nívóra emelje. Felkereste munkatársunk Lehoczky tűzoltóparancsnokot, hogy megkér­dezze eddigi munkájának eredmé­nyeiről és jövőbeni terveiről. Mun­kától nyakig elfoglalva találta mun­katársunk a tűzoltó parancsnokot, aki azonban a legkészségesebben az alábbiakban adott választ a hozzá­intézett kérdésekre : — Még csak 1 hónapja vagyok Csabán s alig volt időm, hogy jól körülnézzek a városban, mert hiszen első dolog az őrséget ugy megszer­vezni, hogy az megfelelő legyen — kis egységben is hatásosan tudjon dolgozni, másodsorban a meglevő szereket rendbehozni, a mi nem jó, kijavítani, végül a hiányzókat pótolni. Ezt igy elmondani könnyű, ámde a gyakorlati életben keresztülvinni sok­szor csak hónapok múlva sikerül. Azonban megfogtuk a dolog végét s ma már az őrség rendben van, lét­száma bár még a régi, mégis töb­ben vannak egyszerre szolgálatban, mert az eddigi 24 óra szolgálat he­lyett 48 órai lépett életbe és igy egy napon 10 főnyi őrség teljesít szolgálatot, akik minden percben készen állnak a vonulásra. Szereink is rendben vannak, igaz, hogy pót­lásra is van szükség, mégpedig ugy a szerekben, mint egyéni felszerelés­ben, de már ezen is tul vagyunk, amennyiben a tanács asztalán fek­szik a pótlandó szerek jegyzéke s ahogy remélem, meg fogják érteni s tudatában vannak annak, hogy azokra a dolgokra szükségünk van sürgősen s bizom abban, hogy ké­sedelem nélkül meg is adják, illetve engedélyezni fogják az illetékesek. Mindenesetre azonban megjegyzem s én várom, hogy az előbb emiitett pótlás csak apróbb s kiegészítő része akar lenni a mostani felszerelésnek, ezzel azonban még tulajdonképpen nem vagyunk azon az uton, amelye­ken a többi városok tűzoltósága van, t. i. még nem vagyunk modernek. A mai modern kor tűzoltósága a motorikus erőt fogta szolgálatába. Erre akarok én is rátérni a lehető legrövidebb idő alatt. Ma már megvan a két öntözőautó, amelyek egyen­ként 35 hektoliter vizet hozhatnak az esetleges tűzhöz, tehát még egyéb vízszállítókkal (lajt, kut, stb.) 100 hektoliter vízre lehet számítani. Ámde itt jön a nehezebb kérdés: az utak. A gyors vonulás előfeltétele minden jó tűzoltóságnak. Mi is azon igyek­szünk, hogy minél gyorsabban ott legyünk a veszedelem színhelyén, hogy a bajt elháríthassuk. Erre csak a motorikus erő jó. Városunk nagy kiterjedésű, jó karban tartott köve­zett utak szelik át, ahol autóval bármikor lehet járni. Lovas szer lassúbb, vele kerülni alig szabad, mert különben elkésünk, ámde az autóval a kerülő legfeljebb 2—3 perc differenciát adhat s ha nem is tud a rossz ut vagy sár miatt pont a tűzhöz vonulni, motorikus fecs­kendőjének ereje el fogja nyomni a locsolóautóból szívott vizet s erős sugárral alkothatunk. Ahol pedig kisebb tűzről van szó, ott a kézi, illetve hordozható motorfecskendővel fogunk operálni. összegezve tehát a jövő terveimet, az őszi költségvetésbe szeretnék be­állittatni egy erős, de könnyű autó­fecskendőt és egy kis hordozható kézi motorfecskendőt, továbbá a lét­számot 26 főre emelni a mostani 18 helyett, amiből Erzsébethelyen 2 tűz­oltó teljesít tÜ2Őri szolgálatot s igy az itteni tényleges létszám 16. Sze­retném a laktanya kérdést dűlőre vinni, mert iit a tűzoltóság izolálva, elzárva van, pedig ez nem