Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1926-01-05 / 3. szám

Ara ÍOOO korona. Békéscsaba, 1926január 5. Kedd VII évfolyam 3. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba Szent István-tér 18. Telefon 60. fOffffotlBn kerosxténj politikai napilap. Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN Felelősszerkesztő MIOEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K Mindig ugyanaz Ha végigolvassuk az utóbbi napokban megjelent lapjainkat, valamennyi a legnagyobb megdöbbenéssel közli azokat a híreket, amelyek az alföldi árvízkatasztrófára vonatkoznak. Több-kevesebb hevességgel, de valamennyien kiemelik azt a kétségbevonhatatlan tényt, hogy az árvízkatasztrófában legnagyobb része a trianoni határoknak volt, amelyek kétségbeejtő korlátoltsággal szakították el a földrajzilag és gazdaságilag együvétartozó területeket és szakították el Magyarországtól azokat a hegyeket, amelyek az Alföld vizeit táplálják. Nemcsak a magyar népet szakították széjjel, hanem azokat a vízszabályozási társulatokat és szerveket is, amelyeknek feladata a vízállások megfigyelése és az árviz elleni védekezés volt. Csak egyetlen egy újság akadt egész Magyarországon, amely e kérdést nem ebből a szempontból tárgyalja, hanem erőszakos ferdítéssel olyaténképen, amivel a saját pártérdekeinek vél kedvezni. Megszoktuk már évtizedek óta, hogy a Népszava a legnagyobb közömbösséggel megy el olyan kérdések mellett, amelyek forró magyar kérdések és jobb ügyre méltó szenvedelemmel kap azok után, amelyek saját pártcéljait szolgálják. Nincs az az alárendelt jelentőségű dolog, amiben fel ne kutatná és olvasóiba bele nem magyarázná az osztályuralom insinuációját és ha máskép nem megy, a csillagos eget is átfesti a maga színeire, vagyis magyarul: kétségbeesetten ferdít. Kétségtelen, hogy Magyarországnak dolgozó elemeit érte a hirtelen jött elemi csapás. Olyanokat, akik a legkeményebb munkával keresik meg nemcsak a saját, de az egész ország mindennapi kenyerét. Minthogy azonban ezek a dolgozók nem tartoznak a Népszava törzspublikuma és előfizetői közé, minthogy azokra nincsen rányomva az elvtársi jellegzetesség, — ezekkel a dolgozókkal szemben nagyon kevés részvéttel viseltetik a dolgozók újsága. írni azonban mégis csak kell róla, mert hisz' az egész ország erről beszél, hogy tehát a papir se menjen kárba és vélt érdekének szolgálatot tegyen, ugy akarja feltüntetni a dolgot, mintha az árvizet a kormány előrelátása meghiúsíthatta volna. Ezt a cikket bizonyára olyan ember irta, aki alig mozdult ki a Conti-utca aszfaltjáról és árvizet életében soha sem látott. Nem tudja, hogy a magas hegyekben méter magasságban fekvő hótömeg ha hirtelen elindul, órák alatt elborítja a völgyeket és tengerré dagasztja azt a patakot is, amelyet máskor a kutya is átugrik. Ez az árviz is igy jött és igy pusztít. De hogyan lehet a kormányt felelőssé tenni a csapásért, amikor | Magyarország egyik legnagyobb földrajzi tudósa, Cholnoky Jenő egyetemi tanár háromhasábos, hosszú vezércikkben fejtette ki azt, hogy az árviz elleni védekezés képtelenségét már a triononi szerződés aláírása előtt bejelentették az ántántnak és hogy a békeszerződéssel a kormánynak éppen azokat a szerveit vágták el, amelyekkel segíteni tudott volna. Ezért a levágott kézért Trianon a felelős! Százőtvenmiliiárdos kárt okozott a békésmegyei árviz Budapest, január 4. I A szombati minisztertanács előtt Mayer János földmivelésügyi mi\ niszter kijelentette, hogy az árviz 550 tanyát, 150 szarvasmarhát, 300 í sertést, 20 lovat és 15,000 aprójószágot pusztított el, úgyhogy a kár 120—150 milliárd koronára becsülhető. Vésztő borul megkezdődött az apadás Békéscsaba, január 4. Vésztőről jelentik 12 óra 15 perckor. A helyzet javulóban van ; 2*5 cm-es apadás észlelhető, aminek oka az, hogy Szakállnál a Körös jelentékenyen apad az 5 bevágáson keresztül pedig a viz állandóan folyik vissza medrébe. Békéscsaba még nem lehet ónálló tőrvényhatóság? Értesülésünk szerint Rakovszky Iván belügyminiszter okvetlenül be akarja váltani azt az igéretét, amit