Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) július-szeptember • 146-219. szám

1926-07-15 / 158. szám

2 KörösvitléJe Békéscsaba , 1926. julius 2 0. Elsült a revolver Budapest, julius 14. Ma reggel Gáspár Jácint pénzügyminisztériumi segédtiszt Tölgyfa-utcai lakásáról hivatalba készülődött. Mielőtt elin­dult volna, kitette zsebéből revolve­rét, melyet felesége vett kezébe. Gáspár ki akarta kapni felesége ke­zéből a fegyvert, amely elsült és a golyó az asszony mellébe fúródott. A mentők életveszélyes állapotban szállították kórházba az asszonyt. A vizsgálat megindult. Megnémult az ijedtségtől egy leány Egy napig néma volt, azntán vissza­nyerte beszélőképességét Kecskemétről jelentik: A Kisfái 188. sz. tanya udvarán tegnap dél­után 6 órakor a nagy viharban tör­tént az alábbi eset, amely bizonyára őszinte részvétet fog kelteni minden­kiben, szenvedő hőse, Turi Mag­dolna 21 éves leány iránt, hogy aztán örömre változzék a részvét es szánalom. Tegnap este felé annyira fokozó­dott a vihar, hogy a fent említett tanyában dolgozó 10 —12 leány és férfi kénytelen volt félbeszakítani a munkát és megálltak a tanya mellett közvetlenül a kacsausztatásra szol­gáló kis tó partján. Egyszerre csak közvetlen mellettük a tóba csapott a viilám. Amint az ijedtségtől kissé maguk­hoz tértek, bementek a tanyába, hogy megvárják a vihar elültét. A tanyától 40 méter távolságra azon­ban ismét lecsapott a villám ÉS utána ujabb rémülettel látták, hogy Turi Magdolna eszméletlenül fekszik a földön. Bevitték a szobába és élesztgetni kezdték. A halotthalvány Turi Mag­dolna lassanként magához tért, de környezetének ujabb megdöbbené­sére bármint erőlködött is, nem tu­dott szólni. Megnémult a villámcsa­pás okozta rémülettől. Ma reggel kocsira tették és be­szállították a kecskeméti városi kór­házba, ahol ápolás alá vették. Be­tegtársai szerint egy izben nagy erőlködéssel meg akart szólalui, de csak érthetetlen hangok törtek eiő a szájából. Délben pedig váratlanul megszó­lalt a leány. Az orvosi vélemény szerint na­gyon szereecsés a fordulat, amely Turi Magda sorsában beállott, mert nem egy példa volt mar rá, hogy a nagy ijedtségtől örökre megnémult az áldozat. • ••••••• IMI •••••••••••••••• «IM«IM Pillanatfelvétel „Szalmaszál a vízbe', a vizbe', a vízbe, Engem rendőr visz be .. Forró juliusi délután . . . Az izzó napsugár szinte felforralja a Kőrös­csatorna sekély vizét, amelyben pe­dig százával lubickolnak a fürdő­vendégek ott a békési zsiliptől ki­felé alig 100-200 lépésnyire. Fiúcs­kák kötővel, leánykák ingecskében, gyárilányok divatos fürdő kosztü­mökben, amelyek elázva csintala­nul láttatják a test ívelő vonalait. És persze miért volna ez, ha fér­fiak nem volnának a láthatáron! A fürdőtrikók, a kis úszónadrágok és a hosszú és rövid alsónadrágok pazar tarkaságának diszében ille­getik magukat itt a férfínem barna­izmu képviselői is. Sőt . . . Még más egyéb toalett-változatok is vannak. Pedig a viz annyira se­kély, hogy a fürdővendégeknek legfeljebb térdig, vagy azon jóval alul szennyezi be a lábát. A szó szoros értelmében szennyezi, hi­szen valósággal fekete attól a sok possadt iszaptól, sártól, amit fene­kéről felkavartak. De hallga! . , . Rendőr jön a parton. Szeme — mint a portyázó sasé — végigszalad a hancúrozó tarka seregen. Éppen mellettem áll meg. Rákiált egy atyafira. — Hé, maga! Jöjjön csak ki a vizből! Az atyafi ki is jön, de érzi, hogy most már éppen nincs kint a viz­ből. — Mi a neve ? — B. Mihály. — Öltözzön fel gyorsan és jöjjön velem ! — De kérem szépen én soha­sem szoktam itt fürdeni, csak most voltam itt először és most is ráfi­zetek. Erre jöttem munkából . . . nagyon melegem volt ... és nincs nekem fürdőruhám . . . — Miért nem hagyta magán a . .. — Vasárnap vettem fel tisztán és nem akartam ebben a pocso­lyában összepiszkolni. — Akkor ment volna arra