Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1926-03-20 / 65. szám

Ara WOO kerona. Békéscsaba, 1926 március 20. Szombat VII. évfolyam 65. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba Szent István-tér 18. Telefon 60. íügs&tian koresmtény politikai napilap. Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN | Felclősszerkesztő MIOEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K GONDOLATOK * • * A szocialisták Genfben nagy tiltakozó gyűlést tartottak az európai .reakció" ellen. A gyűlésen résztvettek az angol, franci3, német, svéd, olasz stb. szocialisták s ott volt a magyar szociáldemokrata párt képviseletében Szende Pál is. Ez a gyűlés rendkívül jellemző a külföldi s a „magyar" szociáldemokratákra. A külföldiek egytőlegyig hazájuk ügyét szolgálták. Semmit nem mondtak, ami megnehezítette volna nemzeteik képviselőinek helyzetét, akik egy másik nagy teremben tárgyaltak. Mondtak ők is kritikát, de vigyáztak, hogy hazájuknak ne ártsanak. Ezzel szemben a Szende beszéde egyéb sem volt, mint csupa vádaskodás, rágalom és gyűlölet átadat Magyarország ellen. Itt van az a nagy, súlyos baj, amely miatt szinte lehetetlen a magyar polgári elemeknek s a szocialista tábornak kibékülése. Ha a „magyar" szocialisták is elsősorban magyarok volnának s nem gázolnának bele szüntelen a nemzet életébe, akkor bizonyosan fordulna feléjük rokonszenv a polgárság részéről is. De addig, amig minden eszközt — még a hazaárulást is — jónak tartanak az ö kicsinyes érdekeik elérésére, addig mindig szembe fogják magukat találni minden jó magyar emberrel. * Apponyi beszéde elé nagy várakozással tekintett az egész magyar közvélemény. Mindenki érthető érdeklődéssel várta, hogy mit fog mondani a nemzet patriárkája a frankügyben. Különösen a túlsó oldalon lesték nagy izgalommal. Liberálisék azt remélték, hogy az ellenzéki Apponyi neki fog menni a kormánynak s követeli annak azonnali távozását. Ők tudniillik, el sem tudnak képzelni nobilis, objektív ellenzéket, olyat, amelyik az ellenzéki pádsorban is felelőssége teljes tudatában harcol. Minket természetesen nem lepett meg Apponyi beszéde. Tudtuk, hogy ez a bölcs férfiú, aki mindennek elé helyezi a nemzet ügyét, csak higgadtan, bölcsen beszélhet. Megmondotta ő, hogy hibáztatja a kormányt, mert nem volt eléggé erélyes és elővigyázatos, de hangsúlyozta azt is, hogy ö nem akar és nem fog kormányt buktatni, mert félős, hogy a következő kormányra semmi befolyása nem volna. Apponyi álláspontja most is nagyon helyes, nagyon igaz. Még ha látnak is bajokat — kormányt buktatni ma súlyos hiba volna, mert egészen bizonyos, hogy Bethlen Istvánt helyettesíteni senki sem tudná. Ö utána vagy nagy bizonytalanság, vagy határozott balra fordulás következne bizonyára, amitől pedig az Isten óvja ezt a szegény magyar hazát. * Makkabeus gárda alakult Budapesten. A legdélcegebb, a legelszántabb, a legbátrabb zsidőgyerekek egy ismert kardvivóbajnok vezérlete alatt szent szövetségbe tömörültek. Elhatározták, hogy mindenüket, ha kell, fiatal izraelita életüket is odaadják a nagy vezérért: Vázsonyi Vilmosért. A gárda megalakulása óta mindennap feltűnnek a zsidó daliák a Terézvárosban. Kisérik, védik, óvják a „vezért". Az Abbazia kávéházban is ott ülnek a Vázsonyi asztala mellet levő kis asztalnál a szemüket féitőn meresztik a nagy „Villi"-re. Állandóan készenlétben, ugrásra készen, lövésre készen vannak. Jajj, ha valaki bántani meri a Terézváros büszkeségét! Hát szép, szép ez a cudar nagy hősiesség. Könnyekig megható, amikor a fiatalság életével és vérével áll a vezér mögé. De — hogy is mondjuk? — kacagtatóan komikus | dolog ez a gárda. Az embernek muszáj nevetni, ha arra gondol, • hogy a jellegzetes külsejű makkabeus ifjak jelentkeznek katonásan szolgá: lattételre Vázsonyinál, hogy védjék azt, akivel igazán senki sem törődik. \ Vázsonyi elvesztette a frankcsatát. Egészen nyugodtan ülhet az Abbáziában. Nem bántja öt a kiskutya sem. Igazán kár a gárda drága idejéért — ha ugyan nem kárpótolják a gárdát hősiességükért azok a csodáló és