Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) július-szeptember • 146-219. szám

1926-08-13 / 182. szám

Körösvidék Békéscsaba, 1926 augusztus 13 Szobafestői munkákat legújabb mintáimmal a legszolidabb árak mellett készítek. Festéküzletemben házifestészethez mindenféle festékanyagok, ecsetek, faliminták stb. kaphatók, ezekhez utasítással is szolgálok. Szikora Mihály szobafestő, Berényi-ut 13. szám Eperpálinka literenként 48,000 K Seprüpűlinka literenként 50,€00 K árban kapható a Békéscsabai Központi Szeszfőzdében. IZZAD 0N 7 Miért nem használ sueeo láb, kéz és hónalj izzadás elleni szert I Késziti WENICH LAJOS drogériája Békéscsaba, Szt. Istuán-tér 16. Özv. Víski Dezsőné II., Tátra-utca 1. szám alatt. Van szerencsém értesíteni a tisztelt közönséget, hogy 29 év óta fennálló bádogos műhelyemben minden e szakmába vágó uj és javitási munkálatokat szakszerű vezetés mellett a legjutánvosabb árakon vállalok. A vállalkozó urak figyelmét felhívom, hogy bádogos munkákra minden esetben forduljanak hozzám ajánlattételre. | BÉKÉSMEGYEI KERESKEDELMI BANK RT. X PESTI MAGYAR KERESKEDELMI BANK ^ Békéscsaba, Telefon 46 és 82. LEANYINTÉZETE Ferencz József-tér 6. szám alatt • Folyósít + 35 éves hosszú lejáratú törlesztéses • kölcsönöket 8.8 százalékos annuitás X és 88-89 százalékos árfolyam mellett. • Elfogad X betéteket és nvujt hiteleket a legelőnyösebben. • Foglalkozik mindennemű bankári ügyletekkel. 66 Az ajtón ő lépett be elsőnek. Tüstént meg is botlott valamiben és végigesett a kis szoba földjén. — Ember! — szólt hátra nekem. — Egy ember fekszik itt. Agyonverte az a csavargó! Semmi világitószerszám nem volt nálam. Az öreg pipás volt, lett volna nála gyufa, de nem akart egy szálat sem meggyújtani. Vak sötétben tapogattuk ki a földön fekvő test kezétlábát, azután felemeltük és kivittük az útra, ahol majdnem elejtettem lábait az elszörnyedéstől. Sándor volt! Fél arcán végigfolyt a vér, homloka feketés, dagadt volt. — Fejbeverték ! — Fejbe azt, de vigyük innen mentől előbb, amig üldözőbe nem vesz az a csirkefogó, fekete kopóival! A süniben ágakból és indákból fekvőhelyet rögtönzött az öreg, amit az öszvér hátára erősített, majd Sándort kötözte rá nagy gonddal és nekivágott az erdőnek. A jámbor állat türelmesen cipelte Sándort, aki aléltan feküdt az ágakon. Én hátul kullogtam és amig máskor hátamba szaladt volna a hideg a pumák orditásától, most rájuk sem hederítettem. Ezer kérdés rajzott elém és egyre sem találtam feleletet. Mi történhetett Sándorral? Ez volt a leggyötrőbb valamennyi között. Egy jó órányit bukdácsoltunk lefelé sürü bozótban, övig érő fűben, amig egy meredek szakadékhoz jutottunk. A mélyben buja lombok közül itt-ott folyó vize csillant elő. — Ha elérjük a vizet — szólalt meg Ferenc a szakadék szélére állva, — meg is menekültünk! — Mi csak lejutnánk, de hogy visszük le Sándort és az öszvért ? s — Majd kimódoljuk. Barátodat lecipeljük valahogy szirtfoktól szirtfokig, a buri pedig azért buri, hogy segitsen magán. Vele ne gondolj, megtalálja az a maga útját. Itt nem marad, mert fél a sárgamacska (puma) körmétől. Ha tudnám, hogy üldözőink nincsenek nyomon, bátran mehetnénk utána magunk is, az ő ösztöne biztosan jó lejáróra vezetne.' Le is feküdt hallgatózni. Csend volt mindenütt az erdőn, csak egy-egy elhaló távoli vonyitás, egy-egy elbődülés végső, elenyésző hullámai hatottak idáig. 67 — Menjünk! Biztosan üldöznek és ha az a csepűrágó lesben állt valahol, amig elindultunk az erdőbe, akkor hamarosan nyomunkra is lelnek. Sándor, amint felemeltük fektéből, felnyitotta szemét, rámnézett, kezét megemelte, de szó nélkül lehanyatlott ismét, szemei lecsukódtak s csak akkor tért magához, amikor már a folyó partjára értünk és kalappal öntöztük dagadt fejére a vizet. — Csakhogy élsz Sándor ! Már egészen kétségbeestem miattad ! — kiáltottam fel őrömmel, amint végre ismét kinyiltak szemei és rám vetette tekintetét. — Valaki leütött — nyögte fájdalmasan, nyöszörgő hangon. — Ágnes hol van ? — Ágnes is meg van fiam. Csak aludd ki magad nyugodtan. Jó kemény kobakod lehet. Ha már ennyire vagy, semmi bajod sem lesz ! Ferenc biztatására csakugyan elaludt ismét. Azt a helyet, amelyiken megtelepedtünk, három oldalról a kanyargó, kiszélesedő, el-elágazó, majd ismét összeszűkülő folyó vize vette körül, mig hátunk mögött a magas sziklafal emelkedett. Ezt a kis buja növényzetű, termékeny félszigetet a folyó épithette ide hordalékából a meredek szirtek ölébe. Még növényzete is elütött környezetétől. Annyiféle fa, bokor, hasznos és haszontalan cserje, fű és dudva törtetett itt egymás hátán keresztül a napfény felé, mintha különböző klimáju és különböző kulturáju vidékekről csemetékkel, vagy palántákkal együtt hordta volna össze a viz a földdarabkákat. — Itt megpihenünk — mondta Ferenc és hozzálátott az irtáshoz, majd a kis tisztáson, amit kitakarított, tűzhelyet készített és tüzet gyújtott. — Fiam, itt most Robinzont játszunk, amig pajtásod lábrakap. — Hát maga még azt is tudja, hogy ki volt az a Robinson ? — Hej, tudom én. Nem voltam ám én sem mindig kávékapás ... Ha beszédem és természetem már nem is olyan uri, mint amilyennek lenni kéne, bizony fogházőrmester voltam én valamikor, nem is olyan régen ... Itt elvadul az ember egészen. Kiestem már én is minden hazai tempóból. — Fogházőrmester ? — Az. A brassói kettes gyalogezredben pedig szakaszvezető ! — Ennyi szép ranggal hogy került hát ide? 5»