mesz­sze, lejjebb, ahol nem látja az ör­dög se. Most előállítom közbotrány­okozásért. Tanuljon rendet! Úgyis elég rosszak a közerkölcsök ! . . . Jöjjön, jöjjön! — Hát a muziba' meg miket ját­szanak ! — dünnyögi a hivott ven­dég, miközben kabátját hátára te­rítve megindul a rendőr után. A sáros csatorna nimfái össze­nevetnek, a két főszereplő pedig eltűnik az ébredő közérdeklődés középpontjából a part fűzfái és akácbokrai mögött a város irá­nyában . . . (M) Bonyodalmak a levente játszótér körül A képviselőtestület porban és bűzben akarja tornáztatni a leventéket Kisajátitas, vagy vásárlás utján is meg kell szerezni a megfelelő játszóteret a leventetörvény szerint! Békéscsaba r. t. város képviselő­testülete, amint megírtuk volt, junius 24-én tartott rendes közgyűlése al­kalmával a Békéscsabai Levente Egyesület számára az ujkigyósi és a kétegyházi ut és a körgát által határolt 1100 holdnyi községi tulaj­dont képező legelőterületből mintegy 5 katasztrális holdnyi (1600 négy­szögöles) területet testnevelési cé­lokra kizárólagos és állandó hasz­nálatra átengedett. Amint legutóbb szintén jeleztük, ezt a határozatot az illetékesek meg­fellebbezték, ami előre látható volt, mert a játszótér céljaira kijelölt te­rület levegőjét állandóan a határoló két ut pora s a szomszédos ürülék­lerakótelep fertelmes bűze lepi el. Nyilvánvaló, hogy ilyen levegőben nem testet fejleszteni, hanem csak tífuszt, vagy kolerát és tüdővészt szerezni lehet. Pedig a testnevelés a leventeintézmény célja, a leventék pedig, akiknek egészségéről szó van, a mi édes fiaink. Nytlvánvaló tehát, hogy a t. kép­viselőtestület nagyon megfeledkezett az ügy követelményeinek szemelőtt tartásáról, amikor ezt a hatarozatát hozta. Amint a beadott fellebbezés ala­pos indokolása is mondja, az a kö­rülmény, hogy az újkígyós—kétegy­házai utat a közeljövőben kikövezik, a port nem szünteti meg, mert köz­tudomású, hogy a kocsik előszere­tettel a „nyári utat" használják, de meg az ezen az útvonalon naponta ki- és bejáró csorda is földutról fogja felhajtani ezután is a maga porfelhőit. De nemcsak az újkígyós—kétegyházi ut, hanem az abból elágazó és a körgát mentén a katonai elemi lő­teret átszelő földesut pora is erre a területre száll, sőt a körgáton kívül az utóbbi ut mentén terül el a gyep­mester egyik ürüléklerakodó helye. így a közgyűlési véghatározat szerint átengedett terület nemcsak azért alkalmatlan testnevelési célokra, mert két földesut pora lepi el, hanem még az ürüléklerakodó bűze is egész­ségtelenné teszi. Meg kell említenünk még, hogy a testnevelési célokra szolgáló terü­letet feltétlenül fásitani kell, ezen a vadszikes területen pedig fásitani is lehetetlen. A testnevelési törvéuy értelmében a városnak vásárlás, vagy kisajátítás utján-is meg kell szereznie az előirt követelményeknek megfelelő teret. (Lásd 1921. évi LIII tc. végrehajtó utasítását és a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 1924. évi 9000. sz rendelet 24. §-át.) Békéscsabán 8 katasztrális hold a szükségelt terület. Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy az egészséges levegőjű, megfelelő fekvésű, valóban testnevelési célok szolgálatára alkalmas térség kijelö­lésénél a mi fiaink egészségének ápolásáról van szó, bizonyosra vesz­szük tehát, hogy az illetékesek min­den lehetőt elkövetnek az ügy köz­megelégedést keltő megoldása érde­kében. Az esés időjárás és a rádióbabona Válasz a „Körösvidék" olvasóinak Több olvasónktól levelet kaptunk az utóbbi hetekben, amely levelek tartalma egybehangzóan kér felvilá­gosítást annak a híresztelésnek az alapja felől, hogy a sok rádióan­tenna okozza Európában s így ná­lunk is a rendellenes esős idő­járást. A legilletékesebb körökhöz fordul­tunk a levelekkel alapos válaszért, amelyeket megszerezve most az alábbiakban közlünk. „Egy magyar mérnök évek óta feledésbe merült