Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) április-június • 74-145. szám
1926-05-30 / 121. szám
Békéscsab a. 1926 május 5. Körösvidélí. 2 feneklettünk. Szerencsére az állomáson találtunk egy csomó szerecsent, akik két órai megfeszített munka után, rudak és deszkák segítségével kihúztak minket a sárból. E leckén okulva óvatosabban mnntünk előre, a talaj is mindinkább kedvezőbb lett, köves és homokos. Két órai ut után elértük az első folyót, Modjót. Előre drukkoltunk de hiába, mert a viz alig lehetett fél méter mély s igy úgyszólván átrepültünk az első akadályon. Utunk idáig kevésbbé volt érdekes (én t. i. az érdekességet és szépet a vadállománnyal és annak változatosságával mérem). Módjótólkezdverengeteggyöngytyuk, nyul, sakál, őz nagyságú antilopok, sőt még egy ichneumon meg egyjj óriáskígyó is keresztezte utunkat, az utóbbit el is gázoltuk. Havashoz érve kissé meghökkentünk amint láttuk, hogy a 40 méter széles folyó legalább egy méter mély lehet. Nagy alkudozás után az összecsődült négerek három tallérért áthúzták az autót, óriási kiabálás és verekedés közben a túlsó partra, Innen kezdve sürü erdőszerü mimózás és teljesen lakatlan területen mentünk vagy két órát mig elértük az utolsó folyót, Makit. Itt már nagyon reménytelen volt a helyzet, sehol egy ember a láthatáron, a viz pedig szemmel láthatólag nőtt. Mikor már teljesen feladtuk a reményt, megjelenik a túlsó parton 10 arussi harcos teljes díszben. Ugylátszik valami csetepatéra készültek, de az is lehet, hogy csak cirkáltak a határon. Természetesen a büszke harcosok semmi pénzért sem voltak hajlandók áthúzni a szörnyű, ördögi alkotmányt, az autót. Egy órai alkudozás után a szolgám, ki nagyon leleményes és ravasz fickó, jelenti, — közben szidja a gallákat, pedig ő is az, — hogy meg van az alku. Pénz nem kell, de adjunk nekik szemorvosságot. Ha csak az kell, mondja örömtől sugárzó arccal W. Z., ki különben patikus és éppen orvosságot is hozott magával, adok én nekik, de csak ha a túlsó parton leszünk. Erre pillanatok alatt lenyergelték lovaikat és harci ordítással nekirugaszkodtak az autónak. Nehéz munka volt, párszor elakadtunk, erőnk kezdett már cserben hagyni, közben pedig a viz félelmetesen nőtt. Éppen azon tanakodtunk, hogy valami fához kötjük az autót, hogy el ne vigye az ár, mikor váratlan segítség érkezett. Véletlenül egy karaván jött és annak emberei kihúztak bennünket a vizből. Fél óra se telt bele. mig rendbe hoztuk a motort, mire a víz több mint két méterre nőtt s őrült erővel, félelmetes zúgással nagy fatörzseket és állati hullákat sodort magával. Mire újból felszedelőzködtünk, elmúlt délután 4 óra. Sebaj gondoltuk, még napnyugta előtt hazaérünk, de csalódtunk. Másfél órai ut után óriási zápor szakadt a nyakunkba, közben teljesen besötétedet s ráadásul még az útról is letértünk. Hogy ráakadjunk az útra, W. Z. barátom köröket irt le az autóval, erre aztán nemcsak az utat, de az orientálást is teljesen elvesztettük. Párszor még nekiláttunk az útkeresésnek de hiába. REJTVÉNYEK Rejtvényeink helyes megfejtői között értékes könyvet sorsolunk ki. Megfejtési határidő: junius hó 2., szerda. Megfejtések és rejtvények a „Körösvidék" szerkesztőségének, Békéscsaba, Szent István-tér 18. küldendők Keresztrejtvény Beküldte: Bera Uj Mihály wm |35 \2Q mm ESI fHjJIS™ FFT' mm ||34 I fel mm mmm