Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) július-szeptember • 146-219. szám

1926-08-10 / 179. szám

Békéscsaba

. 1926. augusztus 10. Körösvidélc 5 töltsön be és kedvezően befolyásolja a kamatpolitikát, hanem nagy erőforrása is az egész hitéletnek. Senki nem veheti tőlem rossznévem azt, hogy amikor az anyagi erők csak szűkösen álltak rendelkezésre, elsősorban kis egzisztenciákra gondoltam akkor, az Országos Központi Hitelszövetkezetet és az Iparosok Országos Hitelszövetkezetét támasztottam alá. Ezt azért tettem, mert azt vallom, hogy az országnak minél több életerős kisegzisztenciára van szüksége és egyedül ez a politika az, amely a jövőben is megmenthet bennünket minden társadalmi zavaroktól. Ezt az elvet fogom követni a jövőben is, mert ez a réteg az, amely a legnehezebben tudja meg. valósítani a maga hitelviszonyait. A rendelkezésre álló anyagi erőhöz mérten, a föidmivelésügyi miniszter támogatására siettem s 30 millió aranykoronát juttattam a vízi ársuiatokuak. Kérdem, vájjon nem gazdasági politika az, amikor a földet megmentjük a termelésnek ? Elősegítjük, hogy istenáldása érvényesülhessen rajta ? Kérdem, lehet-e helyesebb gazdasági politika, az iparnak erősebb alátámasztása s a kereskedelemnek hatékonyabb felkarolása, mint a földön keresztül. Ez az alap, amelyen építeni kell és soha sem voltam és soha sem leszek híve egyoldalú álláspontnak. Az összes termelési ágaknak együttes erővel keil dolgozniok, mert egy céljuk van s ép ezért erősítsük meg az alapot, hogy biztosan építhessünk reá. Ez a szempont vezetett akkor, amikor támogattam azt. a kultúrpolitikát, mely fokozza az általános műveltséget. Ez a csonka ország volt a leggyengébben iskolázott, a mai időkben pedig a műveltség az a tényező, amely az országnak a gazdasági erőt megadja A többtermelésnek kulcsa a műveltség. S kérdem, vájjon nem a gazdasági élet megerősítését szolgálta az is, hogy a mult évben 10 millió, ez évben 9 millió aranykoronát fordítottunk az utak építésére. S vájjon nem a gazdasági élet érdekében történt az a 20 millió aranykoronán felüli beruházás, amellyel a mult évben és az idén is a MÁV üzemképességét akarjuk lassan, fokozatosan helyreállítani ? Mindezek a tételek a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem érdekét szolgálják. Azt is mondják, hogy mi nem építünk. 40 millió aranykoronát meghaladnak azok az összegek, amelyeket falusi kislakások, iskolák, egyetemek építésére és egyéb építkezési célokra fordítottunk. Azért, hogy nagyobb összegek nem álltak rendelkezésre, szemrehányás nem érhet minket, ez nem rajtunk rnulik, hanem az ország teherbíróképességén. Óvakodjunk az oktalan adósságoktól Kérdem, vájjon az első perctől kezdve nem törekedtem-e a hitelkérdés megoldására ? Ki merte volna hinni másfélévve! ezelőtt, hogy hosszúlejáratú kölcsönt tudunk szerezni. Az államháztartás egyensúlya meghozta a külföldi tőke bizalmát, a hosszúlejáratú hitel nyomán megindult az érdeklődés s ma már e téren szép eredményt értünk el. A földhitelintézet 24, majd 15 millió aranykoronás, a többi intézetek pedig 60 millió aranykoronás kölcsönügyletet kötöttek. Vájjon a városok hitelkérdésének megoldása nem ennek a bizalomnak a megnyilatkozása volt-e ? Kezdetben eléggé súlyos és nehéz feltételek voltak, lépésről-lépésre kellett haladnom és most már kedvezőbb feltételek következnek. A mult hetekben sikerült megkötnünk a vármegyék kölcsönét is, amelynek már sokkal kedvezőbbek a feltételei. Önhitt volnék, ha azt gondolnám, hogy ezek az eredmények kielégítők. Tovább kell haladnunk ezen az uton, de egyes dolgokkal tisztában kell lennünk és innen hivom f&l az egész ország figyelmét arra, ,hogy oktalanul ne csináljunk adósságokat. Óva intem a városokat felesleges beruházásoktól, mert drága pénzt erre nem szabad felhasználni, de nem tartom helyesnek azt sem, ha a feltétlenül szükséges beruházásokat mellőzik. A 6 százalékos kamat felé ... A termelési hitel terén további lépéseket kell tenni. Foglalkozom az ipari hitel kérdésével is és remélem, hogy ezt a kérdést is dűlőre fogjuk vinni. Még egy kérdést kell megoldani, ami betetőzése volna tulajdonképen a gazdasági politikának. Lehetetlennek tartom a mai