találmányának az esőcsináló gépnek emlékezetbe jut­tatásával kapcsolatban fővárosi la­pokban is megjelent már olyan tu­dósítás, hogy a mostani rendellenes bő csapadékot az antennák kisugár­zása idézi elő. Az esőcsináló gép, egy a mai antennákra emlékeztető, villamosságot sugárzó készülék volt, amellyel azonban csak elméletileg lehetett esőt csinálni, mert a felhők nem reagáltak a készülék sugárzó csalógatására. Minthogy azonban mindenre kell valami magyarázat, hát a mostani esős időjárással a szenzációt kereső fantázia az anten­nákat hozta kapcsolatba. Aki először firkantotta le ezeket az antenna és rádióellenes sorokat, bizonyára nem gondolt arra, hogy a rossz időjárás miatt különösen a vidéken elkeseredett lakosság mi­csoda következtetéseket füz az ilyen magyarázatokhoz. Egyesek máris ha­tósági beavatkozást sürgettek az an­tennák azonnali leszerelésére. Pedig az egész hűhónak semmi tudomá­nyos alapja nincs. Európában már 1922-ben 3 mil­liónál több rádióvevő állomás mű­ködött és négy éven át az ideit ki­véve nem lehetett semmi időjárási zavart észlelni. Igaz, hogy Ma­gyarországon csak a mult ősztől kezdve terjedt el a rádiókészülékek használata. De alig 30.000 rádiónk van. Az európai készülékek számá­nak 1 százaléka. Ez az egyszázalé­kos szaporulat semmi esetre sem lehet az oka a változásnak. A má­sik ellenbizonyiték, hogy az idén té­len, januártól márciusig rendellenes szárazság uralkodott. Holott akkor inkább működtek a rádióamatőrök, nem kellett állandóan kikapcsolva tartaniok készüléküket, mint a mostani villámcsapástól veszélyes zivataros időkben. A mostani sok esőt a rádióval kapcsolatba hozni nem egyéb sület­len babonaterjesztésnél. Megnyugod­hatnak a terjesztők, hogy az emberi­ség minden technikai felkészültsége észrevétlen semmi a mindenség is­teni erőihez." A mezőberényi Iparos Daloskör aratóünnepélye A Körösvidék mezőberényi mun­katársa irja : Soha annyit nem ün­nepeltek az emberek, mint épen ma­napság. És soha annyi hajánál fogva előrántott, minden értelem nélkül való ünnep nem volt, mint éppen most, amikor pedig mindennek — még a szórakozásnak is — lehető­leg értelmet kell adni. Ha nem ezt tesszük, ebben a véglétek felé hajló világban szétforgácsolóáik minden, amit magyaros örömnek, sírva vi­gadásnak, bufelejtésnek nevezünk. Magyarországon, kivált ebben a csonka hazában, az aratás a leg­nagyobb, leggondterhesebb, legsú­lyosabb munka. Csak természetes, hogy minden ünneplések között a legnagyobb ünneplésnek is kell kap­csolódnia. így volt ez valamikor régen, ami­kor a jobbágy és a földesúr ebből az alkalomból közösen ünnepeltek s így kell ennek lennie a mai mo­dern körülmények közt is, amikor egyes társadalmi rétegek igen mesz­szire távoztak annak a munkának a megértésétől, méltánylásától és ismeretétől, amely valójábau egyedül ad mindenkinek kenyeret. Ezek által a szempontok által ve­zéreltetve fogott a mezőberényi Ipa­ros Daloskör ez első aratóünnepély rendezéséhez. Sok nehézséggel s az uttörés ezer akadályával kellett megbirkóznia. Az ünnepély a meg­hirdetett első alkalommal, junius 27-én nem volt megtartható, pedig előző este impozáns lampionos sze­renádott adott a Daloskör a köz­ség számos forgalmasabb pontján s a lakosság közlelkesedéssel készült a másnapi ünnepélyre. Azonban az ünnepély „arató" mivoltának meg­felelően beigazolódott, hogy „az idő a gazda". Másnap hideg, esős idő lehetetlenné tette az ünnepély meg­tartását s így julius 4-ére kellett halasztani a dolog természete sze­rint a sikerre való sokkal kevesebb kilátással. Mindamellett várakozáson felüli sikere volt az ünnepségnek. Kora délután megindult a főulcán a me­net, amelyben lovas és ökrös sze­kerek, rajtuk arató lányok s lovas bandéristák vettek részt a békési ki­váló tűzoltózenekar kísérete meilett. Amint a menet az ünnepség szinhe-

Next

/
Thumbnails
Contents