Lffill® juLíiami oMh iDlnN M mm. Vihar után Vén tölgyeivel a zúgó erdőt, Fa-óriások ősi ligetét Bámulva csodálom, szeretem én, Tisztelem benne a szűzi erőt. Komor felhők, ha jönnek sötéten, Villám-csókokkal dús homlokukon, S dörej-kacajjal üdvözlik egymást: Szeretek állni vén fa tövében. Jajjgatva ordít, bömböl az orkán. Büszke törzseken búsan orgonál; Kitárom neki a lelkem egészen, Lesem Szél-istent tajtékos lován. S ha tovanyargal habos paripán, Folyton változó felhő-kupolán, Vén fa tövében elmosolyodom A kékült ajkú kicsi ibolyán. S hogy kisüt a nap, foszlik a pára, Aranyos fényben bibor-felhő megy; A vén tölgy alól én is távozom, Kicsi ibolyám keblemre zárva. Bartyik Mátyás. a.......••••••••............................ Viszontagságos utazás. Rfrikai levél. Hosszú abesszíniai tartózkodásom alatt oly sok lehetetlennek látszó dolgot láttam már valóra válni, hogy szinte már nem is csodálkozom semmin se, mégis mikor W. Z. barátom előadta, hogy Modjótól a farmjáig a saját költségén autóutat akar csinálni kb. 120 kilométert, kissé meglepődtem. Nem akartam barátom kedvét elvenni a merész vállalkozástól, azért csak azt feleltem neki, mivel véleményemet kérte, mindenesetre próbálja meg. Feleletemet, megvallom, már az önzés diktálta. Már láttam magam előtt az utat, amint robogok rajta Arussiba, hol oly csodás szép a vidék és nagyszerű a vadászat. Alig mult el azóta 2—3 hónap s álmom már is beteljesedett, már vissza is jöttem a szép eredményes vadászatról. Kissé nehéz volt az ut a hirtelen beállott kis esős évszak miatt, de azért a legkellemesebb emlékeim közé fog tartozni, az bizonyos. Hűség okáért ugy irom le a kirándulást, amint tányleg megtörtént, semmit el nem hallgatok és semmit hozzá nem teszek elbeszélésemhez. W. Z. barátommal való megbeszélésünk szerint márc. 24-én leutaztam Modjo állomásra, hogy onnan rögtön a vonat érkezése után, pont délben a rám várakozó autóval tovább mehessünk s az estét már nála Arussiban tölthessük. Igen ám! csakhogy Abesszínia arról nevezetes, hogy az ember számítása rendesen csak pár hét, esetleg pár hónap múlva sikerül. Nekem ez alkalommal határozott szerencsém volt, mert csak egy hétig vártam az autóra. Még jó, hogy Módjóban van egy német farmer s igy a várakozási időt nála töltöttem, még pedig igen kellemesen és hasznosan, sok szép madarat és rengeteg rovart gyűjtöttem. Végre egy szép holdvilágos este nagy örömömre megérkezett a várva-várt autó. Indulni azonban másnap még nem lehetett, mert valami motoralkatrész elromlott és a benzin is kifogyóban volt. Rögtön még éjjel futárt küldtünk AddisAbebaba, aki, a szükséges dolgokat elhozta. Ép április 1-én indultunk (talán azért is volt olyan bolond utunk). Gyönyörű szép napsugaras idő volt, boldogan helyezkedtem el az autóban s örömömben versenyt dúdoltam a csicsergő madarakkal. De jókedvemnek hamar véget vetett az autó hirtelen megállása. Alig pár percnyi ut után egy kis pocsolyában megVizszintes sorok: 1. A. S. A. egyik állama. 2. Télen sok van. 3. Mindennap van. 4. Huzal. 5. Nem szolga. 6. Csatorna az emberi szervezetben. 7. Derékon viseljük. 8. Sétány (kiejtés szerint). 9. Község Abauj megyében. 10. Hires spártai király. 11. A vadász teszi. 12. Menyasszony. 13. Minden levélen van. 14. Ugy szép, ha iveit. 15. Tetszést jelentő indulatszó. 16. Fém. i 17. Ketszer véve grizett név. 18. Növény Jerikóban. 