Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) július-szeptember • 146-219. szám

1926-09-28 / 217. szám

2 Körösvidélc Békéscsaba, 1926. szeptember 25 Kincses István, a vésztöiek pompás magyar arcú, értelmes birája nyitotta meg a közgyűlést, majd felkérte Tardy Lajos főjegyzőt, hogy adja át az ünnepeltnek a község díszpolgári oklevelét. Tardy Lajos mindenkit mélyen megható, mesterien felépített s pompás, zamatos magyarsággal megstilizált beszédében azt hangsúlyozta, hogy az Isten kezét látja abban, hogy éppen Kovacsics Dszsó jött ide a nagy veszély idején, aki hűséges munkatársával, Horémusz Istvánnal, de főként az ő erejével, higgadtságával, nagy szivével s a veszély elmulta után is nagy energiával dolgozó segitó szeretetével elérte azt, hogy a borút derű, a kétségbeesést megnyugvás, a szenvedést boldogság, a sirást hálás megelégedettség váltotta fel. Vésztő sohasem hálálhatja meg azt, amit érette Kovacsics Dezső tett. A hálának csak gyarló szimbóluma ez a most átnyújtandó díszpolgári oklevél, amelynek mégis igazi értéket ad az, hogy szeretet teremtette meg. A nagy tetszéssel fogadott gyönyörű beszédre Kovacsics Dezső válaszolt. Beszéde igazi remeke volt a szónoki műnek. Főispánunktól megszoktuk már, hogy minden szava rendkívül értékes, de ebben a beszédében még fokozottabb mértékben érvényesültek kivételes szónoki kvalitásai. Szívből fakadtak szavai, de el is jutottak minden szívbe. Az érdemet elhárította magától. Ő csak megbízott volt, aki végrehajtotta azt, amit elsősorban Horthy Miklós kormányzó és a magyar nemzet akart, ö a kormány utasításait körette csupán. A hála illesse a Nagy Urat és a kormányt, főként pedig az egész nemzetet, amely összefogott, hogy megmentse Vésztőt. És hála illeti a község lakosságát, amely az első szóra készen volt megfeszített erővel dolgozni. Az ő érdemük, hogy amit fent akartak, az lent megvalósult. A főispán beszédének legmegkapóbb része volt az, amikor ennek a munkának tanulságait fejtegette. Itt megtanulták az emberek szeretni azt, ami az övék s bizonyosan megtanulták szeretni azt a nemzetet, amely segitő kezét nyújtotta az árvíz koldusai felé. Vésztő veszedelme azt is hirdette, hogy megvan a magyar nemzetben az együttérzés s nekünk hinnünk kell a nemzet fiainak egymást segitő erejében. Emelhetnek közénk választófalakat, de ha szenvedés éri ezt a nemzetet, a mesterséges falak lehullanak s ez a nemzet tud együtt dolgozni. A veszedelem idején találkoztak ő és a vésztői nép. Nem ünnepeltek, nem bókoltak egymásnak. Sárosak, piszkosak, fáradtak, munkától kérges kezüek voltak mindnyájan. Nem udvariaskodtak, hanem sokszor keményen beszéltek. És itt ebben a nehéz időben mégis ugy össze tudtak forrni, ugy egyet tudtak akarni, hogy ez előtt az akarat és együttérzés előtt elcsendesültek, megfékeződtek az elemek is. „Nagy áldozatok nélkül nem áilithatjnk talpra az országot'

1 A földmivelésügyi miniszter kálkápolnai beszéde Kálkápolnán vasárnap délelőtt adták át Mayer János földmivelésügyi miniszternek a község díszpolgári oklevelét fényes ünnepély keretében. Ugyanekkor leplezték le az Olvasókörben nagyatádi Szabó István arcképét. Popputh Aladár főjegyző nyújtotta át a díszpolgári oklevelet a miniszternek, aki meleg szavakkal mondott köszönetet a kitüntetésért. Beszédében kijelentette, hogy a kisgazda•••••••••••••••• •••••••• •••••••• •••••••• •••••••• iim Ez az összefogó szeretet mentette