Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) július-szeptember • 146-219. szám
1926-07-27 / 168. szám
2 KörösvitléJe Békéscsaba, 1926 . julius 2 0. 1 VIASZ, miilépprés minden méretben, MÜLÉl* szavatolt tiszta viaszból, PERGETŐ erős, tartós, MiÉznönöN különféle nagyságban, összes MÉHÉSZESZKÖZÖK FALTA JENŐ vas és faszerkereskedésében Békéscsaba, Berényi-ut 1 sz. Viasxt vesseJc, vagy miilépre becserélek | Postán is szállítok. Í Drága az az j OLCSÓ MÜLÉP, J mely a méheknek sem kell. Prima minőségű Kajszlnbaracli 8—10 ezer koronás úrban kapható Beliezey-utea 2. szám alattIZZAD ON ? Miért nem használ sueeo láb, kéz és hónalj izzadás elleni szert I Készíti WENIGH LA] OS drogériája Békéscsaba, Szt. Istuán-tér 16. Szobafestői munkákat legújabb mintáimmal a legszolidabb árak mellett készitek. Festéküzletemben házifestészethez mindenféle festékanyagok, ecsetek, faliminták stb. kaphatók, ezekhez utasítással is szolgálok. Szikora Mihály szobafestő, Berényi-ut 13. szám Uradalmak földbirtokosok figyelmébe • • • Tudatjuk, hogy 16-os Fouler gőzekénkkel bérszántást vállalunk igen előnyös árakért, előjegyzési sorrend szerint. A gépek garantált üzemképesek. Érdeklődők forduljanak Dénes Bálint gépműhely t. Békéscsaba, Teleki-utca 6. sz. Telefon 183. KÖRÖJUIDÉK KÖN9VUJD0NSJÍGAI Gyulai Pál: Egy régi udvarház utolsó gazdája. Móricz Zsigmond: Sárarany. Michol Carday: Anatole Francé hátrahagyott Írásai. Moly Tamás: Szegedi Emma. színésznő Moly Tamás: Kalandok és kalandorok. Wílde: De Profundis. Az emberi lélek és a szocializmus. Wilde : A szent kurtizán. Jelentéktelen asszony. Bársony István: Visszhang. Dr. Holló Gábor : Az uj lakásrendelet. Courths Mahler: Az átok. Megszerezhetők a Körösvidék könyvkereskedésében, Szent István-tér 18. sz. Békéscsabai gyárvállalat 4 polgárit végzett fiatalembert gyakornoknak alkalmazna. Cim a kiadóban. 54 55 — Hát rajtad igazán nem foghat ki hét ördög sem ! — kiáltott fel örömmel Sándor, amig én leszakítottam kabátomról egy szürke gombot, kettétörtem és hegyes végével irni kezdtem a két levelet. Egyet Rióba a konzulátusnak, egyet pedig Budapestre lapomnak. Ez volt aztán a törőlmetszett, igazi brazíliai tudósitás! Mindkét levelet egybe csomagoltam, mert csak egy borítékom volt, amiben szerződésemet adták volt át. - Kész! - És hogyan teszed postára ? — Remélem, visznek innen postát legalább hetenként egyszer. Európa minden országából vannak itt munkáscsaládok, azok csak váltanak levelet otthonhagyott rokonaikkal! Odaadom az öreg magyarnak. Ha ő küldi el, nem is szúr majd szemet senkinek. A hét eseménytelenül telt el. A levél elment, de hogy mikor ér célhoz, az kétséges volt. Türelmünk egyre fogyott, a kapa, ahelyett, hogy megszoktuk volna a kávémunkát, egyre nehezebb lett kezünkben és szervezetünk működésén kezdtek kiütközni a klima átalakító munkájának jelenségei. Legelőször gyomrunk tiltakozott a józan ész diktálta türelmes várakozás ellen, azután időnként fellépő hideglelés, gyakori izzadással váltogatva gyengített, végül pedig vérünk keringési tempója és összetétele kezdett megváltozni. Egyre jobban megértettük a bennszülött feketék kimért lassúságát. Nem csak lustaság az, hanem a test petyhüdtsége, amelyet jórészt a trópusi nyirkos forróság okoz, A keserves robot csak vasárnap állt meg. Ezen a gyönyörű napfényes reggelen mintha még a papagályok is szebben rikácsoltak volna. Megélénkült a sárkunyhók környéke. Néger asszonyok mostak, főztek, daloltak. Ha csak ezeket az igénytelen, jóindulatu fekete embereket láttam volna itt s csak vasárnapi hangulatukban, igazán barátságosabb tudósítást küldtem volna lapomnak a kávéültetvényekről. Ez az életmód egészen az ő természetük szerint való. Az ő számukra magasabbrendü kulturállapotot jelent betelepedni egy ilyen ültetvényre, ahol az a kitüntetés is kijut nekik, hogy Európából szállított fehérekkel egy sorban húzhatják a kapát, sőt, ha hűségesek és megfelelő rátermettséget tanúsítanak, még a fehérek parancsolója is válhatik itt belőlük. Nem vagyok elfogult a feketék rovására. Nagyon jószivüeknek ismertem meg őket és a tengerparti városokba szakadt fiaik között igen magas képzettségű urakat is találtam. De engedelmet kérek, ez az ősvadonok között élő fekete tömeg még alig változtatott valamit nagyapáitól öröklött rabszolga sorsán. Az őserdők vidékén se templom, se iskola, se orvos, se színház, se más egyéb kultur alkalmatosság nincsen. Megálltam egy határtalan megelégedettséggel daloló néger asszony mellett. Együgyű, monoton énekének szavait figyeltem, amelyeket kevés brazil szókincsemmel is sikerült megértenem : „Örülj majom, hogy van hosszú kacskaringós farkad, Ami a nagy fák ágain Jól meghintáztathat Persze, ezek nem dalolhatják, hogy „Késő ősszel száll a fecske messzire" .,. vagy, hogy „Lekaszálták már a rétet" ... Hiszen itt nincs ősz, nincs vándorló madár és nem kaszálják a réteket... Ezek hát a majomról énekelnek, mert az él itt legközelebb hozzájuk és érzelmi világuk is alig gazdagabb azénál. Fürdeni mentünk Sándorral a közeli patakba és amint visszatértünk, végigsétáltunk a sárházak utcáján. Egyik küszöbön fiatal néger mama ringatta bambinóját térdein. Az egy szál rongyocskával hiányosan betakargatott fekete poronty kis testét sebek borították. Sajnáltam a csúnya betegségben kínlódó apróságot s megkérdeztem anyját, hogy mitől vannak a sebek a gyermek testén. > — Elmúlik az, — felelte az anya hegyeset sercentve lábunk elé kis pipája mellől, amelynek kurta, egyenes szárát egy percre sem vette ki csillogó, hófehér fogai közül. — Csak azért sebes a gyermek, mert, amikor még nem volt a világon és feküdtem vele, olajban sütött cukros banánt kívántam enni, de nem volt, aki süssön és nem volt cukor sem a háznál Ezért én tehetetlen mérgemben összekapartam a testemet. Minden karmolásom helyén egy seb fakadt a gyermeken, aki néhány órával később megszületett. — Ejnye, ejnye ! — csodálkoztunk a magyarázaton, amelyből megállapíthattuk, hogy ezeknek a jámboroknak babonáik még az arcuk színénél is sötétebbek.
