Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) április-június • 74-145. szám

1926-06-17 / 135. szám

Ara lOOO Korona. Békéscsaba, 1926. junius 17 . Csütörtö k VII. évfolyam 135. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. —I—MHMI független keresztény politikai napilap. Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN A kulisszák mögött (vk) Sok hamis dolog van a ku­lisszák mögött. Ami a nagy szín­padi lámpák, reflektorok megvilágí­tása mellett olyan fényesen csillog, ami csupa ragyogás, drágaság mesz­sziről nézve, az közvetlen közelről, a kulisszák mögül legtöbbször egye­nesen bántó: festék, rongy, gyalu­latlan deszka, piszkos szerszámok. Így van ez a komédiákban, a szín­házakban — de igy van ez az élet­ben is. Sőt, az élet még csúnyább dolgokat produkál. Ha itt betekin­tünk a kulisszák mögé, bizony na­gyon sokszor igen szomorú látvány tárul elénk. Hát még a politikai életben. Egyenesen utálatos itt a dolgok háttere. Fényes példa erre a most kirob­bant Persian-botrány. Ez az ember egyik főmunkatársa volt a beszün­tetett „Világ u-nak s igy természete­sen oszlopa a baloldali ellenzéknek. Ismeretes, hogy a baloldali ellenzék kiváltképpen a frankbotrányt igyeke­zett felhasználni arra, hogy a Bethlen­kormányt kompromittálja, azután menessze s végre egy gyökeres rend­szerváltozással ismét a zsidó-libera­lizmust juttassa feltétlen uralomhoz. Emlékszünk még jól reá, hogy a cél érdekében mindent megtettek : árul­kodtak, ellenségeinkkel tárgyaltak, fenyegettek, terrorizáltak, lázítottak. Most aztán kisült még egy gya­lázatos cselekedetük. Összebeszélve a csehekkel és franciákkal — tehát legádázabb ellenségeinkkel — ezek a szélsőséges politikusok kiküldték Persián Ádámot Konstantinápolyba azzal, hogy az ott működő Mészáros Gyula egyetemi tanártól terhelő és kompromittáló nyilatkozatot szerez­zen a kormány s a magyar vezető politikusok ellen. Cseh és francia, továbbá liberális-zsidó Ígéretekkel szerettek volna Mészárostól hamis, a tényállással ellenkező, de a kor­mány ellen felhasználható nyilatko­zatot vásárolni. Mészáros visszautasította a gya­lázatos kísérletet ezekkel a szavak­kal : »a leghatározottabb formában visszautasítom hazánk ellenségeinek minden olyanirányu biztatását, mellyel magyar állampolgárokon keresztül Magyarország belpolitikai ügyeibe szándékoztak avatkozni s ennek fe­jében nem átallanak még bizonyos előnyöket is kilátásba helyezni.* Ez a tényállás. Csak természetes, hogy Persian és leleplezett társai most mentegetődznek s rágalmazá­sokkal fenyegetődznek, de bizonyos az is, hogy itt megint valami hallat­lan nagy gazság történt. íme, ilyen a politikai élet háttere akkor, ha a politikát olyanok is csinálják, akikben az erkölcsi érzék és a felelősségtudat elhomályosult. A magyar társadalom pedig undo­rodva fordul el az ilyen üzelmektől. íme, igy csinálják a politikát a túlsó oldalon. Minden eszköz jó a legfőbb cél, a kormánybuktatás érdekében. Lehet paktálni legnagyobb ellensé­geinkkel, lehet rágalmazni, gyanúsí­tani, vesztegetni; fő, hogy a régi jó jliberális« világ újra hatalomhoz jusson. Szerencsére vannak még a magyar érdekeknek is hü őrtállói, akik le­Felelősszerkesztő MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K leplezik az ilyen gazságokat s fel­hívják arra a magyar közvélemény figyelmét. Csak legalább tanulnáak már egyszer mindezekből I Csak