kamatpolitikát. Amikor a pénzügyi tárcát átvettem, a kamatláb 30 százalék körül mozgott, ezt fokozatosan letörtem ugyan, de a kamat még mosi is tul magas. Azok a hitelügyletek, amelyeket a kormány indított, nagyban hozzájárultak a kamatláb csökkenéséhez. Soha nem fogok bankellenes politikát folytatni, mert megteszik kötelességüket, a a múltban a bankok építették fel a magyar gazdasági életet s az ő dicsőségük, ha hatalmas ipar és mezőgazdaság fejlődött, de innen szólítom fel a pénzintézeteket, hogy ne engedjék kárbaveszni az elért eredményt és olyan kamatpolitikával álljanak elő, amely lehetővé teszi a nyugodt és biztos gazdasági fejlődést. A magam részéről tovább fogok haladni ezen az uton. A kamatláb terén azt a határt akarom elérni és merem állítani, hogy el is fogom érni, amely mellett komoly munkát lehet folytatni s ez a hosszú lejáratú és rövidlejáratú hiteleknél a 6 százalék. Tavaly 12 százalék mellett dolgoztunk a nemzetközi piacon, ma már csak 8 százalék mellett s nincs semmi okom kételkedni abban, hogy ha egy év alatt ilyen eredményt értünk el, el fogjuk érni a további eredményeket is. Ha szükséges lesz, megint a kormány fogja megtenni a kezdő lépéseket. Talajjavítás, többiermelés Azt hiszem, mindezek az intézkedések alkalmasak voltak arra, hogy megoldják a termelés problémáját. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy. tulajdonképen újra kell reorganizálni az egész magyar gazdasági életet. Hatalmas legelőgazdaságot kell kifejlesztenünk, hiszen nincs legelőnk és ma már tul vagyunk azon az állásponton, hogy mesterséges legelőket nem lehet teremteni. Itt van a szikes talajok problémája, az öntözés kérdése, a mellyel száz és százezer holdakat tehetünk termőképessé. A föidmivelésügyi miniszternek komoly tervei vannak ezen a téren s amint nem zárkóztam el semmiféle gazgaságpolitikai kérdés méltánylásától, mindig szívesen fogom támogatni ezeket a problémákat, mert a tartós pénzügyi politikát csak az egész gazdasági életen keresztül lehet teremteni. Az adóterhek csökkentése A súlyos adóterheket, amelyek az országra háramlanak, viselni kellett egy nagyobb cél érdekében, Ma, amikor látjuk az eredményt, kötelezettségeink is vannak. Az államháztartást összhangba kell hozni a gazdasági élet teherbíró képességével. Első költségvetési beszédemben rámutattam arra, hogy ezen a téren tennivaló van, de természetesen ezt a kérdést sem lehet hirtelen megoldani, De itt is hangsúlyoznom kell, hogy nem lehet kétféle elvet követni. Ellenzéki nézőszögből talán lehet egyidőben a terhek mérséklését követelni és ugyanakkor a másik oldalon még több követeléssel előállni, de ez nem egyéb, mint fából vaskarika. Ha a legutolsó költségvetési vitánál elhangzott felszólalásokat nézem, ugy azt kell mondanom, még egy költségvetésre volna szükségem ahoz, hogy teljesijhessem azokat a követeléseket, amelyeket velem szemben támasztottak. A takarékossági folyamatot továbbra is keresztül kell vinni és tévednek azok, akik azt hiszik, hogy ez a munka megállt, ez folyamatban van s rajta leszek, hogy teljesen megvalósuljon. A jövőben két iránya van a fejlődésnek, az egyik a takarékosság, a másik pedig a terhek csökkentése s az, hogy a gazdasági élet természetes fejlődésével fokozódó bevételekkel törekedjünk a kérdések megoldására. Más ut a gazdasági élet tönkretételét jelentené. Én az említett utat választottam s vannak adónemek, amelyeket már töröltem s amelyeknél engedtem. Még sokat kell tenni ezen a téren. Elsősorban meg kell szüntetni azokat az aránytalanságokat és igazságtalanságokat, amelyek egyes adónemeknél fennállanak. Ez sem megy természetesen egyszerre s hogy ilyen esetek előfordulnak, azt meg lehet érteni akkor, amikor egész adóadminisztrációnkat újból kellett felépíteni. Az adó mérsékelése terén is tovább kell haladnunk s ezen a téren továbbra is azt a politikát akarom folytatni, amely az olyan adóterhek csökkentését célozza, amelyek általánosan nehezednek a polgárságra. A forgalmiadó A forg. adó a mai színvonalon állandóan nem tartható fenn és ha az államháztartásban további feleslegek mutatkoznak, ez az azadónem, amelynél további mérséklésre van szükség. Időpontot természetesen nem tudok most mondani. Fokozatos