Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) július-szeptember • 146-219. szám
1926-08-08 / 179. szám
Körösvidék Békéscsaba, 1926. augusztus 8 Többtermelés a valóságban A „Körösvidék" 1926. évi julius hó 27-iki száma vezető helyen „Arány és helyes adóztatás" cimen a pénzügyminiszter urnák a pénzügyigazgatósághoz intézett körlevelét ismerteti és szives figyelmébe ajánlja. Sok szép, megszívlelendő gondolat van ebben e körlevélben s ha csak felerészben érvényül is a pénzügyi szervezet egyes tagozatai, — óriási haladást és erkölcsi megnyugvást fog kelteni az érdekeltek körében. De minthogy az orvos látatlanban meg nem gyógyítja a beteget, ugy pénzügyi hatóságaink sem tudhatják azokból az adóvallomásokból, amelyeknek rendszerint közös sorsa, hogy nem hiszik el, hogy mi fáj. Cikkemnek éppen az a célja, hogy felhívjam az illetékesek figyelmét néhány olyan momentumra, amelynek adóügyi szempontból való elbírálása is a súlyosan érintett magánérdeken kivül olyan közérdek, hogy azt helyesen, igazságosan csak ugy lehet megítélni, ha azt a helyszínen vesszük szemügyre. Közel háromnegyed éve bolygatom már ezt az ügyet, amit most mondandó vagyok — illetékes és nem illetékes fórumok előtt. — (Az illetékes azt mondja: a másik illetékes — és viszont.) Most azután összeszedtem csokorba az egészet, szedje ki kiki magának kedvenc virágát. A kanálisi dülőbeli (Kis fényes) föld-, illetőleg most viztulajdonosok ugy el vannak evvel az egyébként nélkülözhetetlen elemmel látva, hogy vannak területek, amelyek 7 hónap óta állandóan viz alatt állanak. A gyulai utat a Körös-csatorna partjával összekötő dülőut karácsony óta járhatatlan. Keskeny gyalogösvény vezet rajta mindössze, mintha valami lápok világa lenne. Kutatva eme lehetetlen állapot okát, hosszú hónapokon át szomorú lemondással az abnormális időjárásnak tulajdonítottam az egészet. Végre a véletlen kezembe adta a rejtvény igazi megfejtését. Körülbelül három héttel ezelőtt az Ármentesitő Társulat igazgató főmérnökével a tehénlegelő élővizcsatorna felőli végétő|| a gyulai kövesut, Keleti sor, Berzsenyi-sor, körgáton át a Hankó tanyáig helyszíni szemlét tartva, a legnagyobb meglepetéssel láttam, hogy a legelő bejáratától a körgátig húzódó marhahajtó ut teljesen száraz, holott emberemlékezet óta nemcsak a tavaszi esőzések, de egy-egy nagyobb nyári zápor után is térdig érő vizben taposták, dagasztották a sarat a tehenek. Igen, mert a Tehénlegeltető Társulat gondolt egyet és lecsapolta ezt a fölösleges vizet, bizonyára mep is kapta hozzá az engedélyt, hogy a szénáskert mellett árkot húzva, a körgátmenti mocsarakra levezethesse. Ez még rendben lett volna, de a gyors hóolvadás, valamint a rendkívül nagy esők következtében felgyülemlett rengeteg viz már nem fért meg a mocsarakban. Különben is, hogy fért volna meg, amikor a mocsár másik vége nyitott. Igy csak természetes, hogy a méternél nagyobb átvágáson vigan folyt tovább az alacsonyabb fekvésű helyekre, le a Veszei híd irányába, elárasztva a szántóföldek kétharmad részét. Hosszú hóapok teltek el, amíg annyira elapadt, hogy végre munkához lehetett látni. Hozzá is fogtunk, kirántottuk elpusztult téli vetéseinket, bevetettük tengerivel, csalamádéval, Erre jött junius a közel 200 mm.