meg Vésztőt, ez a szeretet teremtette meg ezt az ünnepet is. A díszpolgári oklevélnek is ez a szeretet ad olyan értéket, amely minden eddigi kitüntetései közt is legértékesebbé teszi azt. A gyönyörű beszédet szent fogadással fejezte be, hogy nem lesz méltatlan a vésztői diszpolgárságra, Óriási, lelkes tapsvihar fogadta a mindenkinek szivébe markoló beszédet, mely után az egész közgyűlés elénekelte a Himnuszt. Átadják az okánvi díszpolgári oklevelet Ezek után Elek Sándor okányi ref. lelkész emelkedett szólásra. Gondolatokban gazdag szép beszédben, csengő érceshangu előadásban tolmácsolta az okányiak háláját és köszönetét a kormánybiztosnak, akinek szeretetét és munkájának gazdag eredményét ők is élvezték. Majd a közgyűlés lelkes éljenzése közepette átadta Kovacsics Dezsőnek a díszpolgári oklevelet. A szép beszédre mondott válaszában hangsúlyozta Kovacsics főispán, hogy ez a kitüntetés különösen kedves neki, mert azt példázza, hogy az élet nem ismer határokat s a magyar ember számára nincsenek határok, ha segitő munka a testvért szólítja. Hálásan emlékezett meg okányi mukatársairól. Az okányiak szószólója a szegedi Tisza szobrot emiitette s őt Tisza Lajoshoz hasonlította. Túlságos nagynak tartja ezt a méltatást. Ő nem vágyik »*oborra, csak arra, hogy az okányiak házaiban, szivében legyen egy kis zug, egy kis meleg hely, ahol szeretettel gondolnak reá. A költői szép szavak után a közgyűlés, az ünnepelt lelkes éltetéséről ért véget. Háromszáz teritékes közvacsora. Este fél 9 órakor közel 300 ember gyűlt egybe a vésztői Kaszinó nagytermében s összes helyiségeiben, hogy fehérasztal mellett is ünnepeljék a vármegye legnépszerűbb, legtiszteltebb emberét. Jellemző, hogy Kovacsics Dezső határozottan kérte, ne legyen nagy eszem-iszom. Csak egy húsétel s tészta legyen. A jó vésztöiek aztán ugy oldották m«g a dolgot, hogy valóban csak paprikás volt, de ez aztán volt négyféle — malac, csirke, nyul, borjú — s mindpárt nem változtatott semmit eredeti programján, maradt azon az uton, melyet a sors számára kijelölt. A többségi pártnak a kisgazdapárt adja meg az alapját. Elismerte, hogy sok az adó, azonban nagy áldozatok nélkül nem állithatjuk talpra rombadöntött országunkat. Kijelentette a miniszter, hogy mezőgazdasági kulturális célokra 1131 millió áll rendelkezésére az 1926/27. évi költségvetésben. egyik remekbe készült ugy, hogy a sok hálás vendég mégis meggyőződhetett a vésztői háziasszonyok sokoldalúságáról. Mondanunk sem kell, hogy pohárköszöntőben nem volt hiány. A szónokok mind kitettek magukért, Sajnáljuk, hogy —• helyszűke miatt — nem közölhetjük a sok szép beszédet. Elsőnek Kiss László szeghalmi főszolgabíró éltette a Kormányzó Urat. Tardy Lajos főjegyző rendkívül kedves, meleghangú felszólalásában a vésztöiek háláját tolmácsolta. Konkoly Tihamér főjegyző nemes veretű tömör beszédéből a vármegye üdvözlete csengett ki. Gönczy Béla ref. lelkész mélyenjáró szavai a főispán hitvesét s családját éltették. Zolnay Imre ref. lelkész szólt ezután. Majd Márky Barna főjegyző olvasta fel Zöldy János dr. vármegyei főorvos szép alkalmi versét. Dr. Korniss Géza a tőle megszokott gondos, szépen felépített beszédében Békéscsaba üdvözletének adott kifejezést. Dr. Rell Lajos költői gondolatokban gazdag, pompás versét „Az árvizi hajós"-t olvasta fel. Temesváry Imre nemzetgyűlési képviselő a kormány megértő támogatására mutatott rá. Elek Sándor