19. Testrész. 20. Igekötő. 21. A házaséletben a legszebb. 22. Bibliai hirességü hegy. 23. Mint a 12-es. 24. A francia igy hivja a „h" betűt. 35. Fordítva helyhatározó rag. 46. Ilyen villamoslámpa is van. 47. Aki mozog. 48. A nagyapa előtti apa. Függőleges sorok: 25. Meglepetés szava. 26. A papírkosárban van. 27. A réten sok van. 28. Minden cselekedetben van. 29. Minden embernek van. 30. A hivatalnok teszi. 31. Akinek van, az teheti. 32. Vendéglőben társaság szokta rendezni. 33. Egy csillagkép. 34. Női név. 35. Török férfi név. 7. Szám. 8. Világrész. 9. Ragadozó madár. 36. Hazárd kártyajáték. 37. Csak akkor jó, ha pontos. 38. Igekötő. 39. Aki a törvények ellen cselekszik. 40. Franciául „itt*. 18. Mint a 11-es. 19. Törökök viselik. 20. Hus mellett van. 14. Egy felvidéki város. 41. Keleti pénzegység. 42. Minden testnek van. 43. Északi pénzegység. 44. Egy vallás istene. 45. Levélcimzés rövidítése. Végre egy nagy fa alá huzódtunk, hogy ott várjuk be a zivatar elmultát és a hold feljöttét, esetleg a reggelt. Hogy elűzzük az unalmat, előkotoráztunk néhány konzervet, meg az italokat s csakhamar a legrózsásabb hangulat vette át a boszankodás helyét. Egyszerre csak hinni sem akartunk fülünknek — megcsendül az éji homályban egy szamár bus ordítása, Hamar odahajtottunk, hogy a szamár gazdáját nyakoncsipjük, aki majd elvezett a helyes útra. De megint csalódtunk. Az autó tülkölése és lámpafénye annyira megijesztette a nyugodtan alvó szerecseneket, hogy se szép szóval, ne fenyegetésekkel nem lehetett őket kicsalni a tövises ágakkal körülsáncolt kunyhóikból. Kénytelenek voltunk leadni néhány ijesztő lövést. Ennek aztán meglett a hatása, pár perc múlva a három lövésre megjelenik három — nő. Bájos kalauzaink szepegve bár, de megmutatták az utat, Most már csekélység volt haza találni, még egy negyedóra és pont éjfélkor megérkeztünk—szerencsésen Gajdács Mátyás. A hétről Májusi illat engem is ihlet Zengek azoknak mind, kiket illet: • Itt az ítélet, itt az ítélet I Párizsban lázas, nagy öröm éled. W.ndischgratz herceg s Nádosy Imre Rácsos ablakból búsan tekint le. Imre, ne búsulj s te se jó herceg, Mert ámbár Párizs még ma elhenceg, Öröme annak, aki kacag most, Nem ér egy veszett rossz hamis frankost I * Csaba vén testén tisztesség esvén, ül talpig gondban Berthóty Esvány. Töpreng pediglen szomjan és étlen mindig emigyen: „Van-e bocsánat bűnömre, arra, hogy nem mentem ki a pályaudvarra arra a garra, amit ütöttek, mikor elhozta uj királynőnket sok bócher gyermek?!..." • Piros szegfű, piros rózsa, Kiviritott egy városba A minap ugy elgondoltam, Rossz világ az, ami most van. A fiuk meg nem nősülnek, Virágok pártában ülnek, Ilyenformán vájjon jő-e, Ki elvigye, ki letörje Mi rózsánkat, mi szegfűnket ?... APRÓD Gyemekeknek (Kis fejtörő) E rejtvények helyes megfejtői között iskolaszereket sorsolunk ki. Megfejtési határidő szerda, junius 2. 1. Beküldte: Pálffy Erzsébet és Ica. * tölgy 2. Beküldte: ifj. Asztalos Mihály. XXX OS Mult vasárnapi számunkban közölt rejtvények helyes megfejtése : 1. Pékinas, 2. Hóbort. Megfejtették 458-an. A megfejtők között iskolaszert sorsoltunk ki, amit Csjernyik Erzsébet nyert meg. Mult vasárnapi keresztrejtvényünket megfejtették 263-an. A helyes megfejtők között Zemplényiné „A gonoszok - cimü regényét sorsoltuk ki, amelyet Dénes Klárika nyert meg.