-es csapadékjával, — a marhahajtó ut összes vizével megfejelve. Ez utóbbira természetesen még álmunkban sem mertünk gondolni, hiszen épp fordítva kellett volna a vízlevezető ároknak működnie — hivatalosan. Kérdem már most, hol itt a hiba? Logikai sorrend szerint ugyebár az abnormális időjárásban mindenesetre először, azután a körgátmenti mocsarakban, azaz inkább az átvágásban másodszor. Mert ha nincs átvágás, ugy színültig megtelhetett volna a mocsár, igy ellenben az átvágás jóvoltából a szántóföldeken terült el, tiz cm. magas rétegben mintegy 200 holdon. Nem lévén tulkönnyen kétségbeeső természetem, az első perctől a viztől való szabadulás módját kerestem. Előbb kérvényeztünk, majd személyesen is interveniáltam az Árm. Társ. igazgató főmőmökénél. hogy az Élővizcsatorna szintjét körülbelül egy hétre sülyessze s igy TANÁCSÜLÉS A rendes heti tanácsülésen a következő ügyeket intézték el : Iparigazolványt kaptak: Arnót és Izsák ruha stb. kereskedő és szabó továbbá Blatt Imre gabonaközvetitő iparra. Tartózkodási engedélyt javasolt: Blasek Ágnes, Bayer Gyula, Rúzson Illés idegen állampolgárok részére, Épitési engedélyt kaptak: Áchim Mihály, Merkúr Rt., Rélay Lajos, Kesjár János, vitéz Borna Imre, Szikes Mihály, Kociha Pál. Telekeldarabolási engedélyt kapott Blaga Gáborné, Köcze Kálmán és Resicza János. Elutasította Kociszky Mihály házhelyparcellázási engedély iránti kérelmét. A vasúti vendéglő villamos berendezésére érkezett ajánlatok közül mint legolcsóbbat a Hirsch testvérek ajánlatát fogadta el. az eredetileg öntözés célját szolgáló két zsilipünkön levezethessük a vizet. Ezt oly természetesnek, egyszerűnek, minden költséget kimélő megoldásnak gondoltam, hogy nem is számítottam komoly akadályrn. És mégis. Az Ármentesitő Társulat igazgató főmérnöke a legkészségesebben felvilágosított, bemutatva a vizkönyveket — hogy a kért vízállást nem adhatja meg azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs viz, t. i. a csatornában. Az összes viz a gyulai zsilip és a csabai alsóvégi zsilip között volt tartalékolva Békéscsabának — respektive az államvasutak szivattyútelepe, a Rosenthal gőzmalom és városi villanytelep részére, no meg közegészségügyi szempontból egy kis frissítésre. Ez is rendjén van normális időben, de most talán mégis csak van olyan eminens érdeke közel 250 h. boldogtalan birtokosának a viz levezetése, mint a három üzem vízzel való ellátása — annyival is inkább, mert hiszen most három éve, amikor az Árm. Társ. uj védmüveket kellett hogy építsen, miután a meglevők oláh kézen vannak. Közel 3 hónapon át semmivel sem volt több viz az Élővizcsatorna ama szakaszán, ahol a viz szintjének csökkenOklevelek és dijak a békésmegyei kiállításon Tegnap értesítette ugy a kereskedelmi, mint a földmivelésügyi miniszter a békésmegyei kiállítás rendező-bizottságát arról, hogy a kiállítók számára okleveleket és dijakat ajánl fel. A kereskedelmi miniszter 10 oklevelet, a földmivelésügyi miniszter pedig az állatok díjazását helyezte kilátásba. Az árvák pénzét akarták ellopni Gyula, augusztus 7. Az alispáni hivatalt arról értesitették, hogy Endrőd községben a betörők megfúrták a gyámpénztár páncélszekrényét. A betörők a kaszszában mindössze 22 ezer koronát találtak és azt elvitték. vAkcxa KRÉMPOR KÓSTOLJA MEG? tését kértük, mint a kérelmezés időpontjában a gyulai szakaszon és csodálatosképen egyetlen üzem sem szüntette be működését. Kérdem ezek után, hogy nem volt elég a vésztői árvízkárosultakat segélyezni ? Még mi is odaálljunk velük egy sorba, mert hiszen meg van hozzá minden jogcímünk — egy év munkája reménysége még most is viz alatt. Ki adhatja meg nekünk a csak szerény öt mázsa buza, 15 métermázsa tengeritermésünket? De mi nem akarunk odaállni, mi továbbra is dolgozni akarunk s munkánk gyümölcsével akarunk megelégedni. Hiszen tavaly pocsékká vert virágjában mindent a jég s mégis hálát adtunk az Úristennek, hogy valamit mégis csak arattunk, a kukorica meg elég volt egy-két hizócskára. No de ez csak a létminimum, amikor az