ref. lelkész az okányiak nevében beszélt. Gajda Béla az otthonából kiüldözött főispánnak kívánta vissza régi otthonát. Harsányi Pál ref. esperes Kovacsics Dezsőben az erkölcsi értelemben vett férfiúi szépség megtestesülését ünnepelte. Kovacsics Dezső főispán válaszában ismét igyekezett elhárítani magától az érdemet. Ő csak — úgymond — a középen állott. Fentről jött a parancs, a nemes szándék, ő közvetítette azt, a munkatársak pedig végrehajtották. A nemzeté a hála, most Vésztőt nem az állam, hanem a nemzet építette fel újra. Szólott aztán a további kötelességről, az uj nagy célokról, egy hatalmas tervről, a Körösök hajózhatóvá tételéről. (Erről alkalmilag méltón emlékezünk meg). Végül a vésztöiek éltetésével fejezte be nyönyörü szavait. Vésztő ünnepe még sokáig tartott s minden mozzanatában kifejezésre jutott egy hálás nép őszinte köszönete, igaz szeretete, mélységes tisztelete. Ez az őszinte meleg ünneplés, ez a lélekből fakadó szeretet, ez tette örökké feledhetetlenné a vésztői napot. Akasztott ember a távirópóznún Kolozsvárról jelentik : Tegnap reggel az apahidai vásárra igyekvő emberek egy távíró póznán felakasztott ember holttestére találtak. Megállapította a vizsgálat, hogy az illető Lichtblau Károly csehországi kereskedő, akit először agyonszúrtak és azután akasztottak a távíró póznára. A tettest keresi az oláh csendőrség. Imaoka Békésen Előadást tartott a japán életről (A „Körösvidék" békési szerkesztőségétől) Egész Magyarországon ismerik a kis Imaoka Dsuidsirót. a rokonszenves, szeretetreméltó japán tanárt, aki két esztendeje él már nálunk s anynyira megszerette a magyar életet, hogy nyelvünket is megtanulta, Imaoka tanár a japán kultura egyik pionírja itt nálunk, aki megragad minden alkalmat, hogy hazájáról, nemzete kultúrájáról és a japán társadalom életéről előadást tartson s ezzel barátokat szerezzen nemzetének nálunk s nekünk a messze Keleten, a felkelő nap és a cseresznyevirág csodás országában. Vasárnap délután Békésen, a gimnázium tornatermében nagy és színes közönség előtt tartott egyórás előadást a japán nőről és gyermekekről. A mozgó és álló képekkel kisért előadásban beszélt a rendkívül gondos és szeretetteljes gyermeknevelésről ; az iskoláztatást igen szigorúan veszik s abban nagy súlyt fektetnek a játékokra; a gyermekek nemcsak szorgalmasak, de rendkívül, mondhatni katonásan fegyelmezettek. A családnak és háztartásnak lelke a nő, aki gondos, tiszta, mindig jókedvű és örömmel nézi azt a munkát, amelyet hivatása reá ró. Emellett azonban szellemi életet is él. A müveit nő irodalomról, művészetről és a tudományról beszélget a társaságban. Társas életük bensőlégteljes és azt az egymáshoz való szeretet hatja át. Érdekes és a japán kulturát jellemzi, hogy Tokióban van egy hosszú utca, amely csupa könyvkereskedésből áll. Tanulságos dolgokat mondott még el arról a gazdasági küzdelemről, amelyet a japánok a többtermelés érdekében folytatnak. Végül érdekes képekben mutatta be a nemrég pusztított földrengés borzalmait. A díszes közönség nagy figyelemmel hallgatta a japán tudós érdekes és tanulságos előadását, amelyet magyarul tartott. Igaz, hogy az ő sajátságos japáni akcentusával, de azért mindenki által teljesen érthetően. Bár minden idegen, aki közénk jön, tudná ennyire nyelvünket, mindjárt nem volnánk olyan elárvult, baráttalan nemzete ennek a szomorú földgolyónak. Zürichben a magyar koronát 72.45-el jegyezték