lát­nánk be végre, hogy a baloldalnak politikája milyen súlyos veszedelem az országra ! Jogerős a honvédgyilkos sakter büntetése Budapest, junius 16. Löbl József baromfikereskedőt, akit Tremmel Mátyás őrvezető meggyilkolása miatt a törvényszék 7 é i, a Tábla pedig 4 évi fegyházra ítélt, ma a Kúria a Tábla ítéletét helybenhagyva, ugyan­csak 4 évre ítélte. Az ítélet jogerős. Bethlen István beszámolója a genfi eredményekről A nemzetgyűlés szerdai ülése A nemzetgyűlés mai ülését 11 óra­kor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök nagy érdeklődés mellett. El­nök bejelenti, hogy gr. Bethlen Ist­ván miniszterelnök kiván felszólalni, Gróf Bethlen István, a szokásnak megfelelően visszatérve a genfi tár­gyalásokra megteszi jelentését. A mostani tárgyalásoknak célja az volt, hogy a szanálási idő leteltével meg­állapítsák azt, hogy Magyarország az egész vonalon megfelelt kötele­zettségének. A második feladat az volt, hogy levonassanak ennek a megállapításnak a konzekvenciái, to­vábbá, hogy likvidálják azokat a kérdéseket, amelyek a likvidációval kapcsolatosak. E téren 3 kérdést kell kiemelni. Először meg kellett állapítani azt, hogy kontrol megszüntetése esetén azok a bizalmi férfiak, akik a hite lezett összegekre felügyelnek mikép­pen fogják működésűket kifejteni, má­sodszor az ugyancsak jegyzőköny­vekben megszervezett u, n. párisi kontrol bizottság miképen fog a kor­mánnyal a jövőben érintkezni és végül, hogy a megállapítandó kér­désekharmadik csoportja mely a köl­csön megmaradt részére vonatkozik. Mielőtt azonban ezeknek a kér­déseknek taglalásába bele ment volna ismertette azt a memorandumot, amelyet a népszövetség elé terjesz­tett annak a bizonyítására, hogy az ország az egész vonalon eleget tett vállalt kötelezettségének. A memorandum olyan tömegét sorolja fel az intézkedéseknek, me­lyek a parlamentárizmus történe­tében példa nélkül állanak. Ne feledjük el, hogy 1918-ban egy legyőzött állam voltunk, amely­ben forradalmat csináltak, amely züllésbe vitte az államot ugy gaz­daságilag, mint pénzügyileg s amely­nek következménye volt az ide­gen megszállás. Egyhangúlag állapította meg a pénzügyi bizottság Genfben a kö­vetkezőket : 1. Magyarország költ­ségvetése egészséges alapokon áll és egyensúlyban van. 2. Magyar­ország valutája stabü alapokon nyugszik, 3. hogy bár vannak az országban gazdasági nehézségek, azok nem olyan természetűek, hogy a költségvetés egyensúlyát vagy pénzünk stabilitását veszé­lyeztetni alkalmasak volnának, 4, Magyarországon a követelt pénz­ügyi és közgazdasági reformokat programszerűen keresztülvitték. A Népszövetség mindezekből kifo­lyólag le is vonta a következtetést és elhatározta, hogy Magyarország­nak a pénzügyi főbiztos által gyako­rolt ellenőrzését julius elsejével meg­szünteti. Ez tehát annyit jelent, hogy Magyarország általános pénzügyi ellenőrzése julius elsejével megszűnik és visszanyeri az ország pénzügyi szuverenitását. Ezzel megszűnik az a kivételes pénzügyi hatalom is, amelyre a kormány felhatalmazást kért, mert a kormány élni ezzel a hatalommal többé nem fog. A 33-as ellenőrző bizottság is be­fejezi működését. Megjegyzi, hogy Ausztria ellenőrzése tekintetében ugyanez a helyzet, sőt a mi ellen­őrzésünk bizonyos tekintetekben sok­kal kedvezőbb, mint Ausztriáé. Végül reflektál azokra a sajtóköz­leményekre. amelyek a katonai jegy­zék visszavonásáról