ember éppen hogy nem megy el a szomszédba koldulni — megelégszik jobb hijján a száraz kenyérrel. Ez az, ami a kezembe adja a tollat, hogy országunknak tettrekész, alkotni, használni akaró erőit hozzam közös munkában összhangba, hogy ne akadjon meg holmi kicsinyes „nem az én hatásköröm"-ön a mi legdrágább, éltet adó termőföldünk megmentése. Beszélhetünk, ankétezhetünk mi az okszerű gazdálkodás legkülönfélébb, legmodernebb eszközeiről, ha ilyen 250 holdak (pedig sok van még rajtunk kivül is) termése alig valamivél több a semminél. Ha a gazda tudását nem egészíti ki a mérnök, a jogász közös munkája, bizony kár minden nyomdafestékért, amely az u. n. többtermelést van hivatva megismertetni. Nem elég egy város fejlődéséhez az utak kövezése, betonjárdák, milliárdos városházabővitések ; szükséges hozzá elsősorban acélos karu, erőteljes társadalom, amely a reá nehezedő ujabbnál-ujabb terheket, megpróbáltatásokat el is bírja. Gajdács János A kiutasított kérő véres bosszúja Frankfurt, augusztus 7. Hermann Miklós 26 éves könyvelő erőszakkal behatolt Hufnagel Ignác kereskedő lakásába és rálőtt a család 16 éves leányára, aki nemrégiben kikosarazta. A szobában volt a leány sógornője és édesanyja is. Hermann valamennyiökre rálőtt. A leány azonnal meghalt, sógornője a kórházban szenvedett ki, édesanyja pedig súlyosan megsebesült. Hermann a családirtás után maga jelentkezett a rendőrségen. Maimai 1—•HHHMI nif iw ww i im iiiwi Mi iMf friii Pi n ——— 1 __ ® ^ _ _ arr a- kogy gyomor- és bélbántalmai miatt állandóan szenvedV^Ifi&fl^JHL HIIICS S2i ULÜSLS^ST^ ]e n' amiko r köztudomásu,, hogy a világhírű és mindenki által legelsőnek elismert IGMÁNDI keserüviz azonnal megszünteti a rendszerint fenti bajokból eredő fejfájást, csökkenti a vérnyomást az agyban és meggátolja az érelmeszesedést. Emésztési zavaroknál éhgyomorra már fél pohár langyos IGMÁNDI keserüviz elegendő. Kapható kis és nagy üvegben. Szétküldés! hely : IGMÁNDI keserüviz forrás vállalat Komárom. Árjegyzék ismét eladóknak kivánatra bérmentve. Ujabb lendületet kap a magyar falvak fejlesztése Budapest, augusztus 7. A magyar városok érdekeinek képviseletére és a szervezkedésben rejlő erők kihasználására már régebben megalakították a Városok Kongresszusát. A magyar falvaknak sajnos még nem volt ilyen szervezete, mely a falufejlesztés időszerű kérdéseit állandóan felszínen tudta volna tartani és az egységes állásfoglalás hatalmas erejével az illetékesek figyelmét a falvak sokszor reménytelen küzdelmeire és bajaira fel tudta volna hivni. Ezért a Faluszövetség hosszas tárgyalások után, hogy a községfejlesztés gyakorlati lehetőségének keresztülvitelét biztosítja, egy külön szervezetet létesített s ez a szervezet a „Községek Kongresszusa" nyilvánosan tárgyalja mindama országos érdekű kérdéseket, amelyek a községek életében és fejlődésében jelentőséggel bírnak. A Községek Kongresszusát alkotják : a vármegyék, a városok, a községek, a földmivelésügyi, belügyi, kereskedelemügyi, népjóléti é3 kultuszminisztériumok kiküldöttei, a Faluszövetség igazgató választmányi tagjai, az Országos Mezőgazdasági Kamara, a Kerületi Kamarák, gazdasági egyesületek, a Községi és Körjegyzők Országos Egyesületének és a Tanitó Egyesületeknek kiküldöttei. A kongresszus ügyeinek vezetésére állandó kongresszusi bizottságot szerveznek, amelyet a Kongresszus küld ki. Felterjeszthető a Kongresszushoz minden olyan ügy, amely közérdekű, társadalmi, gazdasági vagy kulturális vonatkozásban kapcsolatos a falvak fejlesztésének kérdéseivel. A Faluszövetség a Községek Kongresszusát elsőizben őszszel, szeptember vagy október hónapban hívja össze.