leépítésre van szükség. Egy százalékkal már leszállítottuk a forgalmiadót és eljön az az idő, amikor a további leszállítás bekövetkezik. Két kérdésben mentem előbbre, az egyik az exportnál az adóvisszatérités kérdése, amely egyformán szolgálja a mezőgazdaság és az ipar érdekét is. Ezt a kérdést meg kell oldani, mert károsan befolyásolta versenyképességünket is. A fázisrendszer is lassan megoldásra kerül s hiszem, hogy más uton is csökkenteni fogjuk tudni a terheket. A közmnnkaváltságot mérsékelni kell A legközelebbi programpontnak tartom a vármegyék, városok és községek háztartásának rendezését. Ezt összhangba kell hozni az állammal és be kell vezetni ugyanazt a takarékossági szellemet. Ezzel kapcsolatban mérsékelni kell a közmunkaváltságot, amely — tudom — nagy tehertételként nehezedik a vidéki lakosságra és sokszor erősebb, mint az állami adók. Ezen a téren reformot kell keresztülvinni, olyat, amely lényegesen mérsékeli a terheket. Jól tudom, hogy az illetékek kérdésénél is sok a panasz. A földhitelnél a minimumra csökkentettük az illetéket s meg fogom oldani a házhitel és az örökösödési illeték problémáját is. Az alapot, amelyet elértünk, szilárdan meg kell tartanunk. Nagy kincs az, hogy az államháztartás elérte az egyensúlyt, ezt nem szabad veszélyeztetnünk, mert ha veszélyeztetnénk, nem tudnám elég sötéten megfesteni azt a képet, amely ennek nyomán bekövetkezne. Én is csak azt hangsúlyozhatom, amit a népszövetségi főbiztos, hogy e tekintetben semmi olyan lépést nem szabad tennünk, amely kockára tenné a nagy áldozatok árán elért eredményt. Az államháztartás egyensúlya az az alap, amelyre biztosan építhetünk, de ugyanakkor, amikor ezt megőrizzük, kötelességünk a másik oldalon megtenni minden intézkedést, amely megjavítja a gazdasági életet és kellő összhangba hozza az ország teherbiróképességét az állam érdekével. Ennek a két elvnek kell kidomborodnia s ha ezt szem előtt tartjuk, nem lehet kétség a jövőben. Szeptemberben uj ülésszak kezdődik a parlamentben s jó volna, ha megfordítanánk a dolgot és nem a vadon ÜTöltők tanyájává, hanem az alkoto munka heiyévé tennék a parlamentet. Sok kérdés vár megoldásra, magam is sok törvényjavaslattal fogok jönni, olyanokkal, amelyek mind a gazdasági élet könnyebbségét és fejlődését szolgálják. Dolgozzunk együtt... Én látom azt a fejlődést, amelyet ez a váfos 200 év alatt elért." Hajdan pusztaság volt itt, de az emberi ész és akarat ereje és a fáradhatatlan munka folytán erőteljes gazdasága és erőteljes ipara van ma. Ha van az emberi munkának diadala, ekkor ez a város hirdeti a magyar észnek és munkának diadalát. És nekünk nagy érdekünk az, hogy ezek a kulturcentrumok fejlődjenek. Vannak itt is különböző áramlatok, de végeredményben azt merem állítani, ha nézem ennek a városnak a képét, hogy itt van egységes munka és egys.éges akarat, amely ezt a várost előbbre vinni és fejleszteni fogja. Én megértem mindazokat a kívánságokat, amelyek e város részéről felmerülnek, higyjék el, hogy az a nagy megtiszteltetés, amely engem ért, kötelességemmé teszi, hogy ennek a városnak érdekében dolgozzam. Én az egész életemben a kötelességteljesítés embere voltam és azt hiszem, ha ebben az országban kötelességét mindenki teljesíteni fogja, még többre is juthatunk. Tessék dolgozni, vegyenek példát erről a városról, ahol, ha különböző áramlatok csapnak is öszsze, tudnak egységes frontba tömörülni. Vegye tudomásul az ország, hogy itt hatalmas munka folyik, fáradhatatlan akarattal, törhetetlen szándékkal, amellyel ezt az országot és nemzetet újból naggyá és tekintélyessé lehet tenni. Dolgozzunk együtt egy szebb és boldogabb országért. A minisztert szavai végeztével ismételten hosszasan ünnepelték. Az ünnepi közgyűlés a polgármester zárószavai után a nemzeti Hiszekegy elmondásával végződött. Küldöttségek tisztelgése A közgyűlés után a pénzügyminiszter az egyházak, a hatóságok és a különböző társadalmi egyesületek tisztelgő küldöttségét fogadta és az üdvözlésekre válaszolva, örömmel emlékezett meg arról az egyetértésről és komoly munkáról, amelyet a város társadalmi és közéletében megnyilvánulni lát. A róm. kath. egyház küldöttségét Bartoss az Ferencz apátplébános ve-