Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) április-június • 74-145. szám
1926-06-16 / 134. szám
Békéscsaba, 1926. junius 16. Körösvidélc 3 Békéscsaba, Andrássy-ut 11. sz. gÉgfaraBíl MÉSZÁROS JÓZSEF GEPHERESKEDO BÉKÉS, FŐTÉR 1. Ajánlja „Helloal Premier", „Pueh" és „Wajfenrad" elismert legjobb kerékpárjait, ualamint motorkerékpárjait keduező részletjizetésre 1 Nagy uálaszték kepékpárrészek, gumik, csengők, lámpák és sportcikkekben 1 Figyelmeztetem, ha igazán jó és prima, olcsó szántó tanyásbirtokot kiván előnyösen venni Csongrád-, Csanád- vagy Pestmegyében, ugy bizalommal keresse fel Mfézer országos birtokadás-vételi vállalatát Szegeden, Horthy Miklós-utca 2. sz. (volt Bástya-u. 19.) Bohn sörcsarnok mellett. 56 m. holdas szántóbirtok, benne 10 hold prima gondozott szöllőteleppel és sok tanyaépülettel Szeged határában. Ára 650 millió. 100 m. holdas prima fekete szánlóbirtok szép tanyaépületekkel, ártézikuttal, Csongrádban, város alatt, holdankéntiára 12 millió. 100 kat. holdas prima fekete szántó Csa! nádban, müutnál, város alatt, ártézikuttal. Holdankint 35 mm. buza. Í Szegeden szép családi házakat 100 milliótól feljebb, bérházakat üzletekkel 200 Í milliótól feljebb, berendezett üzleteket, fűszer, vendéglő és minden szakmából, lakásokkal is, igen olcsón szerez és közvetít Mézer adás-vételi vállalata Szegeden, Horthy Miklós-u. 2. (Bohn sörcsarnoknál). Autók Fordson • Traktorok Gyári árban. Autorizált képviselet lezkovits gépáruház Békéscsaba, Andrássy-ut 48. Éjjel a fedélzeten Amióta hajónk elhagyta a Rák-téritőt és a forró égöv alá került, az éjszakákat nem kabinomban, hanem mindig a fedélzeten töltöttem Sándorral együtt, aki gépészmérnök és BuenosAiresbe igyekezett, ahol az argentinai katonai repülőgépgyárban november elsején kellett elfoglalnia állását. Alvásra rendszerint csak hajnal felé került sor, mert állandóan nagy társaságunk volt. Az első és a másodosztály összes magyar utasai körülöttünk kaszinóztak. A kivándorlók ragyogó terveiket kovácsolgatták. Egy fiatal földmérő folyton arról beszélt, hogy egészen bizonyosan vágyonokat fizetnek majd neki Braziliában, ahol állandóan folyik a vadon területek parcellázása. Pedig gyakran közénk telepedett egy hamburgi német kereskedő, aki ugyancsak igyekezett lehűteni az ilyen vérmesen reménykedőket. Azt állította, hogy már éppen harmincadszor utazik Braziliába, de még egyszer sem tért ugy vissza, hogy ne talált volna olyan beteg, elcsigázott, tönkrement utasokat a hajón, akik utolsó megmentett garasaik feláldozása árán menekültek haza letört reményekkel Braziliából. Intett minket is, hogy forduljunk vissza, amig hazai pénzünkből tart, mert a biztos züllés vár arra, aki kintreked. Én elmondtam neki, hogy újságíró vagyok és nem akarok odakint letelepedni, csak tanulmányúton járok s az a feladatom, hogy felkutassam a kivándorolt magyarok telepeit és számoljak be lelkiismeretesen a kiszállított egyszerű emberek tömegeinek kinti életéről. — No akkor elég szomorú tapasztalatai lesznek — mondta az őszinte kékszemű, kecskeszakállas német kereskedő. — Miért ? Hát az ingyen tanyák, ültetvények . , . — Az semmi! Hazugság! Egy erős, az egész világra jól kíépitett emberkereskedő társaság vakítja ezzel a hiszékeny földmíveseket. Ezen a hajón is van egy kétszázas szállítmány, — ha jól tudom, éppen az ön honfitársaiból. Magyarok. Eladták magukat. Mennek a kávéültetvényekre rabszolgának. 5 Kifaggattak, vigasztaltak, de bizony ez nem sokat segített rajtam. A délutáni gyorssal hazautaztam. Két nap múlva expresszlevéllel kerestek itthon, a „Körösvidék" szerkesztőségében. „Kedves barátom, — irta egyik fővárosi napilap szerkesztője, — ha még mindig szükséged volna arra a néhány hónapi külföldi tartózkodásra, jöjj fel azonnal és jelentkezz főszerkesztőmnél, aki életrevaló tervet tartogat számodra." Hirtelen le sem tudom írni, hogy mennyiért nem adtam volna akkor ezt a levelet. Este 9 órakor már ott vártam szorongva a budapesti szerkesztőségi előszobában. Ugy látszik, a főszerkesztő is türelmetlenül várt, mert mihelyt bejelentettem magam, mindenki előtt engem kéretett. Terebélyes angol bőrfotelbe ültetett, konyakkal, cigarettával kínált, kétszer-háromszor fürkészve nézett végig rajtam, azután az asztalán kiterített hatalmas térképekre mutatva, megvesztegető nyájassággal szólalt meg: — Kedves kollégám! Komoly, fontos szerep betöltésére szemeltem ki s ha nem veszi rossz néven, előre is remélem, hogy nem utasít vissza. Hallottam ugyanis, hogy néhány hónapra külföldre kell utaznia. Az én ajánlatomnak az a jó oldala, hogy olcsón, sőt ingyen, vagy mondjuk bátran : nagy haszonnal teszi ezt önnek lehetségessé. Bizonyosan tudja, hogy az ország megcsonkítása következtében, a nehéz gazdasági viszonyok miatt minden képzeletet felülmúló méretet öltött nálunk a kivándorlási láz. Minden elbukott, nyomorgó, nélkülöző, elégedetlen magyar Amerikába futna. De az északamerikai EgyesültÁllamokba már szinte lehetetlen a bejutás s ezért az uj kivándorló tömegek Délamerikába hömpölyögnek. Sajnos, a délamerikai viszonyok alig ismeretesek előttünk és igazán nem tudhatjuk, hogy mi vár odaszakadt véreinkre. Még a hatóságok sem tudnak eligazodni azokon az ellentétes, egyáltalában nem ellenőrizhető híreken, amelyek a kivándorolt magyar családok sorsáról eddig különböző forrásokból érkeztek. Némelyek szerint ingyen földbirtok, gazdasági felszerelés, ezen keresztül pedig a gyors meggazdagodás határtalan lehetőségei várnak Délamerikában a kivándorlókra, mások viszont azt állítják, hogy a legembertelenebb rabszolgakereskedelem áldozata lesz minden magyar, aki azért száll hajóra, hogy Délamerikába tegye a lábát. Képzelheti, mennyire fontos országos érdek véget vetni ennek az átkozott bizonytalanságnak! Agyon kell ütnünk a