Nyíregyháza városának s még előbb Nyíregyházán 1924 szeptember 14 én a városok küldöttségének tett, hogy t. i. a fejlettebb r. t. városoknak törvényhatóságokká emelése iránt törvényjavaslatot terjeszt a nemzetgyűlés elé. Ez a törvényjavaslat, mely csak néhány szakaszból áll, már ugy halljuk, el is készült, de abban bizony sok város csalódni fog, mett csak Szombathelyről, Nagykanizsáról, Nyíregyházáról és Újpestről van szó benne. A javaslat tehát szűkmarkúan mér s a kimaradt városok erős mozgalmat indítanak, hogy a javaslatba őket is felvegyék. Reméljük, hogy még városunknak is sikerül a belügyminisztert meggyőzni a javaslat kiterjesztésének célszerűségéről. kormányzó a gyulai árviz színhelyén Oláb küldöttség a kormánybiztos-főispán Előtt (A m Körösvidék" kiküldött tudósítóidtól) Lapunk vasárnapi számában kiküldött tudósítónk szűkszavú telefonértesítése alapján irtuk meg, hogy Horthy Miklós kormányzó szombaton délután Vésztőről Békéscsabán keresztül Gyulára ment, ahol megnézte a Gyulavári körül pusztitó árvizet is. Erről a látogatásról tudósítónk ujabb jelentése alapján számolunk be most már bővebb részletességgel az alábbiakban: Szombaton délután, amikor a Kormányzó ur Őfőméltósága Gyulára érkezett, a Fehérkörős hídjához alig lehetett feljutni a kormányzó tiszteletére odasereglett hatalmas tömegtől. A hídon játjutva a Kormányzó ur megtekintette azt a nagy területet, amelyet viztenger borított. Dr. Csete polgármester jelentéséből megállapíthatta, hogy mennyi tanyaépület omlott össze és mennyi ember vált hajléktalanná. Ezenfelül azonban még megszámlálhatatlan tanya került teljesen viz alá. Ezeknek már nyomuk sincs a viz szine felett. Most már csak a magasabban fekvő s nemrégen viz alá jutott területek tanyái látszanak. Ezek közül is csak a Ladics tanya és a szintén égetett téglából épült Csausz-féle tanya áll még a helyén. Mikor a Kormányzó a Fehérkörös jobbpartján megjelent, az ott várakozó tömeg óriási éljenzése fogadta. Innen Gyulavári községbe mentek ki, ahol dr. Vangyel Endre járási főszolgabíró, Bakos József és ifj. dr. Daimel Sándor szolgabirákkal együtt jelentkezett nála s jelentette, hogy Gyulaváriban "ezidőszerint már nincs veszedelem, a község lakossága mindent elkövetett, hogy a község az árvíztől mentesüljön. A gróf Almdsy uradalom Solymos-, Dénes-, Győző- és Gelvácsmajorjából az uradalmi intézőket és azok családtagjaikat, továbbá az uradalmi alkalmazottakat és családtagjaikat, kimentették és gróf Almdsy Dénes gyulai kastélyában helyezték el. Az uradalomnál 180-an vannak, aki megfelelő ellátásban részesülnek. Az utóbbiak legnagyobbrésze segélyre szorul, mert alig tudott magával elhozni valamit. A kormányzó a jelentést tudomásulvette és elismerését fejezte ki a főszolgabírónak és a község minden egyes lakosának a kifejtett muakáért és kívánta, hogy a község a további veszedelemtől mentesüljön. Mig a kormányzó a helyszínen szemlét tartott, Gyulavarsánd községből egy vámőr tiszt és a községi bíró vezetése mellett oláh küldöttség jelent meg, amely dr. Kovacsics Dezső kormánybiztos főispánnak azt a kérését terjesztette elő, hogy a magyar határszélen levő vasúti hídon szabadon kelhessenek át a gyulavarsándiak, mert átkelési hidjaikat a Fehérkörős árja már régen elvitte. Azzal indokolták kérelmüket, hogy más uton a vizén tul rekedt állataikhoz nem tudnak eleséget vinni és igy a lakosság nagyrésze érzékeny veszteséget szenvedne az állatok elvesztésével. Dr. Kovacsics Dezső kormánybiztos a kérelmet méltányolta és kijelentette, hogy teljesíteni is fogja, azonban előbb szakmérnök kiküldésével meggyőződést szerez, hogy a Fthérkörös átvágásokat már eltömették-e az oláhok s igy a további vizemelkedés meg fog-e szűnni és Gyulavári község, továbbá a viz alá került gyulai szántóföldek mielőbb mentesíthetők lesznek-e a rajtuk levő víztől. Bár a küldöttség hangoztatta, hogy az átvágásokat már betömték, mégis j ragaszkodott a kormánybiztos ahoz, 1 hogy a betömés megtörténtéről magyar szakmérnök szerezzen meggyőződést, amit a Kormányzó ur I Őfőméltósága is helyeselt.