bámuló pillantások, amelyek a kávéházi asztalok felöl mosolyognak kacéran rájuk. Marsovszky kegyelmet kér a holland királynőtől Main súlyosnak találja a hágai törvényszék Ítéletét Budapest, március 19. Ulain Ferenc, Windischgrátz védője a hágai Ítéletről kijelentette, hogy azt szokatlanul erősnek és súlyosnak tartja, különösen Mankovics és Marsovszky büntetését. Az itélet szigorúságát csak azzal tudja magyarázni, hogy a hágai körök bírósága nem mérlegelte azokat az inditóokokat, amelyek a vádlottakat ebbe a szerencsétlenségbe belesodorták. Ugy bántak velük és ugy Ítéltek rajtuk, mintha közönséges pénzhamisítók állottak volna a bíróság előtt. Hága, március 19. Marsovszky védője kérvényt nyújt be a királynőhöz, amelyben kegyelmet kér Marsovszky számára. A másik bét védő csak az ügyész nyilatkozata után határoz a felebbezés kérdesében. Zeneszóval nyomulhatnak eli a németek Konstantinápolyig Magyarországra is szükségük van az olaszoknak ÉS a szerbeknek — Francfaorszagnak meg kell változtatnia politikáját, mert nem számíthat többé a kisáotintra — Bogya János képviselő feltünéstkeltö beszéde a nemzetgyűlés pénteki ülésén dönteni. Ezután áttér a Ház a frankvita folytatására. Bogya }ános az első felszólaló, Budapest, márc. 19. A nemzetgyűlés mai ülését 11 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Az elnöki előterjesztések után felolvassák az összeférhetetlenségi itélőbizottság ítéletét Haller István összeférhetetlenségi ügyében. Elnök ezután bejelenti, hogy 30 nál több képviselő a frankvita bezárását indítványozta. Az indítvány felett a legközelebbi ülés elején fog a Ház vita nélkül aki főleg külpolitikai szempontokból bírálja a frankügyet és kih fásait. Azt mondja, hogy Briand magatartása és álláspontja sokkal korrektebb és tiszteletreméltóbb, mint azoké, akik hetek óta csinálják itt a frankbotrányt. Briand elismerése nemcsak a magyar nemzetnek, hanem a magyar kormánynak is szól és beszédében nem lehet rosszindulatot felfedezni. Franciaország külpolitikájának súlypontja a német kérdésre esik, minden más kérdés másodrendű. A francia politika rövidlátása következtében Középeurópa egymással szembenálló államokra szakadt és ma az a helyzet, hogy a talpraálló Németországból zeneszóval mehetnének Konstantinápolyba anélkül, hogy ellenállásra találnának. Ez a helyzet indította Mussolinit arra, hogy megkösse az olasz—szerb szövetséget, amelynek, reméli, hogy Magyarországra is szüksége lesz. A francia miniszterelnöknek revideálnia kell a francia politikát, mert Franciaország nem, bizhátik a kisantantban, amely a frankügyben sem tudott egységes lenni. Nagy jelentőségű tény az, hogy a temesvári konferencia eredménytelenül oszlott szét. Ez volt az első eset, amikor a magyar kérdésben a kisantant államai egymással szembekerültek. Ezt a körülményt csakis kormányunk javára lehet írni. A szélső baloldal arra törekedett, hogy olyan külföldi erötényezőket állítson sorompóba, amelyekkel szemben a kormányzat megállani nem lesz képes. Vázsonyi azonban tévedett, mert törekvése eredménytelen maradt. Ezt Vázsonyi maga is látja és igyekszik a vezetést az arisztokrácia csekély csoportjának átadni. Ö maga pedig a vezetés látszatától szabadulni igyekszik. A kormány iránt bizalommal van, mert ugy látja, hogy a kormány presztízse nemcsak hogy nem csökkent, hanem inkább erősödött. Elismeréssel van a kormány iránt, a többségi véleményt fogadja el. (Éljenzés és taps.) Majd az egységespárt tagjai közül többen gratulálnak a szónoknak. Utána Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter szólal fel. A kisebbségi vélemény Jankovich nyugdíjazása miatt állapítja meg az ő felelősségét. Kifogásolják, hogy a visszahonositás boszorkányos gyorsasággal történt. A gyors elintézés egy hivatalnak csak dicséretére válik s ezért őt szemrehányásokkal nem lehet ilietni. Rámutatott ezután arra, hogy Jankovich esetében nem lehet reaktiválásról beszélni, mert Jankovich a tényleges állományhoz tartozott, 1919 ben úgyis fizetés nélkül szabadságolták. (Lapunk zártakor az ülés még folyik