helyes. A város közepe kb. a gyalogsági laktanya melletti tér, onnan azután 2—3 perc alatt a tűz színhelyére lehet jutni. Akkor megszűnne az er­zsébethelyi figyelőőrség is s helyette tűzjelzőket állítanánk fel a város több pontján s igy a gyors beavat­kozásra az ut meg volna. Természetesen számoltam azzal is, hogy mindent egyszerre nem le­het, ámde előttem intő példák van­nak : Gyöngyös, Szekszárd, Sátor­aljaújhely stb., stb., ahol, merem mondani, inkább megvettek volna mindent, ha tudták volna a jövőt, ami rettenetes katasztrófával taní­totta meg őket, hogy késlekedni nem szabad az óvatos előregondolással sem. Ki tudja, mit hoz a jövő ? És vájjon akkor, ha egy nagy veszede­lem hárittatott el, nem fizetődött-e vissza az úgynevezett „sokba kerül" szerek ára ? Ugyebár igen. Az or­vosság ára sohase sok vagy nagy, ha életet ment. A tűzoltóság is ilyen s még többet tesz, mert az élet mel­lett a vagyonmegmentés szolgálatába is áll. Kicsi ország vagyunk, nem­zeti vagyonunk is kicsi, védenünk kell tehát, hogy az megszaporodva polgárainak jólétet biztosítson és erőt adjon annak a fojtogató gyürü nyo­másának ellensúlyozására, ami ben­nünket, Csonkamagyarországot kö­rülvesz. Nem egyéni, sem városi ér­dek tehát a tűzoltóság ügye, hanem nemzeti érdek. Szeretném, ha meg­értenék szavaimat, hogy nem az vezet, hogy mondhassam, hogy Csa­bán már van autó, hanem hogy a város polgárainak élet- és vagyon­biztonságát — s vele az országét — akarom emelni. Lehoczky tűzoltóparancsnok fenti határozott és szakszerű programját remélhetőleg épp oly komolysággal fogadják az illetékesek, mint amilyen komolysággal látja el hivatását a köz érdekében ő maga. (n. d.) Nem tudnak megegyezni az ellenzéki pártok Budapest, julius 17. Csütörtökön alakulna meg véglegesen a liberális ellenzéki párt. Pakots József kijelen­tette, hogy a demokraták nem haj­landók feloszlatni szervezeteiket, amint azt egyes ellenzéki képviselők kívánják. TANÁCSÜLÉS A f. évi julius hó 16-áa tartott tanácsülésen a következő ügyeket intézték el: Iparigazolványt kaptak : Dóró Ko­vács Ferenc kárpitos, Molnár Sándor gabonakereskedő fiók, Kállai Jánosné óra- és ékszerkereskedő, Haász Lidia rőföskereskedő iparra. Vasárnapi nyitvatartási engedélyt kapott Kolcza Miklós és Szász Mi­hályné. Telepengedélyt kaptak: Békés­csabai Első Gőztéglagyár Részvény­társaság és Havran Pál. Elutasította Sorbán Gyula tartóz­kodási engedély iránti kérelmét. A f. év második negyedéről szer­kesztett népmozgalmi kimutatást tu­domásul vette a tanács. Ugyancsak tudomásul vette Oláh István forgal­mi ellenőr lemondását s helyébe Sajben Pál volt forgalmi ellenőrt al­kalmazta újból a tanács. Épitési engedélyt kaptak : Erdősi István, Vincze József, Kokavecz György, Fedorsó András és Such András. Telekeldarabolási engedélyt ka­pott : Hrabovszky Mihály, Kesjár János és Poberaj János. A Gyulán tartott kerületi tűzoltó tanfolyamról: „A bihari tűzoltó gene­rális" (Bojtor István, Bíharvármegye tüzrendészeti felügyelője.) A Gyulán tartott kerületi tüzoltótanfolyamról: „Dolfi tűzben" (Schuckinger Aladár Nagyszénás.) VÁNCZA KRÉMPOR INDCN JOQ9 rüszEPüzLt-racN KOSTOLvm MEG! •-e sZEMÉnrrs CSOMAG 4,500 K. 9 KJTŰNÖ ÍZBEN.

Next

/
Thumbnails
Contents