szóltak. A kor­mány nem vonta vissza a jegyzéket, hanem csak azt kérte, hogy annak tárgyalását függesszék fel mindaddig, amig bizonyos korrekturát azon keresztülvisznek, amit pedig egyes helyeken a helytelen fordítás tett szükségessé. Ezek után nyugodt lelkiismerettel bízza a nemzetgyűlés megítélésére a Genfben történteket. Ö ugy érzi, hogy kötelességét lelkiismeretesen és pontosan teljesítette. Azáltal, hogy az ország julius elsejével felszabadul a pénzügyi ellenőrzés alól, a kon­szolidációnak egy jelentékeny etappe­ját értük el. Reméli, hogy ezt az eredményt semmi sem fogja most már lerontani. A kormánypárt és a kormányt támogató pártok képviselői felállva hosszasan éljenzik és tapsolják a miniszterelnököt. A tanyák jövője Irta félegyházi NAGY LAJOS A tanyák mesgyéjén ődöngök. A vetések hullámain tikkadt, északkeleti szél szaladozik, az égen pedig ellen­kező irányú felhők gomolyognak. Ilyenkor, május—junius hónapokban vivja meg élet-halál harcát Alföldünk felett a száraz északkeleti és a ned­ves délnyugati monszun. Egyik a ter­mést hozza, a másik az aszályt: életre-halálra szól hatalmas mérkő­zésük. Valóban, az orosz szélnek az a sajátsága, hogy a Kárpátokról le­zudulva száraz szomjuságával még a helyi párolgást is megemészti, éppen a vegetáció legfontosabb hónapjai­ban. Az adriai szél esőthozó, s ha uralomra jut, bő termés áldja meg a síkokat. Nagyon gyakori eset, hogy a legszebb délnyugati borulás is elszürkül a nagynyomású szomjas föld előtt. Tehát Alföldünk termése e kétfajta szél küzdelmén dől el. Élet vagy halál! Jó termés: meg­telnek a magtárak, csűrök élettel, a magyar szivek pedig megelégedéssel; szaporodnak a házasságkötések, épül­nek a házak, jobban ruházkodik és jobban él a magyar és kevesebb uj sir domborodik abban az évben az akácos temetőkben. Rossz termés: nemzetbetegség ! Abban az esztendő­ben pedig a sorvasztó halál lépkedi keresztül kasul az Alföld megsanyar­gatott ugarait... Nem tehetek róla, hogy nemzeti létünk eme bizonytalan eshetőségei­nek elgondolása olyan szomorúan nehezedik szivemre, hogy tovább ballagván, könnyeken keresztül látom a végtelen síkságnak apró tanya­házait és sűrűsödő akácosait... Pedig az Alföld síksága mérhetet­len kincseket rejteget magában, csak­hogy az aranyszemek kimosásához hiányzik a víz : a tudás eszköze és a magyar fajszeretet napsugara. Csak akarnunk kellene és az Alföld termé­keny bölcsőjévé válnék elhagyatott, szétcibált fajtánknak ! Valamikor az Alföldnek más ábrá­zata volt: rengeteg sok apró falu szórta be a síkság szűz televényeit. A törökvilág az ősmagyar települé­seket feldúlta. Az üldözött lakosság nagyobb központokba tömörült, hogy jobban védekezhessék a kóborló martalóc csapatoktól. Igy jöttek létre e faluóriások, a mai 10 -40,000 lakosú nagyközségek. Hogy iparköz­pontokká válhassanak, ahoz hiá­nyoztak a bányák és erdők, hogy a kereskedés gócaivá váljanak, ahoz pedig az utak és termények. Meg­maradtak tehát szükségképen lomha sárfészkeknek. A nyugalmasabb ko­rok emberei azután, hogy a messze­földeket megmunkálhassák, tanyákat építettek és lépésről-lépésre kialakult a rónának mai képe: a tanyarend­szer. Ma már a községek óriásai arra ugyan megfelelők, hogy a tanya népe vehessen adhasson bennök és hetenkint templomait látogassa, de hogy a földmivelés tudományában haladhasson, hogy igazi, értékes nép-

Next

/
Thumbnails
Contents